Ismert magyar zenészt vitt be ártatlanul a rendőrség

Az Esti Kornél, a Pegazusok Nem Léteznek, Hó Márton és a Jégkorszak és a Rühös Foxi oszlopos tagját, Horváth Kristófot bevitte tagnap éjszaka a rendőrség egy baráti sörözés után, miközben hazafelé tartott.

Átvett tartalom. Forrás: HVG.hu

„Azt gondolta, hazafelé útba ejti még a Kisüzemet is. „Láttam, hogy rengeteg rendőr volt ott, kíváncsiságból közelebb mentem és csináltam egy Instagram live-ot a helyzetről. Egy rendőr ezt nehezményezte, kérte, hogy tegyem el a telefont” – meséli, „Pedig úgy tudom, lehet ilyen helyzetben videózni.”

Kristóf eltette a telefonját, de a helyzet ezzel nem oldódott meg, sőt. „Miután eltettem a telefont, igazoltattak, utána pedig mondták, hogy bevisznek és szálljak be a rendőrautóba” – emlékszik vissza a történtekre, „A praktikusan feltett kérdésekre, miszerint miért visznek el, hova, miért kell kikapcsolnom a telefont, kategorikusan agresszív és megfélemlítő válaszok jöttek. Konkrét információt semmiről nem kaptunk. Fogalmam sincs milyen személyi jogok illetnek meg egy ilyen esetben, de ha tudtam volna, akkor sem találtam volna egyenrangú beszélgetőpartnerekre a rendőrökkel.”

A zenészt a 11. kerületi rendőrkapitányságra vitték. Jegyzőkönyvbe vették a nála levő tárgyakat, „elég precízen, még a bankjegyek sorszámát és a nálam levő pengetőket is felírták”, mondja. „Minden személyes cuccomat berakták egy szekrénybe. Telefonálni nem engedtek, meg kellett adnom egy kontaktszemélyt, akit értesíthetnek. Azt senki nem mondta, miért vagyok bent. Arra a kérdésre, hogy meddig tartanak bent, annyit mondtak, hogy 12 vagy 15 órán keresztül van rá lehetőségük. Ami problémásabb volt, hogy a zárkában nem működött a vízcsap, illetve a földön volt egy lefolyó, de nem tudtam eldönteni, ez mosdónak számít-e. Többször kopogtam az ajtón, hogy szeretnék kimenni inni egy pohár vizet és mosdóba, de tízből kilencszer nem érkezett válasz. Egyszer kinyitották az ajtót, de akkor azt mondták, hogy mivel kint még nekik jegyzőkönyvezni kell embereket, most nem tudnak velem foglalkozni. Még az elején kérdezték, hogy dohányzom-e, mert ha igen, akkor majd kimehetek cigizni. Erre nem került végül sor, pedig ezt is jeleztem az ajtó túloldaláról, hogy szívesen elszívnék egy cigit. Egyszer kimehettem mosdóba és ihattam vizet, de mondjuk körülbelül a huszadik próbálkozás után volt ez” – mondja a zenész.

Azt meséli, kérdezni, információt szerezni nem volt lehetőség, mindenre az volt a válasz, hogy szólnak majd. „Ami elég nehéz helyzet, amikor nem tudod mennyi az idő, nem tudod mivel vádolnak, nem tudod mikor fogsz kijönni, nem tudsz szólni senkinek, aki esetleg vár téged vagy aggódik, mert látta a live sztorit Instán. Direkt nagyon kedves hangnememben próbáltam kommunikálni velük, de elég egyoldalú a helyzet, amikor dörömbölsz az ajtón, megkéred őket, hadd mehessél ki mosdóba, de erre nem érkezik válasz” – meséli Kristóf, akit kettőtől végül fél hétig tartottak bent.

Később felvitték egy nyomozóhoz, akivel „minimum egy órát” beszélgettek. A végén nagy nehezen kiderült, hogy garázdasággal vádolják, azzal, hogy fél kettőkor a Szabadság téren kukákat borogatott. „Ami persze nem igaz”, mondja Horváth Kristóf, „tekintve, hogy ott sem voltam. Állítólag van erről videófelvételük. Szívesen megnézném, kire hasonlítok”. A zenészt rabosították, ujjlenyomatot vettek tőle és fotót készítettek róla. „Szerettem volna elkérni a fotót, mert életem profilképe lett volna, de nem adták oda”. Fél hét után kiengedték. Különösebb tájékoztatást nem kapott, azt mondták neki, hogy majd értesítik, ha indul eljárás.

És hogy hogy érzi most magát? „Több dolog van most bennem, egyfelől felbasz, hogy ilyen megtörténhet egyáltalán. Tudom, hogy nem követtem el semmit, szóval félni nem félek, hogy bármi problémám lehet. Ami nagyon rémisztő, hogy ilyen helyzetben, ha valaki vár otthon, vagy reggel hatkor indul a repülőd, vagy egyszerűen csak be kell menned reggel dolgozni, akkor sem tudsz szólni senkinek. Én az apukámat adtam meg kontaktnak, de nem keresték, amíg bent voltam. Ez azt jelenti, hogy kettő és fél hét között senki nem tudott semmit rólam és senkinek nem szólhattam. Hiszek a nyilvánosságban és annak erejében, ezért mesélem el a történetet. Hogy mi várható, arra nem tudom a választ. Vagy indul eljárás, vagy nem, én azért az utóbbira gondolok”

Forrás: Hvg.hu, Németh Róbert