Ismét műsoron A jég a Trafóban!

Mundruczó Kornél és a Proton Színház előadásai nagy közönség- és szakmai sikereknek örvendenek, sőt, nemzetközi színházi berkekben is számos elismerésben részesültek már. A jég bejárta Kelet-Európa több országát, bemutatták Lengyelországban, Bosznia-Hercegovinában, Ausztriában, Oroszországban és Csehországban, de Norvégiába is kapott már meghívást és rengeteg díjat is bezsebelt az évek során: Mundruczó Kornél 2009-ben a megkapta KONTAKT Nemzetközi Színházi Fesztivál legjobb fiatal művészének járó díját Lengyelországban, az előadás a MESS Nemzetközi Színházi Fesztiválon Szarajevóban ezüst babérkoszorút kapott a legjobb közép-európai előadásként és a sor még hosszan folytatható lenne.
A jég Vlagyimir Szorokin azonos című regényét viszi színre. A szerző ebben a művében leszámol a volt szovjet történelem és az orosz ember típusának mítoszával, lerombolja biztos fogódzóinkat mind az irodalom, mind az oroszság tekintetében, és egyetemessé tágítja mindezt. Személyes látomássá varázsolja a valóságot; ebben az útvesztőben bolyonganak jégszívű vagy éppen lázas hősei, présgépek után kutatva, történelmi hősök klónjai között, jégkalapáccsal a kezükben. Az előadás egyszerre hideg és utópisztikus, tragikus és szürreális.
Bár maga az előadás nem, de a hosszú évek során a szereplőgárda többször is változott. A darabban most lép majd először színre Monori Lili, Szemenyei János, Zsótér Sándor, Nagy Zsolt pedig eredeti szerepében látható majd újra.
Szorokin a kortárs orosz irodalom ellentmondásos, felkavaróan izgalmas alakja. Műveit több nyelvre lefordították, őt magát sokáig mint az orosz kultúra vásott kölykét tartották számon, miközben a közélet és a kortárs kultúra megkerülhetetlen szereplője lett. A szerző nem hisz az irodalom morális erejében; világlátása tisztán esztétikai, melynek kereteit ördögi fantáziája és tisztánlátása szolgáltatja. Színdarabjai, regényei újfajta látásra provokálják, inspirálják környezetüket, épp ezért színpadra vitelük fontos kihívás.
Az előadást 2 részben, egy szünettel játsszák.

Részletek kritikákból
„… folyamatosan hidegből melegbe merítenek, brutalitásból giccsbe, koitálásból lelkizésbe, a náci fajelmélet utalásaiból a szeretetvallás emelkedettségébe – a testvériesülés megtisztult vérengzői szőke hajú-kék szemű \árják\ -, tragikusból röhejesbe, meghatottból gunyorosba, a hipernaturálisból az elidegenítő távolságtartásba (…)
Előadásuk nemcsak a legszemérmesebb, amelyet valaha láttam, hanem egyike a leginkább szívhez szólóaknak is. A szívével beszél.” (Koltai Tamás, Élet és Irodalom)
„Mundruczó Kornél (….) színházi varázslónak rémlik. Erős képességgel tudja színházban kiszabadítani a szellemeket. A színészekét is, a nézők képzeletét is repülni készteti.” (Molnár Gál Péter, www.szinhaz.hu)
„Nincs az a rejtett kamerával készült dokumentumfilm, amely hitelesebben és valóságosabban mutatja meg a szerencsétlenek életét, mint a Krétakör színészei.” (Csáki Judit, Magyar Narancs)
„A színészek olyan hatékonyan lényegülnek át, mint akiknek a mondott ügyekben személyes küldetésük van.” (Bárdos-Deák Ágnes, www.litera.hu)