James – dalok a manchesteri zenekar Girl At The End Of The World albumáról
Melyik az az együttes, mely előtt előzenekarként fellépett a Stone Roses, a Happy Mondays, a Nirvana, a Radiohead, a Supergrass, a Texas és a Coldplay is? Melyik az egyetlen kortárs együttes, melytől a Smiths feldolgozott dalt? A válasz a machesteri James, mely 1982-ban alakult, két évtizeden át folyamatosan működött, majd egy pihenő után 2007-ben a legsikeresebb héttagú felállásában indult újra, és idén márciusban már 14. sorlemezét adja ki: a régi mentor Brian Eno útmutatásával készült Girl At The End Of The World albumról három beharangozó dalt is hallhatunk.
A szövegíró-énekes Tim Booth és zenésztársai a zaklatott-neurotikus indie rock kezdetek után kilencvenes évek hajnalának táncos Madchester -színterén futottak be Sit Down című szeretethimnuszukkal és 1991-es Gold Mother albumukkal, ami után az 1992-es Seven még slágeresebb hangzást hozott, az akusztikusabb 1993-as Laid pedig egy Neil Younggal közös turnéval megtámogatva már Amerikában is aranylemez lett (ekkoriban már ott volt mellettük a stúdióban Brian Eno és hangmérnök-tanítványa, Markus Dravs, aki később Björk, az Arcade Fire, a Coldplay, a Mumford & Sons és Florence + The Machine producere lett), de a Jamesnek még a britpop korszakban is akadt Top 10 slágere (She’s A Star), a frontember pedig a David Lynch-filmzeneszerző Angelo Badalamanti társaságában is készíthetett egy külön albumot (Booth And The Bad Angel – 1996).
A James még sosem járt nálunk (csak a trombitás Andy Diagram lépett fel többször Budapesten és Szegeden 1996 és 2000 között egy dobos társaságában alkotott Spaceheads nevű experimentális duójával), de a legutóbbi albumnak, a 2014-es La Petite Mort-nak már pozsonyi koncertje is volt, az All I’m Saying című dalához pedig egy magyar animátor, a Nyuszi és Őz kisfilmjével elhíresül Vácz Péter rendezett díjnyertes klipet, szóval épp ideje lenne egy magyarországi fellépésnek is.
A zenekar míves pop-rock hangzása a 2007-es újjáalakulás óta sem kopott meg, amint erről az elmúlt hetekben bemutatott három új dal is tanúskodik. A jelek szerint a március 18-án megjelenő Girl At The End Of The World album a halálesetek ihlette 2014-es La Petite Mort lemeznek a felszabadultabb és boldogabb párdarabja lesz – ugyanaz volt a hangmérnök-producere is (a korábban Killers-, Muse-, Glasvegas- és White Lies-albumokon dolgozó Max Dingel), de Brian Eno ezúttal több felvételnél is besegített tanácsaival.
a héten bemutatott Nothing But Love című dal:
FRISSÍTÉS: március 1-jén a Nothing But Love-hoz videoklip is érkezett James FitzGerald rendezésében!
.
a decemberi To My Surprise klip:
a két hivatalos kislemezdal között a Move Down South című számnak is megvolt a BBC-rádiópremierje január 22-én:
.
a 2014-es All I’m Saying videója, mellyel Vácz Péter 2015-ben ismét nyert azon az amerikai filmfesztiválon, ahol 2013-ban Nyuszi és Őz című animációs rövidfilmjét is díjazták:
.
az egyetlen James-tag, aki fellépett Magyarországon – a trombitás Andy Diagram egy 1996-os szegedi Spaceheads-koncerten:
.
emlékeztetőül álljon itt néhány régi James-kulcsdal:
a debütáló 1983-as Jimone EP-n megjelent What’s The World, és alatta a Smiths-féle élő feldolgozása 1985-ös koncertverzióban, amit Morrissey-ék 1987-ben jelentettek meg B-oldalas számként:
Sit Down (az 1989-es eredeti klipje + a héttagú nagy felállással újravett 1991-es változat)
Born Of Frustration (1992)
Laid (1993)
Say Something (1994)
She’s A Star (1997)
Just Like Fred Astaire (1999)
.
az új album borítója és számlistája:
James: Girl At The End Of The World (2016)
Bitch
To My Surprise
Nothing But Love
Attention
Dear John
Feet Of Clay
Surfer’s Song
Catapult
Move Down South
Alvin
Waking
Girl At The End Of The World
