A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

Jenny Hval: The Practice Of Love – a teljes album + Accident – videoklip Zia Anger rendezésében

2019. szeptember 30., 23:36

Az elmúlt napokban új klipekkel jelentkezett huszonéves norvég énekesnők (Anna Of The North, Okay Kaya, Aurora, Sløtface) után zárjuk a szeptembert art-pop művészként legizgalmasabb honfitársnőjüknek, Jenny Hvalnak a friss albumával és annak egyetlen videójával. Az 1980-as születésű dalszerző-énekes-írónő a 2015-2016-os csúcsalbumai (Apocalypse, Girl, Blood Bitch) és 2018-as EP-i (The Long Sleep, Feeling) után készítette el új The Practice Of Love nagylemezét, melyhez kedvenc kliprendezőnőjétől, az amerikai Zia Angertől rendelt videót.

A címét az osztrák feminista performanszművésznő Valie Export 1985-ös Die Praxis der Liebe filmjétől kölcsönző albumon Jenny a kilencvenes években játszódó legutóbbi regénye, a tavaly megjelent Å hate Gud (Gyűlölni Istent, közelgő angol kiadásának címén: Girls Against God) dühös lázadó tizenéves főszereplőjének két évtizeddel évvel későbbi hangját igyekezett megtalálni, miközben zeneileg „a popzene eufóriájának ölelését” kívánva kilencvenes évekbeli trance és az ambient emlékekhez, illetve a Prince-kollaborátor Ingrid Chavez vagy épp Kylie Minogue dalainak hangulataihoz nyúlt (mint például a lemez High Alice című számában).

Jenny Hval az albumra olyan női vendéghangokat hívott, mint francia képzőművész-zeneszerző-költőnő Félicia Atkinson, a szingapúri The Observatory art-rock zenekart vezető multiinstrumentalista Vivian Wang vagy az ausztrál dalszerző-énekesnő Laura Jean – ez utóbbi a háttérvokalistája a klipet kapó Accident című dalnak, majd pedig az ahhoz kapcsolódó következő számban, a címadó The Practice Of Love-ban Jennyvel való beszélgetésének részeként tőle hallhatjuk a lemez központi gondolatát is: „Rám tört az érzés, hogy mivel már a harmincas éveim végén járok, és nincs gyerekem, el kell fogadnom, hogy bár része vagyok ennek az emberi ökoszisztémának, de nem én vagyok a királylány és nem én vagyok a főszereplő. Mert úgy érzem, hogy a főszereplők azok, akiknek van gyerekük, merthogy ők a szó szoros értelmében tudják továbbörökíteni a vírust. Azt gondoltam, én a beszélő fa vagyok, vagy talán a boszorkány, vagy egy mellékszereplő, márpedig ezt nehéz az egómnak elfogadni, mert én a sztárja akarok lenni ennek az emberi történetnek, de nem vagyok az. Olyasvalaki vagyok, aki a háttérben áll a túlélést illetően, mert nem közvetlenül támogatom a túlélést, hanem csak egy nagyon absztrakt módon, vagy lehetséges, hogy egyáltalán nem is támogatom. . .

Az Accident című dal főhősnője egy szintén gyermektelen barátnőjével beszélget Skype-on, arról, hogy még „véletlen baleset” folytán sem esett teherbe, illetve arról, hogy a reproduktivitás helyett elég-e a produktivitás („egykor ő volt az élet misztériuma. . . az anyja vele jutottt legközelebb a varázslathoz, de ő másra született, kubista vágyakozásra, arra, hogy írjon, arra, hogy égjen”), míg a videóban a rendezőnő Zia Anger egy e-mailben írja meg Jennynek a szükséges anyagi háttér nélküli, önfeláldozó „anyai szerepben” való kliprendezés kételyeit, a főszerepet pedig saját anyjával, a performanszművésznő Barbara Angerrel játszatja el – végül pedig az utolsó egy percben visszafelé lepörögnek korábbi Jenny Hval-videói, a 2016-os Conceptual Romance, a 2015-ös The Battle Is Over és Sabbath, meg a 2013-as Innocence Is Kinky, és ezzel keretbe záródik eddigi kollaborációjuk.

Once she was a mystery of life
Now she is skyping with her friend
They are both childless
It rings a hollow tone: childless
No longer a mystery of life. Just less
She found stretch mark cream in an Airbnb bathroom
It was just cream
Rubbing it on her belly, she felt nothing

I was just an accident
I was just an accident
I was just an accident, even to myself

She is curious about crying nipples
To her friend she finds herself saying:
“I wonder how I’ve managed to avoid conceiving
You know, by accident.”
So many years. So little fruit
You know, maybe I would’ve just kept it
“Probably, I can’t even do it”, she says
She eats dried figs from a container

I was an accident
I was an accident
Once I was an accident, and a mystery of life

Once I made people believe in miracles, or God, or love
I was the hour of the star
I moved like a jellyfish
I smelled of nothing
And she was told she was the closest
Her mother came to magic
She is made for other things
Born for cubist yearnings
Born to write. Born to burn

She is an accident
She is flesh in dissent
She is an accident
A curious androgyne
She is an accident
Flesh in dissent
Flesh in dissent

.
a teljes új The Practice Of Love az alábbi Bandcamp-lejátszón:

.
néhány kép Jenny Hval tegnapi londoni koncertjéről:

.
Zia Anger nagyon elégedetlen a kliprendezők helyzetével és megbecsültségével:

View this post on Instagram

I have been very vocal for a long time about the utter rottenness of the music video industry. I have given the industry a chance time-and-time again, and often blamed myself for the problems. I’ve tried new tactics. And I’ve had some really good experiences, with really good people. But the rotten taste would always come back, and surprise me in new ways. I felt ridiculous complaining. Because I know am so so lucky to be able to make music videos. But the lack of respect for someone who is usually working, at most, for pennies an hour… the lack of respect for someone who is balancing a financial and emotional minefield… the lack of respect for someone who is donating labor and/or equipment… the lack of respect between peers and for each other… the lack of respect for someone who is using their creative energy and vision towards a project that is not their own… the utter lack of sustainability of it all… led me to speak about the inequities more often than not. I honestly thought this would help, but instead, it led to the rumor that I no longer direct music videos. As you can imagine, this is a bad rumor to have follow you around, if you still want to make music videos. Sometime last year, it got to the point where it has become hard even to listen to music anymore, which is really sad. And it all became a self-fulfilling prophecy, as I mostly stopped pursing making music videos. I always thought the people I had been so valuable to before would reach out, and ask what was wrong. But they didn’t. Surprise surprise! Capitalism doesn’t actually allow individuals to care about individuals. In the past six months a group of directors, far more proactive and optimistic than me, joined together to create a non-hierarchical organization of volunteers who are working to help the music video industry see itself as a community that can and should change for the better. @WeDirectMV is working to make the music video industry more equitable for all. The game is long. But I believe that it is the only way forward. There will be a fair amount of sacrifice involved, but if you’re making music videos, you’re already doing that. Read the pledge and consider signing.

A post shared by Zia Anger (@zfoa) on

Woodkid: In Your Likeness – az új S16 album második videoklipje
okt. 21., 17:55
Nilüfer Yanya: Crash – klipdal a brit gitáros-énekesnő új Feeling Lucky? EP-jéről
okt. 20., 23:55
King Gizzard & The Lizard Wizard: Automation – állítsd össze saját videód és remixed!
okt. 20., 10:36
JARV IS… – Velvet Underground- és The Fall-feldolgozások Jarvis Cocker zenekarától
okt. 19., 20:29