Jens Lekman: Postcards – a 2015-ben hétről hétre írt 52 számos sorozat
Véget ért egy év, elkészültek az utolsó 2015 legjobb albumai listák is, és a havonta egy dalt kiadó ausztrál Grrl Pal duó 12 száma mellett összeállt egy sokkal monumentálisabb egyéves projekt is: a svéd gitáros-énekes Jens Lekman (a José González melletti másik leghíresebb göteborgi trubadúr) 2015 elején újévi fogadalmaként kihirdette, hogy minden héten megírja aktuális gondolatait egy-egy dalban, és afféle zenei képeslapként rögtön közzé is teszi őket – december 31-re pedig sikeresen be is fejezte a Postcards projektet! Itt meg is hallgatható mind az 52 szám, köztük az is, melyet Dave Grohl lábtörése ihletett.
Az 1981-es születésű Jens Lekman három remek albumot adott ki finoman cizellált angol nyelvű indie pop dalaival (When I Said I Wanted To Be Your Dog – 2004, Night Falls Over Kortedala – 2007, I Know What Love Isn’t – 2012), és épp krisztusi korban járt, mikor negyedik nagylemezének előkészítése közben hirtelen ötlettel meghirdette a Postcards szériát. A negyedik album végül nem készült el 2015-ben, de az 52 számos sorozat igen, sőt az év közben még turnékat is bevállaló trubadúr ősszel pluszmunkaként még egy Ghostwriting című transzatlanti art-projektet is végigvitt: a Götebori Biennálé és a Cincinnati Contemporary Art Center felkérésére – egy sor ismeretlen svéd és amerikai emberrel interjúzva – mások történeteiből írt dalokat, összesen 17-et! Emiatt október végétől november végig a Postcards sorozat szünetelt, de Jens egy heroikus fináléval pótolta a lemaradását, december második felében nem kevesebb mint hat dalt mutatott be, és szilveszterkor a sorozat 52. számát is kitette SoundCloud-oldalára.
A felvételek nagyon változatosak, vannak bőven albumra kívánkozó teljes értékű Lekman-dalok, akad duett is (a 40. számban Annika Norlin svéd énekesnőt hallhatjuk), némelyiknek csak egy sor a szövege („tavasz van már?” – 15.), némelyiknek csak egy-egy szó (a 27-esben egy „Girl!” felkiáltás, a 35-ösben a menekültek melletti szimpátiatüntetésre hívó „Igen!”), akad instrumentális darab (28, 32.) és hangszer nélküli a capella előadás is (20.). A hangminták közt a funk-soul a leggyakoribb, a doo-woptól eljutunk a diszkóklubig (33.), de hallhatjuk Ravel F-dúr vonósnégyesét (8.) és a brémai Szent Péter-dóm harangjait is (30.), míg a szövegekben szóba kerül a fenyegető éghajlatváltozás (44.) , a skót Camera Obscura együttes halálos betegséggel küzdő billentyűs-énekesnője, Carey Lander (34.), a Smashing Pumpkins frontemberének Disneyland-látogatása és kiborulása („what the fuck do you want from me?” – 31.) vagy a Jens Lekman lakásától alig pár háztömbnyire zajló göteborgi Foo Fighters-koncert is, ahol Dave Grohl eltörte a lábát (24.).
Jens a Postcard-dalokhoz a sorszámokon kívül nem tett közé címeket, de a 19-es szerzeményt (melyet egész nyilvánvalóan a Bryan Adams-féle Summer Of 69 mintájára írt) például Two Young Loversként konferálta be idei koncertjein – itt egy nyári zágrábi videofelvételen láthatjuk:
.
íme, itt hallható a teljes Postcards sorozat 52 száma 2015 január elejétől december végéig:
.
ráadásként itt az őszi Ghostwriting projekt 12 számos amerikai szekciója. . .
. . . és öt svéd nyelvű dala:
