Kapásból ikonikus cucc: Slow Village – Úton

Zsigiri Bé, azaz Slow, valamint Nash, Goulash és Tink kvartettje, a Slow Village 2016-ban debütált a Kettőezertizenvalahány EP-vel,  és alig négy röpke év alatt váltak az ország egyik legfelkapottabb és legnépszerűbb underground rapcsapatává, folyamatosan izzik körülöttük a levegő. A debütáló EP-t egy klasszikus, Slum Village és ATCQ-ízeket egyéni hangulatokkal megszóró, áll-leejtő nagylemez követte még ugyanebben az évben, a 201X, aztán jött a szintén elképesztő Miezmámegin’ EP 2018 nyarán. Mindkét cucc a kortárs hazai hip-hop megkerülhetetlen hangzóanyaga; néhol direktebb, néhol elvontabb, művészi igényű, finoman ironikus szövegeik, tapintható alázatuk a Zene iránt és döbbenetesen laza ütemeik joggal emelik őket az élvonalba.
Alig értek véget a kibebaszott kettőezertizenvalahányas évek, nincs pihenés, máris itt van az időközben DJ One-AB-t is befogadó, ezzel öttagúvá bővült família új nagylemeze, az Úton.
Ez a közreműködőktől hemzsegő album vitán felül a legjobb lemezük, új sztenderd, kapásból ikonikus cucc a reneszánszát élő, amúgy is nagyon penge albumokat felvonultató, újvonalas magyar hip-hop lemezek közt.

Az is kristálytiszta az első hangtól kezdve, hogy az Úton bőven túlmutat a kötelező körös, elmaradhatatlan tiszteletadáson és főhajtáson; azok mellett is rengeteg egyéni, izgalmas ízt mutat. A bólogattató, azonnal ható beatekre mulatságos, bizalomgerjesztő, finoman ironikus, és nagyon is kézzelfogható, életszagú szövegek kerültek, amikbe gyerekjáték belehelyezni magunkat, köszönhetően az üresjáratok és görcsös kínrímek nélkül, egymásnak a stafétát erőlködés nélkül lepasszoló flow-knak.
Dugig van a lemez hibátlan gyöngyszemekkel. Ott van mindjárt például a tavaly nyáron klippel beharangozott cím- és programadó Úton, aminek létösszegző verzéjét Tink harcostársa, a Mulató Aztékok nevű, turhás flaszterű Balzac utcai, funky fagylaltszínekben pompázó játszótérről is ismert pHLaT köpte oda a dal végére.

Fel sem ocsúdunk, máris itt a vérpezsdítő bassline-on összevissza kujtorgó Piaci Rapbattle. A kézéllel vágható füstben pácolt Köd szinte öntudatlanul vezette az ujjam a repeat-gomb felé, és ragadt be simán fél napra a fülhallgatómba. Egy dal és egy összekötő skit erejéig a Speiz Bois ereszt szikár, dzsesszes függönyt az albumra. A Tzapa producer úr finoman szexi, lazán lötyögő beatjére odakent Neszeszer szintén képes kiragadni pár órára a napból, a Tink jegyezte Összeállnak jó sansza van, hogy egy egész, zavarosban halászó generáció közérzeti himnusza legyen. Az Orizával és Balekkel közösen elreppelt Nenyomdbe még a szokásos „passzolgatjuk-a-spanglit-a-haverokkal” hangulatot is képes merően új megvilágításban bemutatni. De az egész lemezről elmondható, hogy az új dalokat jóval egységesebb és érleltebb rendezőelv mentén fűzték fel erre a hiperlaza damilra, egyben jóval markánsabb, érettebb társadalomkritikát fogalmaz meg, mint nagyjából az elmúlt néhány évtized akármelyik magyar hip-hop albuma.

Mindez csak pár meghallgatás után jött le, de rengeteg, felfedezésre váró réteg és apróság maradt rajta, elég az elkövetkezendő jópár évre; pont úgy fog beragadni a kazideckbe, vagy a Spotify-listádba, mint ahogy pl. nekem évekre beleragadt anno az első AKPH vagy ’krometól a Direkt Torz.

A Lassú Falu határozottan úton van: minden tekintetben továbblépés az új album, vessétek rá magatokat sürgősen!

A teljes album a bandcampen. 

A Slow Village Facebook-oldala.

A február 14-i lemezbemutató eseményoldala.

Fotó: Szabó R. János