KARTHAGO REKVIEM MÁTÉ PÉTERÉRT AZ ARÉNÁBAN
November 19-én a Papp László Sportarénában nem az a KARTHAGO dübörög, mint máskor. Szigeti Ferenc gitáros-zenekarvezetőt a lecsendesedésről kérdeztük, arról, hogy jól áll-e egy rockzenekarnak a szimfonikus kíséret, és arra is kíváncsiak voltunk: miért érzik fontosnak, hogy megidézzék a hatvanas-hetvenes évek zseniális énekesét, Máté Pétert.
Ha valaki nem ismerné Máté Pétert, mert mondjuk egy idegen bolygóról jött, vagy egyszerűen kimaradt neki a hatvanas-hetvenes évek hazai beat- és táncdal korszaka, hogy mutatnád be neki?
Szigeti Ferenc: Van itt nálunk egy olyan különleges, énekes fiatalember, aki sokkal több, mint egy szimpla dalénekes. Ugyanis ő nem csupán kitűnő előadó, hanem emellett egy zseniális zeneszerző, hangszeres muzsikus és első osztályú, kiváló hangszerelő is, aki némely dalára maga is írt szövegeket.
Tavaly megkaptátok a róla elnevezett zenei díjat. Akkor született a mostani koncert anyagát adó album, a Máté Péter in Rock! ötlete?
Sz.F.: A Máté Péterről elnevezett zenei díj pontosan olyan rangú és komolyságú állami díj, mint a komolyzenészeknél az Erkel Ferenc díj. Amikor tavaly váratlanul megkaptuk ezt a kitüntetést – ami számunkra nagy megtiszteltetés volt –, kifejezetten az addigi negyvenkét éves töretlen és következetes szakmai pályafutásukat díjazták ezzel. Ekkor támadt az ötletem – mivel Máté Péter nem csupán a kollégánk, hanem közeli barátunk is volt –, hogy mi lenne, ha feldolgoznánk néhány dalt tőle. Majd ezt tovább gondolva felvetettem a zenekarnak, hogy végül is, akár egy egész lemeznyi anyagot is készítenénk Máté Péter szerzeményeiből, de szigorúan a Karthago stílusában feldolgozva.
Mi Máté Péter legnagyobb erőssége, amit csak ő tudott?
Sz.F.: Egészen röviden fogalmazva: zseni volt. Ontotta magából a jobbnál jobb slágereket, sőt nem csak magának, hanem a kollégáinak is írt számtalan sikeres dalt. Mint például a napjainkban egészen különös és hihetetlenül szárnyaló szerzeményét, amelyet Korda György énekelt el anno, és mostanra lett ordító sláger, a Reptér.
https://www.youtube.com/watch?v=Ifl3ma4b_nU
Hová helyzenéd Mátét a magyar beat térképen?
Sz.F.: Az életében nem volt annyira elismert és sikeres, mint napjainkban. Ő anno pontosan tudta magáról, hogy egy szemüveges, kissé túlsúlyos, nagyon sármos, de nem túl jóképű pasas, aki sok dalt írt, de eleinte mégsem tartozott a No.1-es nagy sztár énekes közé, mint például Korda, Koós, Aradszky, Szécsi Pál, Koncz Zsuzsa. Természetesen mindenki ismerte és szerette őt, de azután végül is megírt magának jó néhány tényleg óriási slágert, ami később valóban komoly népszerűségi rangra emelte, a legjobbak közé.
Azt mondják, ő volt a magyar Buddy Holly, Eddie Cohran, sőt Leonrad Cohen is. Így van?
Sz.F.: Aki hallotta Őt zongorázni és énekelni a fenti előadók dalaiból, az nyugodtan gondolhatta, hogy Péter teljesen egyenrangú művész volt ezekkel a világhírű zenészekkel. Ha történetesen Péter nem ide születik, akkor a magam részéről tejesen biztos vagyok abban, hogy világsztár lett volna belőle.
Ha egyetlen Máté Péter dalt kéne említened, melyik lenne az, és miért?
Sz.F.: Nem biztos, hogy tudok rá válaszolni. 38 évet élt Péter és közel kétszáz dalt írt, ezek között van remekmű és van kommerszebb sláger dalocska. Ahogyan minden más alkotó művész esetében, nála is nagy a szórás. Amit mi nagyon nagyra értékelünk, az a Hazám című dala, melynek a zenéjét és szövegét is ő maga írta. Ezt fel is dolgoztuk. Azután van egy másik gyönyörű szerzeménye, amely nem lett annyira ismert, de mi ezt is előbányásztuk és felvettük a lemezünkre, ennek a címe: Emlékezz rám… Ezt a számát a mi Requiem című dalunkhoz kicsit hasonlóan, egy szál zongorával és egy akusztikus gitárral vettük fel… No comment, meg kell hallgatni, kicsit meg lehet könnyezni.
https://www.youtube.com/watch?v=z7etQQBPrsI
A Karthago rockzenekar. Nem voltak viták arról, hogy egyáltalán érdemes megcsinálni egy ilyen, eredendően más stílusú lemezt?
Sz.F.: Igen, voltak viták és sokat beszélgetünk erről. Voltak kétségeink, hogy meg tudjuk-e, fel tudjuk-e oldani ezt az ellentmondást. Én nagyon biztattam a zenekart, hogy vagyunk olyan muzsikusok, hogy át tudjuk hidalni a zenei ellentmondásokat. A mai napig is úgy gondolom, hogy ha adott egy jó dal – ismétlem, egy jó dal –, akkor azt a dalt bármilyen stílusban át- és fel lehet dolgozni, az akkor is egy jó szám marad. Ebből a meggondolásból vágtunk neki a lemeznek. El kell mondjam, hogy nagyon nem volt könnyű munka. Egy átlagos lemezkészítésnél nagyjából a dupláját dolgoztuk, mire ezzel a munkával elkészültünk, és elsősorban a hangszerelések miatt. Ugyanis rendkívül módon tiszteletben tartottuk Máté Péter eredeti dallamait és a szövegeket. Ezeket mind változatlanul hagytuk, mindössze a hangszerelésekben nyúltunk bele, de abba nagyon. Úgyhogy a végeredményben egy elképesztően karthagós rocklemez született, amely természetesen nem egy heavy metal album, hanem egy minőségi, kidolgozott rockzenét tartalmazó, különleges feldolgozás lemez, amely tiszteleg egy nagy hazai legendás énekes-szerző művei előtt.
Az Arénában a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral léptek fel. Honnan az ismeretség és kik ők?
Sz.F.: Egy nagyon kedves debreceni koncertszervező barátunk hozott össze bennünket. Régi álmom teljesült ezzel az együtt zenéléssel, ugyanis anno a Deep Purple zenekar hetvenes évekbeli közös szimfonikus zenekaros koncertjét a londoni Royal Albert Hallban mindig is nagyon irigyeltem és csodáltam. Ez a lehetőség sokáig váratott magára nálunk, de most eljött az idő. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar egy csodálatos zenekar, élén Balogh Sándor hangszerelő- és karmesterrel. Ő készítette el a Karthago szinte valamennyi dalára, valamint Máté Péter feldolgozásaira a nagyzenekari arrangementet, azaz a hangszerelést. Amikor elmentünk hozzájuk Szolnokra az első próbára és beültettek bennünket a nagyzenekar kellős közepére, akkor jöttünk rá, hogy hová is kerültünk. Elkezdtünk muzsikálni, körülöttünk feldübörgött a nagyzenekar ötvennégy taggal! Mi öten, tiszta libabőr voltunk. Mert nem valamiféle hegedű cincogást kell elképzelni, hanem egy teljes erővel, hatalmas dinamikával, nagyon „combosan” játszó óriási nagyzenekart, amely így a rockzenével együtt valami elementáris hatással bír.
Mire számíthat a közönség a zenén túl. Lesznek speciális látványelemek?
Ahogyan a Karthagótól megszokhatta a közönségünk, most is készülünk különleges, izgalmas és elgondolkoztató színpadi effektekkel, amelyek szerintünk kitűnően illeszkednek majd az elhangzó zenék gondolatiságához. Ma már a vizuális hatás nélkülözhetetlen egy magára valamit is adó rockzenekar koncertjéhez.
Ha vége a mégis csak csendesebb időszaknak, merre folytatja tovább a Karthago?
Sz.F.: A Karthago producereként mindig jó előre gondolkodom. Egy rövid pihenő után tavasszal elkezdjük az országos turnénkat, ami azután egész nyáron tart majd. Emellett tervezem egy Best of Karthago-Reload lemez felvételeit is. Ez ismét egy különleges album lesz, mert nem csak egy szokványos válogatással akarunk kijönni a régi dalokból összeollózva, hanem újra felvesszük ezeket a mai tudásunkkal, a mai legkorszerűbb technikai lehetőségekkel, közben nagyon vigyázva arra, hogy minden ugyanúgy legyen, ahogy annak idején ezt megírtuk és eljátszottuk. Úgy gondolom, azok a ’80-as évek lemezei stúdió technikailag már annyira elavultak és annyira rosszul szólnak, hogy inkább megcsináljuk még egyszer, akár a saját megnyugtatásunkra is… Ez is egy rendkívül izgalmas feladat lesz, de véleményem szerint illeszkedik majd a Karthago teljes életművébe.