2015. 04. 07. (KEDD) 18.00 ÓRÁTÓL:

Mad Caddies, Solar Fields, Dali’s Car

Mad Caddies

A Mad Caddies a punk-rock, a hardcore-punk, a swing, a reggae, a jazz, a latin zene és a polka gyökereiből alakított ki saját zenei arculatot, amely leginkább a harmadik generációs ska-punk csapatok vonalába illeszthető. 1995-ben alakultak, és szorgalmasan jelentették meg kis- és nagylemezeiket, amelyek szerény sikereket hoztak, elsősorban a ska-punk rajongók között. Aztán 2010-ben a Mad Caddies hirtelen világszerte ismertté vált, a Consentual Selections című dupla válogatáslemez miatt.

A Mad Caddies ereje a dalok változatosságában rejlik, kreativitásuk nem éri el azt hőfokot, amit a műsorunkban korábban már bemutatott ska-punk/polka-punk előadók közül a francia Babylon Circus, vagy a kanadai Dreadnoughts. Ami miatt a Mad Caddies mégis a Nomadguruban szerepel, az a zenéje kaméleon-természete: egyik pillanatban még punk rockot játszanak, a másikban ragtime-rock ritmusokra ropják, utána mexikói hangulat jön, majd sűrű trombiták köntösében reggae ritmusok döngicsélnek. Mindig a felszínen, sohasem keresve a kompozíció bonyolultságát, vagy érzelmi mélységet, ez a felszín azonban színes és pazar, elvégre egy kaliforniai bulizenekarról van szó, aki magvas gondolatokra vágyik, az olvassa Musiltól A tulajdonságok nélküli embert.
A Mad Caddies tavalyi Dirty Rice lemezbemutató turnéja után, az idei évben csak néhány fellépést tervez. Az már publikus, hogy 2015 nyarán a kanadai Amnesia Rockfesten fognak játszani.

Solar Fields

A svéd elektronikus zenét játszó Solar Fields mögött egyetlen ember áll, a göteborgi születésű Magnus Birgersson. Egészen fiatalon, a nyolcvanas években szintetizátor és komputerhangokkal kísérletezett, a ZX Spectrumok, és Commodor C-64-esek korában. Később gitározott rockzenekarban, pianót gyúrt egy jazz-funk bandában, és játszott drum and bass csapatban is. A kilencvenes évek végén aztán kitalálta a saját egyszemélyes projektjét, a Solar Fields-et, amellyel 2001 óta 15 albumot jelentetett meg az ambient, a trance, a downtempo, az IDM ritmusain utazva, és a psybient stílus meghatározó előadója lett. (A psybient, vagy pszichedélikus ambient, az elektronikus zenének olyan válfaja, mely magába foglalja a tradícionális népzenei hangszerek rezgését, archaikus, sokszor egzotikus énektechnikákat, sőt a meditációs énekeket és mantrákat is.)

2012-ben Magnus Birgersson egy csodálatos albummal lepte meg a zenehallgatókat. A Random Friday című csaknem nyolcvan perces kompozíció kilenc részből áll, és méltón illeszkedik az elektronikus zene hőskorának nagy pillanatait idéző albumainak sorába, olyan lemezek közé, mint Wiliam Orbit Strange Cargo sorozata, Aphex Twin korai ambientjei, vagy akár Jean M. Jarre Equinoxe-a és Oxygene-je.

2014-ben egy három lemezes gigantikus projekttel lőtte ki magát egy időre. Ezek a Red, a Green és a Blue albumok. Külön jelentek meg, mégis olyan szoros egységet képeznek, mint Krzistof Kieszlowsky lengyel rendező legendás Kék-fehér-piros mozifilm-trilógiája. Ott mindenkinek megvan a maga kedvenc része, és így van ez a Solar Fields féle Vörös-Zöld-Kék hármassal is.

Dali’s Car

Műsorunk végének retró perceiben a nyolcvanas évek első felébe, a new wawe, azaz az új hullám hőskorába, utazunk aa rövid életű, ám a rocktörténetben mégis mély nyomot hagyó Dalis Car együttes idejébe. Peter Murphy épp elhagyta a komor és intelligens zenét játszó Bauhaust, Mick Karn a vezető nélkül maradt Japan zenekarból érkezett, csak a harmadik tag, a ritmusgépekért felelős Paul Vincent Lawford nem volt ismert, neki ez a zenekar volt a karrierje csúcsa. A Dalis Car nevet Captain Beefheart egyik rövid hangszeres számából vették, és hamarosan elkészült a The Waking Hour, az első és egyetlen nagylemezük: Az ég kékjével a háttérben az ógörög oszlopok közt ragyogó sárga és zöld emberalakok mintha az Olümposzi istenek csarnokaiban tévedt álmodót mutatnák, az ébredés előtti utolsó pillanatban.

Az album mellé egy kislemezt is toltak, a The Judgement is the Mirror-t, melynek hivatalos clipje itt tekinthető meg:

Az album és a mellé kiadott kislemez után nem sokkal a Dali’s Car feloszlott. Sok év múlva 2012-ben Peter Murphy és Mick Karn szerették volna elkészíteni a Dalis Car második nagylemezét, azonban Mick Karn-nál rákot diagnosztizálnak, hamarosan meghalt, így Murphy végül Karn barátjával és zenésztársával Steve Jansen-nel fejezte be az ötszámos EP-re zsugorodott anyagot. Dalis Car néven jelent meg 2012-ben, címe In Glad Aloneness , mely legfeljebb csak a lehetőségét villantja meg az el nem készült második albumnak. A Dalis Car a rockzene történetében egylemezes csapatként maradt meg.

A műsort ide kattintva hallgathatod.