A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

Kedd este Nomadguru: Blues-Rock a 21-dik században / Holografikus zenék

2015. február 16., 11:24

NOMADGURU 11.
2015. 02. 17. (kedd) 18.00-19.00

Nomadguru 11-dik adásában a Hard Working Americans nevű blues-rock supergruop zenél Kaliforniából, utána az elektronikus zörejek holografikus irányzatát képviselő berlini Dj, Matt John jön, végül pedig egy elfeledett dán zenekar, a The Poets néhány számát pörgetjük.

HardWorkingAmercans1

Hard Workin Americans (USA)

Blues-rock a huszonegyedik században. Az egyik lehetséges út, amelyen a Hard Working Americans csoport jár: a koncertplakátokon és lemezborítókon tudatosan alkalmazzák a hatvanas-hetvenes évek emblematikus figuráit, pl. a fenti képen is látható Alan Ginsberg féle rajzolt alakot amerikai csillagos cilinderben. Régi dalokat dolgoznak át, és a lemezcímek is a rocktörténet sikeres albumaira vajaznak. A pár hónapja megjelent The First Waltz koncertlemez például a The Band korszakot lezáró, meghatározó albumára, a The Last Waltzra utal. Mindezek után azt gondolhatnánk, a zenéjük is afféle Allman Brothers-emlékzenekar blues-rock-country klissék ötvözetével, de nem így van. A kapaszkodás korábbi korok nagy emlékeihez inkább azt a kétségbeesett erőfeszítést tükrözi, amivel a zenekaroknak meg kell küzdenie a 21-dik században. A Youtube, a letölthető zenék galaxisai és az évről évre exponenciálisan növekvő zenekarok száma áldatlan helyzetet generál, mert amíg egyesek vagyonokat költenek a Led Zeppelin, Jimi Hendrix vagy Frank Zappa eddig kiadatlan díszdobozos kalózfelvételeiért, addig az új előadókra nem kíváncsiak. Ezért még a legnagyobb tudású mai előadóknak is harcolniuk kell a figyelemért.

A Hard Working Americans tagjai rutinosak, zenéjük tartalmazza a blues-rock hőskorszakának telt gitárhangjait, játékuk azonban – már az indie rockon túl – úgy tér vissza a gyökerekhez, hogy nem ismétli, hanem újraértelmezi azt, a mai kor penge stúdiótechnikájával rögzítve. A régi számok feldolgozásainál pedig a fő szempont a eredeti változatok dallamossága, ezek felületét a rockos hangzással megkapargatva, érdesre, rapacsosra dolgozva egy sajátos kontraszt keletkezik.

Matt John (Németország)

Matt John eredetileg Matthias Johan néven született, a dohány- és likőrgyártás keletnémet központjában, Nordhausenben. A két országrész egyesülése után hamarosan house-partikat szervezett itt, később a berlini techno-mekkában költözött. A kétezres években saját dj szetteket tolt, egyre ügyesebben, hogy a példakép Ricardo Villalobos sensual technonak említette ezt az irányzatot. Valóban, az elektronikus zenék színes és változatos formái hangzanak el a német dj dalaiban, hogy kivételesen képesek elbűlvölni azokat a hallgatókat is, akik nem szeretik sem a house-t, sem a technót.

Matt John második albuma lett korszakalkotó. a 2013-ban megjelent The Keys. Ebben a progressive-house és a sensual techno műfajból kitörve valami egészen különlegeset alkotott, amit ő maga holografikus zenének nevez. A chicagoi vagy New York-i house sablonok eltűntek a számokból, és nem is a hagyományos londoni vagy berlini hipster-hangsávok ropognak, inkább egy meglehetősen komor, mégis hedonisztikus hangulat vibrál a dalokban. Az analóg szintetizátorok regiszterei kiváló arányérzékkel keverednek az újra és újra lejátszott loop-hangmintákkal, és ez a kifinomult arányérzék (meg a nagyszerű énekhang) teszi a száraz techo stílust olyanok számára is élvezhetővé, akik inkább a rockot és a new wawe stílust preferálják. Elsősorban nekik lehet érdekes belekóstolni Matt John zenéibe.

The Poets (Dánia)

Amíg a műsor nagyobb részében két 2010-es években feltörekvő zenekart hallhatunk (A Hard Workin Americans blues-rockja és Matt John hollisztikus elektronikus zenéi ígéretesek, de úgy érzem még nem tették le az asztalra mindazt, ami bennük rejtőzik, szóval érdemes lesz követni a további munkásságukat) addig a végére egy olyan zenekart választottam, amely a maga idejében szintén ígéretes volt, ám a világhír elmaradt, talán érdemtelenül. A dán The Poets zenekar országa legprominensebb alterrock bandája volt a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején.

A fenti videoclip az utolsó Welcome to the Heathen Reserve albumról származik, amelyen ennél sokkal erőteljesebb dalok is találhatók (ezeket fogom a műsorban feltenni). Az album turnéja alatt 1992-93-ban teltházas koncertekkel büszkélkedhettek , jártak Magyarországon is, az angol szaklapok pedig a Pop Will Eat Itselffel együtt emlegették (mai fejjel inkább a Mission, a Sisters of Mercy és a The La’s között kéne keresni a hasonlatokat). Akármilyen jó kritikákat is kapott a lemez, nem fogyott a boltokból, később az USA-ban is ugyanez történt. Ott The Sealand Poets néven jött ki az Heathen Reserve, a Billboard magazin a hét lemezének választotta, de az albumból alig adtak el párat. Ez megpecsételte a zenekar sorsát, ráadásul a világhálón is nehéz rájuk találni, mivel létezett a hatvanas években egy skót zenekar, szintén The Poets névvel, velük van tele az internet. Legjobb beírni a keresőbe a Danmark, vagy az alternative rock szavakat a zenekar neve után.

Ürmös Attila

Nomadguru 20. My Brightest Diamond / Cibo Matto
máj. 26., 9:00
Kedd este Nomadguru (18): Paprika Korps, Tuxedomoon
ápr. 28., 8:55