Kokain helyett kannásbor – Jagger és Scorsese Bakelitja
Ha egy viccet magyarázni kell, az két dolgot jelenthet: vagy a vicc rossz vagy a közönség nem a megfelelő. Az HBO teljesen érthető mód igyekszik kontextusba helyezni új üdvöskéjét, a hetvenes évek lemezkiadói mámorába repítő, a csatorna programjában február 15-étől látható Bakelitet. A Martin Scorsese – Mick Jagger együttműködésből született minisorozat kapcsán beugró első kérdés egyben az utolsó is: mi köze volt az Egyesült Államok rockzenei forradalmának a legvidámabb barakk egyszervolt popkultúrájához?
“Magyarországon is épp így zajlottak a hetvenes évek csak menedzserek, lemezkiadók, whisky, kokain és LSD nélkül, kannás almaborral” – foglalta össze a Bakelitben lefestett világ és a magyar rocktörténelem viszonyát az HBO által szervezett kerekasztal beszélgetésen Nagy Feró. Az eseményen a Skorpióból ismerős Frenreisz Károllyal évődő baboskendős frontembert a Scorsese rendezte szériában feltámasztott világ a magyar zenekarok számára mindig is álomkép maradt, hála a magyarországi lemezkiadást önkényesen irányító Erdős Péter ámokfutásának. “Ha kipróbálhattuk volna magunkat a mély vízben, lehet sírva jövünk haza Budapestre, hogy jó lesz itt nekünk, meghúzzuk magunkat a Fekete Lyukban, de az is lehet, hogy örökre kint maradtunk volna. Ezt már soha nem fogjuk megtudni.”
Frenreisz szerint a Bakelitben lefestett zeneipar potenciális üzleti szereplői a korban Magyarországon is adottak voltak, ugyanakkor az állami lemezhelytartó által megfosztva minden kitörési lehetőségtől. “Erdősnek néha még fensőbb utasításra sem volt szüksége, önmagában is elég nagy szemétláda volt” – jelentette ki Frenreisz, aki maga sem érti, hogyan ápolhatott közismerten jó kapcsolatot a Hungaroton egykori vezérigazgatójával. “Valamiért kedvelt.”
Abban, hogy Magyarországon a rockzenei megmozdulásokon való részvétel évtizedeken keresztül az ellenzéki gondolkodás bizonyításaként lett elkönyvelve, alapvető szerepe volt annak, hogy az állam retteget a zeneipar amerikai típusú kiaknázáshoz elengedhetetlen szabad piaci kapitalizmustól. New Yorkban nem, hogy egy üzletág, de egy teljes társadalmi réteg, lemezgyárak, kiadók, menedzserek, klubok és egy túlpörgő drogszakma is kialakult a nagy zenei forradalom lefölözésére. Magyarországon ezzel szemben még az utóbbi évek zeneipari reneszánsza sem volt képes keretbe foglalni a hazai popszakmát. “Kizárólag koncertszervezők képesek talpon maradni, akik ha kell promoterek, menedzserek, ha kell producerek, mindenhez és semmihez sem értenek” – Vitáris Iván, az Ivan & The Parazol frontembere szerint tarthatatlan a hozzáállás, hogy Magyarországon “ha egy koncertre roadokkal érkezel, burzsujnak számítasz.”
https://www.youtube.com/watch?v=UzfBy_EzCmc
A Heaven Street Seven ex basszusgitárosa, Németh Róbert meggyőződése, hogy a Bakelitben ügyködő kiadó bevételeinek szinte száz százalékát adó lemezipar a mai napig nem heverte ki az ezredforduló technikai pofonját, mikor is az internetes terjesztés és az mp3 formátum a kiadóktól a mezei zenehallgató kezébe illesztette a gyeplőt. “Bár a vinyl-eladások az utóbbi években drasztikusan nőttek, még mindig csak elenyésző százalékát teszik ki egy-egy produkció teljes bevételének. Arról nem is beszélve, az internetes letöltések okozta káoszra a kiadók csak hatalmas, évtizedes késéssel és egyelőre meglehetősen esetlen streaming szolgáltatásokkal voltak képes reagálni.”
Németh szerint a Bakelitet is átitató Scorsese-típusú alvilági intrikák a legteljesebb mértékig hitelesek, elvégre “a zeneipar mindig is a manipulációról szólt. Ahogy a filmben is elhangzik, egy előadó a kiadó számára arra jó, hogy jól meghajtsa, mikor pedig már nem maradt benne semmi kiszipolyozható, lecserélje egy újabb nagy dobásra.”
“A lázadás csak duma, újságírói fogás” – jelentette ki Nagy Feró, aki saját bevallása szerint soha nem állta, hogy különféle missziókat aggattak a nyakába. “Mindig úgy voltam vele, hogy nekem ehhez semmi közöm, én csak be szeretnék futni, pénzt szeretnék keresni. Aztán végül ez az egész nem így sikerült. Az pedig, hogy kimegyek a színpadra és azt mondom, kapjátok be, az nem lázadás.”
