A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

librarius.hu: Ételre gyűjtök – A Facebookon kér anyagi segítséget.

librarius.hu
2016. február 25., 21:32

Egyebet nem tehetek, minthogy kiírom ide a szégyenemet és a számlaszámomat.
kezdi posztját Facebook-oldalán Sickratman, azaz Paizs Miklós. Sickratman 1998-tól 2003-ig volt a Bëlga együttes tagja. Vezetett műsort a Tilos Rádión, 1991 óta játszik a Korai Öröm zenekarban, a Sickratman intim trio formációval is fel szokott lépni, valamint a Don Giovanni zenei projektben is részt vesz. Paizs Miklós egy hosszabb bejegyzésben tájékoztatta helyzetéről ismerőseit és rajongóit.


Nekem, fellépő “művész”nek, a február a halálos hónap. Eddig kerestem 22 000 Ft-ot, és még kinéz egy olyan 10 000 Ft. Januárban kerestem 69 000 Ft-ot (ebben benne van a szülinapi düreres fesztiválom is, ahol ugyan 42 000 Ft-ot kerestem, de olyan költségeim voltak az esttel kapcsolatban, hogy egész konkrétan 2000 Ft-om maradt a végére).
Ehhez van két lányom. Munkát egy darabig kerestem, de nem találtam. Ha találtam, abban se volt köszönet. Már nem keresek, mert nem tudom, merre mozdulhatnék.
– írja Sickratman, megemlítve azt is, hogy jogdíjakból évente körülbelül 60 ezer forintot keres.
Jelenleg 2 színpadi produkcióban vagyok, egy 3. felújítására készülünk, és áprilisban indul egy negyedik színházi projekt. Benne vagyok az ismert nevű Korai Öröm mindhárom változatában. Benne vagyok az ismert nevű Sickratman mindkét változatában. Játsszuk a Don Giovanni ujjbáboperát, ha mód van rá, ami szintén nem mondható, hogy nem unikális. De fergeteges sikernek mégse mondható. Mindenesetre aktívabb vagyok, mint valaha, sőt láthatóbb, sőt, egész különböző produkciókban, többféle nézőtípusnak játszom, írok is, időnként meg is jelenik (Hévíz), mégis annyira mélyre kerültem anyagilag, amennyire mélyen én még nem voltam.
– olvasható a bejegyzésben. Paizs Miklós közzétette számlaszámát is, hozzátéve, hogy ételre gyűjt.
Mindenesetre, ha van fölösleges pénzed, utalhatnál belőle. Ételre gyűjtök. Igen, ennek az a neve, hogy koldulás. Ülök egy kalap mögött, produkálom magam, és várok. És egy kicsit azért fáj a fölöslegességem, vagy az, hogy mindössze különleges lehetek, de sikeres semmiképp.
– írja Sickratman.

A bejegyzést teljes terjedelmében itt olvashatod el. 

Szerző: librarius.hu