Link interjú a Quimby menedzserével, Deák Melindával
A Quimbyt legközelebb augusztus 30-án, pénteken láthatjuk Siófokon, a Plázson, utána meg majd szeptember 27-én a rendes évi Budapest parkos nagykoncertjükön. Ennek örömére azt az embert kérdeztük meg arról, hogy mik a kedvenc zenéi, akinek a Quimby második feltámadását köszönhetjük: a zenekar menedzserét, Deák Melindát.
Deák Melinda akkor vette át a Quimbyt mendzserként, amikor a zenekarnak történetében másodszorra kellett hosszú ideig nélkülöznie énekesét/frontemberét/dalszerzőjét, Kiss Tibit. Ráadásul ez az időszak pont egybeesett a covidnak nevezett világőrülettel, vagyis a zenekar gyakorlatilag tetszhalott állapotban volt. Elég meredek vállalás volt ez Melinda részéről, de magánbeszélgetéseinkből kiderült, hogy szép nagy terv van a fejében arról, hogy lehet újra feltámasztani és újra működtetni ezt a Quimby nevű lényt, ami nem hogy nem kis feladat, hanem majdnem lehetetlenség. De Melinda – a srácok együttműködésével – megcsinálta a lehetetlent, összerakta a Quimbyt, melynek tagjai így most az őket megillető körülmények között dolgozhatnak és zenélhetnek újra – a több százezer Quimby-rajongó legnagyobb örömére.
Melinda magáról, röviden:
„Az eseményszervezés tisztán kijelölt út volt a számomra, amikor édesapám a nyolcvanas évek végén megalapította az ország első rendezvényszervező cégét. Ebben nőttem fel, a gyerekkorom egy részét keverőpultokban és helyszín bejárásokon töltöttem. Vállalati esemény kommunikációból írtam a diplomamunkámat is. A főiskola után dolgoztam elektronikus zenei partikat szervező cégnél (Cinetrip), de nagy reklámügynökségnél is voltam senior event manager. Aztán egy nagy kanyarral a divatiparban találtam magam, ahol szintén a szervező képességeimre támaszkodva voltam beszerzési- és gyártásvezető, több, mint tíz éven keresztül az egyik magyar tulajdonú, nemzetközi divat márkánál. Ennek az időszaknak a végén sodort össze az élet a Quimby-vel, ami akkor, a covid időszak kellős közepén a burnout legmélyéről hozott fel engem újra a felszínre. Most már közel négy éve dolgozom a zenekar menedzsereként és minden nehézségével együtt azt kell mondanom, hogy igazi szerelem munka ez a számomra. Megtisztelő és nagyon inspiráló ennek a legendás csapatnak a láthatatlan tagjaként dolgozni. Közben pedig visszatértem a gyökerekhez is, mert a Quimby mellett újra megjelent az életemben a klasszikus rendezvényszervezés is, amit freelancer-ként csinálok.”
Innen is további sok sikert kívánunk neki, és ezúton is köszönjük neki is, hogy még mindig járhatunk Quimby koncertre.
Kedvenc zenészeink, művészeink, barátaink osztják meg velünk kedvenc zenéiket
Mit hallgatsz most?
Mostanában sokat dolgozom éjszaka, mert akkor tudok koncentrálni, amikor a gyerekeim elmentek aludni. A nyári szünet ilyen műfaj. Most is – hajnali fél kettő magasságában – a klasszikus zene segít összerendezni a gondolataimat. Az elmúlt órákban Chopin noktrünjei szóltak Spotify-on, aminek a jelentése egyébként „éjszakai zene”. Milyen találó.
Mi a kedvenc dalod az idén?
Billie Eilish új albumát kíváncsiságból végighallgattam, mert nem vagyok kifejezett rajongó és magam is meglepődtem, hogy ott bukkantam rá az idei egyik nagy kedvencemre: Birds of a Feather:
Életed első meghatározó albuma?
Én még ahhoz a korosztályhoz tartozom, akinek a szülei az első Hi-Fi tornyot Ausztriából csempészték be az országba. Óriás menőségnek számított, hogy van otthon CD lejátszónk. Emlékszem, hogy egy bécsi lemezboltban ácsorogva apukám azt mondta, hogy választhatok magamnak egy CD-t, én pedig rányúltam a Kris Kross első, Totally Crossed Out című albumára. 12 éves lehettem ekkortájt. A lemez még megvan, de szerintem 30 éve hozzá sem nyúltam.
Innen éles váltás volt Bon Jovi, amit évekig hallgattam és végigkísérte az általános iskolai felsős, majd a középiskolai éveimet. Az első koncert élményem is hozzájuk fűződik, amit az MTK stadionban pilláztam végig a nevelőanyám öccsének a nyakában ülve.
Évek óta Te hallod legtöbbször a Quimby dalait élőben. Melyik most a kedvenc számod a koncerteken?
Hangulatfüggő, hogy épp melyik a kedvencem, sok van. Valamelyiket a szövege miatt szeretem, valamelyiket pedig az elképesztő zenei világa miatt. Idén kettő is van, amikre mindig felszaladok a takarásba meghallgatni. Az egyik az Androidő, amit korábban is kedveltem, de végérvényesen a márciusi Class & Roll koncertünkön írta be magát a szívembe. Mindig libabőrös leszek, amikor ráugrik a dal az Ott Rezső által megírt szimfonikus nyitányra. Dolgozunk rajta, hogy hamarosan mindenki meghallgathassa ezt a verziót is. A másik nagy kedvencem az idei setlist-ből az Ultravaló. Mindig jó kedvem lesz tőle, végig lötyögöm a színpad szélén.
Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?
A 80-as, 90-es és 2000-es évek pop és r’n’b zenéi. (Faszi hangosan felsír most.) A 90-es években voltam tinédzser, mindegyik nagy Madonna slágerhez kötődik konkrét emlékem. De a mai napig kirúgom magam alól a széket egy jó Ultra Naté vagy Mary J. Blige dalra.
A Groove Armada is visszatérő szereplője az elmúlt két évtizedemnek. Legutóbb három hete tettem vissza a Spotify kedvencek közé. Húsz évvel ezelőtt egy fesztiválon stage manager voltam és testközelből néztem végig az élő koncertjüket. Elég meghatározó másfél óra volt számomra.
Jegyek a koncertekre: http://quimby.hu/
Portré: Galgóczi-Németh Kristóf
Zenekari Fotók: Bátori Gábor ‘Jim’