Link interjú Forrai Krisztiánnal, az italo disco hazai szakértőjével
Május 18-án különleges zenei és egyben filmes esemény várja az érdeklődőket a Toldi moziban. Az italo disco valódi arcát és titkait tervezik megmutatni a közönség számára a szervezők, ezért egyszeri alkalommal levetítik Pietro Anton Italo Disco Legacy (Az italo disco öröksége) című dokumentumfilmjét. A Budoku szervezésében megrendezésre kerülő vetítést természetesen buli is követi, amiért pedig már a Super Italo brigád felel: a jó érzékkel összeválogatott hazai dj-k mellett egy különleges olasz fellépő is a pultba lép majd. Ezúttal a szervezők részéről Forrai Krisztiántól kértünk pár linket.
Krisztián dj, programszervező, a Majdnem Híres Rocksuli zenei menedzserképző egyik alapítója, lelkes apuka, és nem utolsósorban újságíró, úgyhogy ahelyett, hogy mi mutatnánk be őt, bemutatja ő sajátmagát:
„Zenefanatikusként szinte mindenevő vagyok, mindig az újat keresem, ami persze azt is jelenti, hogy az időben visszafelé legalább annyi a számomra fontos, friss dolog, mint a mában. Az italo discóval is részben ez a helyzet, mert ezt a műfajt most újra felfedeztem. Az emberben a tinédzserkori zenei hatások vésődnek be a legmélyebben. Nálam ez a 90-es évek eleji angol rave zenék, vagyis az elektronikus tánczene az első számú zenei szerelmem. Viszont kisiskolásként a néhány évig lemezlovasként tevékenykedő édesapám kiművelt a klasszikus diszkózenéből, és a 80-as években telibe is kapott az italo disco, az imádatom pedig néhány éve tört elő ismét belőlem. Közben elkezdtem dj-zni, bulikat szervezni, és kezdettől az mozgatott, hogy olyan zenéket, hangzásokat népszerűsítsek, amivel itthon csak alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak, és magas bennük a fun-faktor; ilyen most az italo disco. A Super Italo bulisorozatot pont akkor kezdtük el csinálni 2014-ben d’Endrével, amikor az elkezdett újra menő lenni. A Super Italo az egyetlen kifejezetten italo disco bulisorozat, ami egyelőre háromhavonta fut, ugyanakkor örömmel tapasztalom, hogy egyre több kurrens buliban vállalják fel a zenei palettán az italót.”
Mit hallgatsz most?
Egy ideje teljes diszkográfia végighallgatós korszakom van, most épp a Human League a soros.
Mi a kedvenc dalod eddig az idén?
Tavalyi, de az Oscar miatt érvényes: Sufjan Stevens – Mystery Of Love.
Életed első meghatározó dala?
Az első zenei emlékem, hogy a régi házunk nappalijában táncolok a Boney M-től a Rasputinra. Négyéves lehettem, téli este volt, apám szalagos magnóján szólt a zene. Szerintem ezzel el is dőlt, hogy diszkós leszek.
Mi az, amit még soha nem hallgattál meg, de most végre rákerestél?
Ez teszi ki a napi zenehallgatásom nagy részét. Viszont ha a végre szón van a hangsúly, akkor az Italo System első demóját ’96-ból, de nem kellett volna…
De hogy pozitív élményt is mondjak: Chicano Batman.
Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?
Hosszas tipródás után megválni készülök a cédégyűjteményemtől, és épp arra kell, hogy rájöjjek, mennyi lemez van, ami nélkül nem tudok élni. De az életem egészen biztosan kevesebb és szomorúbb lenne a YouTube-on fellelhető, 90-es évek eleji angol rave-ekről készült videók nélkül.
És persze italo forever!
