Link interjú Mészáros Péter slam poetry előadóval
Mészáros Péter és Bárány Bence január 16-i slam poetry és spoken word estje a Trafó Kortárs Művészetek Házában azt az egyszerű kérdést járja körül, hogy miként látnak bennünket mások, és mi az, ami bennünk marad meg azokból, akikkel minden nap együtt élünk, dolgozunk, vagy épp csak elmegyünk mellettük a zebrán. A nyomokban öniróniát és fekete bárszékeket tartalmazó előadásban olyan témák elevenednek meg, mint a szerelem, a világító WC-ülőkék vagy a helyes beilleszkedés egy tízévesekből álló teniszcsapatba. Élethelyzetek, amelyekkel mindenki azonosulni tud, bár kérdés, hogy akar-e egyáltalán.
Bárány Bence és Mészáros Péter abszolút kedvenc slam szövegeikből szemezgettek és adtak nekik új értelmet egy egész estés produkcióban. A Félkövérdőlt című előadást Bécsben, Győrött, Szegeden, Orfűn és legutóbb a Trafóban is telt ház előtt játszották.
Bárány Bence a Slam Poetry Országos Bajnokság többszörös második helyezettje és Slam Poetry Európa-bajnokság közönségdíjasa. Grafikus, a VATES márka alapítója.
Mészáros Péter országos slam poetry bajnok és a Slam Poetry Európa-bajnokság közönségdíjasa. Szabadidejében szomorú zenéket hallgat és animéket néz. Az alábbi Link interjúból kiderül, hogy miért, és pontosan milyeneket.
Kedvenc művészeink, zenerajongóink, barátaink osztják meg velünk kedvenc zenéiket – Mészáros Péter
Mit hallgatsz most?
Egy elég csúnya szakításon vagyok túl, és ilyenkor friss Broadway musicaleket szoktam hallgatni, miközben zuhanyzok, mert a rám folyó vízcseppektől még én sem látom, mennyire sírok. A Heathers című musical számait énekelve elfog egy ilyen katartikus feloldozás, hogy az élet amúgy gyönyörű. Borzasztóan nincs hallásom, ezért is csak a zuhanyzóban dalolászom.
(Óvodában is csupán csörgődobos lehettem a karácsonyi kórusokban.)
Mi kedvenc dalod az idén?
Hatalmas anime fogyasztó vagyok és a függőségem rengeteg pozitív hozadéka mellett (képes vagyok japánul társalgási szinten leégetni magam) olyan nagyszerű zenészeket találok, akik a világ túlsó felén hatalmas rajongótáborral rendelkeznek, és hihetetlenül szívhez szóló számokat írnak utánozhatatlan, különleges ázsiai ízzel.
Életed első meghatározó dala?
Az Eiffel 65-tól az I’m Blue. Tisztán emlkészem, bátyámmal a rádióból vettük fel a magnónk gombostűnyi mikrofonján keresztül a kazettánkra, hogy aztán német techno titánokat megszégyenítő mozdulatokkal bulizzunk rá, kezünkben partvissal és hokiütővel. Aztán megtudtam, hogy az I’m blue azt is jelentheti, hogy „szomorú vagyok”, azóta még jobban szeretem. Ámádirábidáj.
Mi az, amit még soha nem hallgattál meg, de most végre rákerestél?
Sosem tudtam teljesen feldolgozni ezt a hatalmas trap kultúrát a furcsa lüktetéseikkel és a sok helyen blőd szövegszerkesztésével, de aztán mondtam neki, egye fene, meghallgatom a Holdudvar albumát, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem rontanék rájuk utána egy konyhakéssel.
Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?
Egyértelműen a Twenty One Pilots nélkül, akik mesteri szinten űzik a mentális betegségek romanticizálását.
