Link interjú Pritz Péterrel, a 0-24 – NONSTOP ROCK ’N’ ROLL INTERJÚK társszerzőjével
Ma jött ki a nyomdából, tehát még forró a két ismert zenei újságíró, Dudich Ákos és Pritz Péter közös interjúkötete, a 0-24 – NONSTOP ROCK ’N’ ROLL INTERJÚK. Ákos és Péter a Wan2 magazinnál ismerkedett meg egymással, ahol több évet dolgoztak együtt, aztán amikor egymás után kezdtek megszűnni a magazinok, amelyeknél közreműködtek, egyszer csak felmerült, hogy csinálnak egy közös interjúkötetet, hogy munkásságukat megörökítsék az utókornak, mielőtt még nyoma vész az interjúknak.
A több mint két évtizedet átölelő kötetben 69 előadó és 85 interjú szerepel, ami természetesen azért lehet, mert több olyan előadó illetve zenekar is van a könyvben, amellyel mindketten készítettek interjút. Az ábécésorrenbe rendezett kötetben megszólal például az Aerosmith, az Alice In Chains, a Faith No More, a Helmet, Jello Biafra, Marky Ramone, a Massive Attack, a Morcheeba, a NoMeansNo, a Primus, a Prodigy, a Queens of the Stone Age, a Rammstein, a Red Hot Chili Peppers, a Slayer, a Stereo MC’s, Tricky, vagy magyar részről: az Anima Sound System, a Bёlga, a Hangmás, a HS7, az Isten Háta Mögött, az Ivan & the Parazol, a Kiscsillag, a Nemjuci, a Quimby, Sena, a Sexepil, a VHK és még sokan mások. A kötetben több exkluzív interjú is helyet kapott.
A szerzők ma délután 5 és 6 óra között dedikálják a kötetet a Konkrét Könyvek standjánál, Budapesten, a Deák Ferenc utcában, a könyv bemutatója pedig június 13-án, azaz holnap este 8-tól lesz a Nemdebárban, ahol életre kel a mű: a zenészek közül ugyanis a szerzők közreműködésével élőben eleveníti meg interjúját: Horváth István „Pityesz” (exNeck Sprain, FreshFabrik), Linczényi Márk (the Kolin), Németh Juci (exNemjuci, Budapest Bár), Szűcs Krisztián (exHS7, Szűcsinger, Budapest Bár, NAZA), Simon Bálint és Vitáris Iván (Ivan & the Parazol).
Az estet a tavalyi Nagy-Szín-Pad! győztes Bohemian Betyars zárja egy akusztikus szettel!
Mi volt életed első interjúja?
A Faith No More ’93-as Angel Dust turnéján csináltam a billentyűssel, Roddy Bottummal a PeCsában, és természetesen baromira izgultam, hisz mégiscsak életem első interjúja volt, ráadásul mindjárt egyik kedvenc zenekarommal. Roddy amúgy baromi jó fej volt, kedves, közvetlen és türelmes. Mindenkinek ilyen első interjúalanyt kívánok. A kötetbe nem ez az interjú került bele, hanem egy ’97-es beszélgetés a dobossal, Mike Bordinnal, mert az első nem maradt fent, vagy ha igen, akkor a Magyar Televízió archívumában lehet valahol egy egy colos tekercsen.
Melyik interjút vártad a legjobban?
Ez az a kérdés, illetve válasz, amivel a könyvben szereplő 69 előadó közül 68-at egyszerre lehet megsérteni, de amikor ’93-ban megtudtam, hogy a Metallica előtt a The Cult fog fellépni, és csinálhatok interjút Anthony Kiedis mellett akkori legnagyobb bálványommal, Ian Astburyvel, akkor napokig nem aludtam előtte. Az is tévéinterjú volt; Astbury szerencsére jó passzban volt, nagyon barátságosan válaszolgatott a kérdéseimre (sőt, még a csizmámat is megdicsérte), és amikor tíz perc után bejött a menedzser, hogy véget vessen az interjúnak, Astbury elküldte őt a picsába: „Fuck off, can’t you see I’m talking?!” Fantasztikus érzés volt, hogy az ember, akinek zenéjén felnőttem, elküldi a menedzserét a vérbe, mert inkább velem akar beszélgetni. Örök élmény. Sajnos ez az interjú sem maradt fent, vagy ha igen, akkor a Magyar Televízió archívumában lehet valahol egy egy colos tekercsen.
Akkor most már beszéljünk olyanról is, aki bekerült a könyvbe. Melyik interjúra vagy a legbüszkébb?
Na, most megsértődik másik 68 ember. Természetesen mindegyikre büszke vagyok, de a legnagyobb tett talán mégis az volt, hogy ’95-ben, amikor egy barátommal kistoppoltunk Bécsbe, hogy megnézzük a Primus koncertjét, úgy csináltam interjút a dobossal, Tim ’Herb’ Alexanderrel, hogy tíz perccel előtte még nem is tudtam róla. Az egyik lemezcég munkatársa kért fel rá, akivel véletlenül egy parkolóban ismerkedtünk meg. Természetesen nem lett mélyinterjú, de ahhoz képest, hogy akkor még se internet, se okostelefon nem volt, egész felkészülten és összeszedetten kérdezgettem őt. Emlékezetes este volt, főleg, hogy ennek köszönhetően lettem újságíró. A könyvből kiderül, hogyan.
Kivel volt a legnehezebb interjút készíteni, azok közül, akik a kötetben szerepelnek?
James Brownnal. Telefoninterjú volt, illetve lett volna a ’97-es budapesti koncertje előtt. Baromira felkészültem belőle, az egész életművét átnéztem, összeírtam vagy harminc kérdést. Aztán felhívtam. Felvette egy asszisztense, vagy titkárnője, és mondta, hogy ő semmiféle interjúról nem tud. Várjak egy kicsit. Vártam. Elég sokára aztán előkeresték James Brownt, aki ellentmondást nem tűrve közölte, hogy siessünk, mert öt perce van. Nem volt totál elutasító, de érződött rajta, hogy sablonválaszokat ad, le akarja tudni az egészet mihamarabb. Öt perc alatt értelmes interjút lehetetlenség csinálni. Mindegy, feltettem pár kérdést – mégsem, mondhattam neki, hogy „köszi, akkor nem”. A Z magazinban anno egy hosszú életműösszegző írás előzte meg az interjút, azzal mentettük meg a dolgot, ebbe a kötetbe viszont azért válogattam be, mert mégis szívesen emlékszem vissza arra, hogy beszélhettem James Brownnal is. Még ma is hallom a hangját a fejemben.
https://www.youtube.com/watch?v=EBLNYuKLYD0
Ki volt a legkönnyebb alany?
Szerencsére ilyen több is volt. Steven Tylerrel és Flea-vel például nagyon szórakoztató volt beszélgetni, nem is lettek túl komoly interjúk, viszont közvetlenségüknek köszönhetően olyan személyes kérdéseket is fel lehetett nekik tenni, amitől a legtöbben ódzkodnak. Velük nem volt tabutéma, és ez meg is látszik is az interjúkon. De a leghálásabb szituáció mégiscsak az, amikor hosszú idő, legalább egy óra áll rendelkezésre egy-egy zenésszel, akikkel így nem is interjút lehet készíteni, hanem egy jót beszélgetni, ami végül interjúformát vesz fel nyomtatásban. Természetesen ilyesmire leginkább magyar zenészekkel van lehetőség. Azok számítanak „könnyű alanynak”, akik szeretnek és tudnak is beszélni, szép kerek mondatokban fogalmazni, és nekik is fontos, hogy közöljenek valamit. Ebből a kötetből ilyen volt például Kiss Tibi, Lovasi András, Linczényi Márk, Prieger Zsolt, Sena és Mango, Bauxit és Parazolék: Vitáris Iván, Balla Máté és Simon Bálint, akikkel gyakorlatilag az interjú alatt össze is haverkodtunk.
