Link interjú Vilczek Áronnal, a Run Over Dogs szólógitárosával
A fennállásának ötödik évfordulóját március 15-én (mikor máskor?) az A38 hajón ünneplő Run Over Dogs nevű magyar rockzenekar tagjai annyira tehetségesek, hogy ha elindulnak egy tehetségkutatón, azt meg is nyerik. Tehetségük nem csak a zenéjükben és koncertjeiken mutatott teljesítményükben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az elmúlt öt évből – szubjektív becslés alapján – körülbelül nettó egy évre emlékeznek, miközben tíz évet öregedtek. Március 15-e estére a legkitűnőbb program a lázongó ifjúság, a Run Over Dogs ünnepi koncertje.
A Run Over Dogs 2011 szeptemberében alakult, úgy, hogy az énekes-gitáros Czeglédi „Cece” Szabolcs már akkor sem emlékezett arra, honnan is ismerték egymást Juhász „Maxi” Tamás dobossal, de erősen valószínűsíthető, hogy alkoholos befolyásoltság alatt történt a találkozás. Juhász Tamás hozta Ronit, vagyis Vilczek „Vilcsekúr” Áront, a szólógitárost a zenekarba, akivel a Siniak nevű együttesben játszott. Gál „Kapitány” Máté basszusgitáros pedig úgy került a képbe, hogy – idézem Áront – „Szasza akart egy tökös basszerest, aki pengetővel játszik. Régi kecskeméti barátja, Máté volt kéznél.”
Az új négyes zenei ízlésének elég sok közös pontja volt (például a Queens of the Stone Age, a Black Keys, Jamie T, az Arctic Monkeys, a Led Zeppelin stb.), és már az első zenélések alkalmával érezték, hogy menni fog együtt a dolog.
És ment is. A főként desert rockos hatást mutató brigád előbb megnyerte az R33 tehetségkutatót, majd az A38 Talentométer versenyét, 2012 decemberében Scallywag címmel kiadta az első négy számos EP-jét, 2013. szeptemberben megjelentette első nagylemezét, a Noxious Foodies-t, 2015-ben pedig a másodikat a Cold Sweat of Lust-ot.
A zenekar időközben fellépett a legnagyobb hazai fesztiválokon, megjárta Európát (Anglia, Franciaország, Svájc, Németország, Csehország), és bevette az Amerikai Egyesült Államokat is, ahol egy egy hónapos turnén felléptek a keleti és a nyugati parton is, és lakókocsival szelték át Amerikát, ahogy kell.
Mindezt öt év alatt, amihez ezúton is gratulálunk.
A mai (március 15-i) koncert előtt pedig (amin sok-sok vendég is fellép velük, az eseményoldalt lásd lent) melegítésképp megnézhetjük/hallgathatjuk Vilczek Áron kedvenc zenéit, és bonthatjuk egészségükre az első sört. Vagy a másodikat.
Mit hallgatsz most?
Most éppen ez szól, ahogy általában, valami fasza blues.
Mi a kedvenc dalod eddig az idén?
Idén eddig Apey-t hallgattam a legtöbbet és ezen belül is ezt a számát. Annyira nem áll hozzám közel az akusztikus stílus, de imádom a zenében a mély érzelmi töltöttséget, amit Apey tökéletesen és könnyedén hoz.
Életed első meghatározó dala?
Erre – tőlem nem megszokott módon – tisztán emlékszem. Apám Ladájában turkálva a kazetták között ezt az albumot kaptam ki. Teljesen lehidaltam a gitár soundon akkor, és pár éve, amikor újra meghallgattam a lemezt, jöttem rá, hogy az ízlésem kitörölhetetlen szerves része a Pink Floyd ezen albuma, amiért örökre hálás leszek a faternak!
Mi az, amit még soha nem hallgattál meg, de most végre rákerestél?
Ismertem eddig is a RATM nevét és egy-két kötelező számát, de most nekiálltam komolyabban górcső alá venni a munkásságukat. Emellett nem tudok szó nélkül elmenni:
Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?
Ez most kicsit furcsa lesz tőlem, de ahogy elolvastam a kérdést rögtön ez a szám jutott eszembe. Nem szoktam magamtól berakni és meghallgatni, de már vagy 10 éve heti rendszerességgel eszembe jut, akár jó a kedvem, akár nem. Az üzenete hihetetlenül egyszerű, és ez benne a legjobb. Ne szarj be, légy boldog!
