litera.hu: Meghalt Umberto Eco
Umberto Eco a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere, olvasható róla magyar kiadója, az Európa Könyvkiadó oldalán.
Alessandriában, egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesél Baudolino (ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 2003) című regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli el alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztül A Foucault-inga(ford. Barna Imre, Európa Könyvkiadó, 1992) című regényében. 1962-ben megnősült, felesége osztrák grafikus, egy fiuk és egy lányuk született.
Tudományos pályafutását középkorkutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban, Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959-1975).
A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája (ford. Zentai Éva, in Nyitott mű: válogatott tanulmányok. Gondolat, Bp. 1976). A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak.
Az igazi világhírt végül az irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve (ford. Barna Imre, Árkádia Kiadó, 1988) c. regényével nyerte el. Az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes is írt egy 11 perces eposzt e mű alapján, címe Sign of the Cross, és az X-Factor (illetve a Rock in Rio) albumon található. A filmipar is felfigyelt rá, és megbízták a francia Jean-Jacques Annaud-t, hogy Sean Conneryvel és Christian Slaterrel a főszerepben filmre vigye a történetet. „Meg akartam ölni egy szerzetest” – nyilatkozta szerényen Eco, amikor motivációiról kérdezték.
A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, a fentebb már említett Foucault-inga előtt.
A tegnap szigete (ford Barna Imre, Európa Kiadó, 1998) már igazi nehéz, barokk műveltségregény, Eco részéről pedig igen izgalmas, brilliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.
A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszkregény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino.
Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot (ford. Klukon Beatrix, Gondolat, 1992) című könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és egyebek számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat.
Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejt ki a mai napig, napi- és hetilapokban rendszeresen jelennek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetések (Európa Kiadó, 1997) című kötetben.
Barna Imrével
Umberto Eco 2007-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt. „Umberto Eco szerint az amerikaiak úgy gondolják, hogy aki két dolognál többel tud foglalkozni, már polihisztor, őt azonban valójában csak egyetlen dolog érdekli, korábban nem hitt professzorának, azóta belátta igazát, várja a halál megvilágító erejű pillanatát, sosem gondolta, hogy valaha regényíróvá válik, szereti a kihívásokat, ezért akár több száz dollárt is áldoz, s véleménye szerint attól, hogy annyi könyve fogy, mint Homérosznak, még senki sem válik Homérosszá” – írtuk róla az akkor készült interjú kapcsán.
Umberto Ecót február 19-én 22:30-kor otthonában érte a halál, közölte a hírt a La Repubblica nevű olasz lappal a család.
„A regény élő szervezet, amikor vége, meghal” – állította 2007-ben Budapesten.
A rózsa neve című regényébe itt olvashatnak bele.
Európa Könyvkiadó / Litera
