Ma lenne 110 éves Örkény István – újabb kötetekkel ünnepli az írót a Helikon Kiadó
Örkény István 1912. április 5-én született, azaz ma lenne 110 éves. A Helikon Kiadó már tavaly elkezdte megelentetni életműsorozatát, és ahogy azt legutóbbi novellaválogatásának fülszövegében jelezték, a Tengertánc folytatása, az életműsorozat új kötete, a szerző idei születésnapjára jelenik meg, kiegészülve az Egyperces novellák Réber László által illusztrált új kiadásával.
Örkény István új életműsorozatának ötödik és hatodik kötete az író novellisztikáját fogja át. A Tengertánc (Novellák I.) a harmincas évektől az ötvenes évek végéig gyűjtötte egybe a termést, a Niagara Nagykávéház (Novellák II.) az írói elhallgattatás idejének darabjaitól az utolsó remeklésekig folytatja a sort.
’56 után az évekig asztalfiókban maradt írások nyitánya nem is lehetne jelképesebb: a Visszaváltozásban Kafkát idézi meg Örkény: hogyan talál vissza, egyáltalán visszatalál-e önmagához az ötvenes évek rovarlétből eszmélkedő hőse. „Ott állt megint, ki tudja, hányadszor, a magánynak és tehetetlenségnek azon a fokán, ahol a létezés formái közömbösekké válnak. De azért kidugta lábát a hálóinge alól. Megnézte, és látta, hogy emberi láb.” Tizenöt évvel később a Kavicsok fiatalembere egy már konszolidált világban rendezkedik be, de valójában az álmai tartják életben. Így érvényesül Örkény István életművének egyik alaptétele, miszerint az ember szerencsére sokkal többet bír el, mint amennyire képesnek érzi magát.
„Ötven is elmúltam, de még mindig kísérletező életkoromat élem. Tudom (…), hogy minden tárgyat legalább százan megírtak már előttem. Mégis, minden jelenség, mihelyt egy új történelmi közegből lép elő, új arcot ölt. A fecske egyformán repül évezredek óta, csak mi nézünk mindig másképpen utána, röpte más képzeteket kelt ma, mint tíz vagy száz évvel ezelőtt. Ez a kis különbség az elcsépelt témát is újjászüli, olyannyira, hogy »kipróbált« írói eszközökkel hozzá se merek nyúlni. Tegnapi eszközeim mára elavultak, ami ma jó, holnap nem lesz az. (…)
Első írásaimat József Attila közölte a Szép Szóban. Hihetetlen türelemmel foglalkozott legrosszabb novelláimmal is; máig boldoggá tesz, hogy ő volt az első szerkesztő, akivel dolgom akadt. »Ha azt akarod, hogy legyen belőled valami – intett tréfásan –, maradj mindig életközelben!« Ha csak ez kell az írósághoz, akkor nagyon nagy író lehetek. Élményanyaggal nem bánt fukaron a sorsom.”
(Örkény István a Jeruzsálem hercegnője című kötet elé, 1966)
Ne keresd, itt van: Niagara Nagykávéház
Fotó: Vahl Ottó
