Maga az őrület: Ministry – Al Jourgensen elveszett evangéliuma

Teljesen elképesztett ez a könyv, holott szégyenszemre korábban tulajdonképpen alig tudtam a Ministryről valamit; kismetálos koromban elkerültek az olyan alapok, mint mondjuk a So What vagy az N.W.O. Természetesen ismertem azért a nevüket, meg különben is ráteszem a kezem mindenféle önéletrajzra.

Akárcsak a korábban már boncolgatott Nergal életrajza, ez a könyv is közösségi finanszírozásból jött létre, a támogatók neve ezúttal is az oldalak tetején kapott helyet, ami továbbra is nagyon szimpatikus megoldás.

Al Jourgensen, eredeti nevén Alejandro Ramírez Casas, de a továbbiakban csak szimplán Al, 1958-ban született Kubában, önéletrajza pedig egy nagyon is élő, de igazából halott ember tökéletesen elborult, egyszerre kiakasztó, szívfacsaró, időnként pedig sírva röhögős, reszketeg, mocsokban, vérben és egyéb testváladékokban megfürösztött története. A kötet társszerzője, Jon Wiederhorn veterán rockújságíró, aki korábban a Rolling Stone magazinnál, illetve az MTV-nél is dolgozott. Jelenleg a Revolver metálmagazin szerzője, és Scott Ian I’m The Man című önéletrajzát is ő jegyzi, ami A gitáros faszi az Anthraxből címmel szintén megjelent a Konkrét Könyveknél magyarul.

A felütés az első pofon. 2010. március 27-e van, szombati nap. Al gyomra a szemünk láttára robban fel, minden elképzelhető testnyílásából ömlik a vér, készleteinek több mint hatvan százalékát elveszítve találnak rá a fürdőszobában, kórházba szállítják és az utolsó utáni pillanatban visszajön a szinte biztos halálból. Nem elhanyagolható mennyiségű eltávolított gyomorfekély és egy-két lábadozással eltelt nap után Al fogja magát, kitépkedi a csöveket a testéből, és a hátán nyitott kórházi köpenyét szolidan megfordítva távozik a kórházból, hiszen kezdődik az NHL-szezon, ami a Chicago Blackhawks elsőszámú szurkolójának nyilván kihagyhatatlan.

Al fogódzók és biztonsági övek nélküli mélyrepülésre invitál minket, arcbamászó stílusával, morogva és káromkodva, tabuk nélkül dörgöli a képünkbe az életét, a formálódó Castro-rezsim elöl menekülő csonka család menekülésétől egészen odáig, hogy ez az őrült, a cafatokra foszlott gyomrával, amputált nagylábujjával, a hepa majdnem összes betűjével, a háta mögött három újraélesztéssel még mindig itt van köztünk a maga módján lenyűgöző intellektusával és minden radikális világnézetével. A szemünk láttára épül fel a Ministry intézménye, és betekintést nyerhetünk a bizarr indusztriál supergroup, a Revolting Cocks körül folyó cirkuszba is. Megelevenednek a legdurvább backstage-történetek, időnként olyan, már-már felesleges részletességgel taglalva, hogy a viszolygás és a rosszullét majdhogynem garantált. De igazán kevesen vannak azok is, akik ennyire keresetlenül, köntörfalazás nélkül mutatják be a sztárság olyan sötét oldalait, amikről álmodni se mernénk. Hogy mennyi szomorúsággal, frusztrációval és bánattal jár az, amikor a lemezkiadók bedarálnak, zenésztársaid pedig hátba szúrnak. Ha akarjuk, ha nem, kapunk egy hatalmas kanállal Al politikai és világnézetéből is, a hihetetlenül szórakoztatóan és lendületesen megírt életírás közé be-betűzve pedig kis reflexiókat, külsős nézőpontokat is magunkévá tehetünk egykori és jelenlegi zenésztársaktól, feleségétől, Angie-től, vagy akár Ed Jourgensentől, Al nevelőapjától.

Minden zenét szerető embernek, és Ministry-rajongóknak természetesen külön is nagy szeretettel ajánlom ezt a kizsigerelő, de szinte már profánul mulatságos, egyben rétegelt és mély könyvet. Arccal hátra raftingolunk egy kiürült fecskendőn az LSD-vel felütött Bushmills-folyón, Al pedig hideg távolságtartással, magában röhögve és átkozódva nézi, hogy sétálunk esőcseppek közt a nyomában. Ez a fazon talán nem is ember. Hanem alien.
A matematikai képlet világos: Lemmy Kilmister × Ozzy Osbourne + Keith Richards = Al Jourgensen

Még egy fontos mondat: „Aljas, undorító és veszélyes emberek irányítják Hollywoodot, a tévécsatornákat és a szórakoztatóipart. Természetesen a háttérben a kapzsiság áll, hiszen ha csupa agyhalott zombi mászkál a világban, akkor bármilyen szemetet meg lehet velük etetni. A gazdagság ára tehát a tömeges lobotómia, az egyéniség és a kreativitás eltaposása.”