„Még inkább kilógunk a sorból, mint harminc évvel ezelőtt”
A nyolcvanas éveket nem lehet lemosni – Vangel Tibor az átalakult Sexepil frontembereként újrakezdene. A tavaly visszatérő kultzenekar egyik energiaközpontjával Trafó béli koncertjük előtt többek közt zeneipari köldökzsinórról, Budapest igazságtartalmáról és hazaérkezésről beszélgettünk.
Mikor visszatértünk, azt hittük, valamennyire képesek leszünk beilleszteni magunkat a magyar közegbe. Ám hamar kiderült, ma még inkább kilógunk a sorból, mint harminc évvel ezelőtt” – Vangel Tibor vezényletével éveken át csiszolódott a Sexepil nagy visszatérésének számító Your Scream Is Music lemez. A 2014-ben megjelent albumot a többek közt Robert Plant, Tom Waits, vagy épp Sheryl Crow anyagain való utolsó simításokért is felelős Gavin Lurssen dolgozta meg, így szinte törvényszerű, hogy az új Sexepil első hallásra inkább sejlik tengerentúli rockzenekarnak, mint a nyolcvanas évek béli magyar underground soron következő, nagy visszatérőjének.
Valahogy még mindig nem sikerült közelebb kerülnünk a közízléshez, annak ellenére, hogy a magyar undergroundot tőlünk nyugatabbra még mindig popzenének hívják” – állítja Vangel, aki szerint azonban a hazai popszakmától való teljes elszakadás már a nyolcvanas években is utópiának számított.
Nem érdekel, nem izgat, nem foglalkoztat a múltunk azzal együtt, hogy tudom, sok ember számára a mai napig különleges jelentéssel bír a Sexepil” – mondja Vangel, aki szerint bár a mai napig játszanak a nyolcvanas években íródott dalokat, azok már nem tartoznak a zenekar jelenéhez. “Az a korszak óhatatlanul előretör, lemoshatatlan, pedig már emlékeztünk eleget. Nem szeretném, hogy bárki is azért járjon a koncertjeinkre, hogy a a régvolt fiatalságán merengjen. Ezt el kell engednünk. Az igazat megvallva ott rontottuk el nagyon, hogy a visszatéréskor megtartottuk a Sexepil nevet.”
Vangelék mindent megtesznek annak érdekében, hogy zenéjében és felállásában is újradefiniálják a zenekart. A cél, ahogy harminc évvel ezelőtt is, a külföld. “Manapság az ember hajlamos azt hinni, Budapest is lehet központ, elvégre innen is lehet utazgatni. Én ezt nem merném így kijelenteni. Vannak dolgok, amelyeket nem tudsz otthon, a fotelből meglépni. Remek példa erre a Volkova Sisters londoni emigrációja: odakint ténylegesen a nulláról kezdték. Egy évvel ezelőtt talán, ha tíz-húsz ember járt a koncertjeikre, most pedig már százötven” – a frontember vallja előfordul, hogy egy új, nehezebb kezdet többet ér a folytatás komfortjánál. “Mindig van választási lehetőség. Tovább kerülgetjük a múltat vagy külföldön tiszta lappal, elvárásoktól mentesen kezdünk. Kimegyünk és ott maradunk.”
De hol az az ott? A Sexepil történetében már most is meghatározó szerepet játszik a brit szál, ám a megoldás Vangel szerint sem olyan egyértelmű, mint azt az ember elképzelné.
A legfinomabban úgy tudnám megfogalmazni, hogy tulajdonképpen sehol nem jó. Az igazán fura, hogy mikor Budapestre jövünk, haza érkezünk s mikor innen távozunk, akkor is hazamegyünk. Walesben épp úgy honvágyam van, mint Magyarországon. Az igazság talán valahol a kettő között van: egy régi Bródy szöveg jut csak eszembe, miszerint mindenhol jó, de a legjobb útközben.
A Sexepil december 27-én ad évzáró koncertet a budapesti Trafóban.
