Megélni a világvégét egy señoritával – a Mongooz and the Magnet új videoklipje

A pécsi illetőségű Mongooz and the Magnet (Magnus Måløy –  gitár, ének, Ian O’Sullivan – nagybőgő, ének és Háló Gergő – dob) hosszú szünet után tavaly novemberben jelentkezett négyszámos EP-jével, ami újabb lendületet adott a zenekarnak. A járványhelyzet és az önkéntes karantén pedig arra ösztökélte a srácokat, hogy újra alkotásra adják a fejüket. Így született meg a señorita.

A jelenlegi helyzetben az izoláltság és a hangulatingadozások közepette az alapvetően pozitív hangvételű zenekar tőlük szokatlan irányt vett új dalával: a világvégét idézik meg vele. Az együttes két tagja orvosként végzett, ám főállású zenészként élik mindennapjaikat – a járványhelyzetben ázsiai és orosz turnéikat kellett lemondaniuk, így érthető borúlátásuk:

“Mi is pontosan azokon a dolgokon esünk át, mint mindenki más, és a hangulatunk is napról napra változik. Az elején még úgy voltunk vele, hogy nem is olyan rossz a helyzet, aztán jött a dolgos időszak, majd elérkeztünk a tehetetlenség érzéséhez, amikor mindent elkezdünk megkérdőjelezni magunk körül. Ezek az érzelmek pedig egyfajta körforgásban váltakoznak. Attól, hogy vannak rosszabb napjaid, amikor mindent és mindenkit utálsz, még nem leszel rossz ember. Mindenki csak arról posztol, ha éppen jó napja van – szóval mi úgy döntöttünk, hogy a dolgok sötét oldalát öntjük dalba” – mondja Ian.

A dalon a tavalyi EP-hez hasonlóan a világhírű producerrel, a jelenleg Spanyolországban tartózkodó Dani Castelarral (Paolo Nutini, Snow Patrol) dolgoztak. Az általa küldött egyik változat és a karantén okozta izoláltság érzése volt az, ami végül megadta a señorita élét.

“Hogy egészen őszinte legyek, ez a dal az elején teljesen másról szólt, de az eredeti mondanivaló és dalszöveg a karantén idején valahogy úgy gondoltuk, értelmét vesztette. Az életünk és sok tekintetben a nézőpontunk is megváltozott és úgy éreztük, muszáj egy őszinte dalt írnunk erről: az ismeretlen jövőtől való félelemről, az izoláltság okozta frusztrációról, a lemondott koncertekről, turnékról és a mindennapos aggodalomról, hogy miből fogunk most megélni” – mondja Magnus.

 “Volt egy fordulópont – tetszi hozzá Ian.  – Dani épp a legújabb verziót küldte át nekünk, én pedig lementem egy reggeli futásra, rendbe tenni a gondolataimat. Ahogy az üres budapesti utcákat róttam, egyszer csak belémnyilalt a felismerés: ez a dal a világvégéről szól.”

A dal címe kezdetektől fogva ott motoszkált a srácok fejében; ez a bizonyos señorita a szám főszereplője, és vérpezsdítő hangzása csak még jobban rákontrázik az apokaliptikus tematikára. A videoklipben is ez a fajta kettősség jut szerephez, nyugtalanító stock képeket láthatunk élő felvételekkel vegyítve – jelen helyzetben egy elmaradt koncert, turné ugyanis pont a világvégét jelenti egy zenész számára. A kisvideók a Mongooz and the Magnet korábbi európai és ázsiai turnéin készültek, és saját bevallásuk szerint az izoláltságban elképszetően katartikus élmény volt újra feleleveníteni ezeket a pillanatokat. A videót vágó dobos, Háló Gergő a következőképp mesél erről:

“Elsődlegesen az járt a fejemben, hogy ne akarjon a videó túl nagyot mondani. Olyan témákról is szó van (vizuálisan), amikről úgy gondoltam, nem tisztünk szilárd véleményt formálni. Ha jól megnézi az ember, néha így még majdnem beszélgetni is tudnak a képek. Persze más körülmények között máshogy szólna ez a dal, és más formát öltene a videó. A lényeg ugyanakkor szerintem éppen az, hogy most így szól és most így néz ki. Például valahol a háttérben hallani az ember és természet közti háború morajlását. Ezt a történetet pedig meglepően jól lehet virágokkal elmesélni.”

A señorita zeneileg tehát egyáltalán nem azt adja, amire a címe alapján számítanál, viszont egy olyan érzést és üzenetet közvetít, amivel bármelyikünk könnyen azonosulhat.