Megjelent ICE-T Egy gengszter útja Hollywoodig című önéletrajza

Ice-T egy hiphopikon, a gangsta rap stílus megteremtője. A tévénézők Odafin „Fin” Tutuola nyomozóként is ismerhetik az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály című sorozatból. Ám Ice-T igazi története ott kezdődik, ahol a hírverés és a címlapok véget érnek.

Az ICE-T – Egy gengszter útja Hollywoodig egy nyers, cenzúrázatlan önéletrajz, amelyben Ice-T nem fél kimondani a véleményét, bármilyen témát érint is élete bemutatása közben. Árvaként nőtt fel a bandáktól hemzsegő Los Angeles South Central negyedének utcáin, aztán négy évet húzott le az amerikai hadseregben a „Tropic Lightning” (Trópusi villám) néven emlegetett 25. gyaloghadosztály katonájaként, majd visszatérve a civil életbe, profi betörővé és nagymenő stricivé avanzsált. Végül egy kis híján végzetes autóbaleset formájában megkapta azt a sorsfordító jelet, aminek hatására szakított a bűnözéssel, a saját útjára lépett, és istenadta tehetségének köszönhetően nemzetközi sztárrá vált. A rapperként már befutott Ice-T közben megalakította a Body Countot, egy metalbandát, amely Milánóban épphogy megúszta a lincselést, a frontember pedig sokáig küzdött az önjelölt cenzorokkal a Cop Killer (Rendőrgyilkos) című slágerük miatt. Hollywoodi karrierje pedig csak ezután kezdődött.

Popkulturális pályafutása őszinte bemutatása közben, mintegy mellesleg, soha nem hallott történeteket oszt meg olyan barátairól, mint Tupac, Dick Wolf, Chris Rock és Flavor Flav. Végül, de nem utolsósorban, Ice-T elmondja kendőzetlen véleményét a házasságról, a monogámiáról, a hiphopszcéna aktuális állapotáról, a filmiparról, valamint legfrissebb szenvedélyéről, a harcban álló bandák közötti közvetítésről, és a veszélyeztetett fiatalok mentorálásáról.

Ízelítőként a kötetből íme pár életvezetési tanács attól, aki túlélte L. A. véráztatta utcáit, és eligazodott a hollywoodi filmstúdiók hasonlóan kegyetlen útvesztőiben:

Az élet nem a földi javakról szól, hanem a tapasztalatokról, amiket szereztél. Nem véletlenül nincs csomagtartó a halottaskocsin.

Ahogy haladsz az ösvényeden, folyamatosan fejlődsz. Ne hagyd, hogy a kis halak visszarántsanak a mélybe!

Nem jó, ha mindenre be vagy rágva, csak arra legyél dühös, amire kell, de arra kurvára!

A nagy játékosok sosem hazudnak a nőknek, ők úgyis mindig átlátnak a szitán. Ha füllentesz és sunnyogsz, attól nem leszel nagymenő, csak kamugép.

Ebben a játékban a nézőknek, kommentátoroknak és kritikusoknak sose jár trófea, csak a játékosoknak.

Ha egy üzleti tárgyalás során valaki könnyű pénzről beszél, azonnal lépj le, mert ilyen nem létezik.

Gyakran kérdezik tőlem, hol tanultam meg színészkedni. A válaszom: a bíróságon.

Nincs szükséged jachtra, csak egy jachttal rendelkező barátra.

Azt mondták, nem élem meg a 21. születésnapomat, így azóta ajándékként tekintek minden napra.

A szerzőkről:

Tracy Marrow, aki később felvette az Ice-T művésznevet, New Jersey-ben született. Egyedüli gyerek volt, aki fiatalon elvesztette szüleit. Négy évig szolgált az amerikai hadseregben, majd miután leszerelt, a civil életben nem találva a helyét, bandatag lett. Aztán egy autóbaleset során megvilágosodott, hogy ő ennél többre hivatott, és úttörő Nyugati parti gangsta-rapperként egy sor stílusteremtő lemezt tett le az asztalra. Ezzel sem érte be, úgyhogy megalapította a thrash metalban utazó Body Count együttest, amely a Cop Killer (Rendőrgyilkos) című dalának köszönhetően hamar az újságok címlapjára, illetve a cenzorok célkeresztjébe került. Ezután egy újabb váratlan kanyart véve Hollywood világa felé fordult, és olyan mozifilmekben szerepelt, mint a New Jack City, a Tank Girl vagy Johnny Mnemonic, A jövő szökevénye.

Douglas Century a The New York Times újságírója, és a Tablet Magazine társszerkesztője. Szerzőként olyan könyveket jegyez, mint a Street Kingdom: Five Years Inside the Franklin Avenue Posse (1999), vagy a Barney Ross – The Life of a Jewish Fighter (2006). Társszerzőként is hasonlóan termékeny: Takedown (2002), Under and Alone (2005), Vadászat El Chapóra (2021).

Ne keresd a könyvet, ITT van!