Megjelent Márai Sándor feleségének 30 éven át írt naplója
Matzner Ilona, vagyis Márai Lola, akit Márai Sándor saját naplóiban csak L. betűvel jelölt, hatvankét éven át volt a híresen nehéz természetű író hűséges társa. Lola több mint harminc éven át írt naplóinak szerkesztett változata izgalmas háttérdokumentum, ennélfogva irodalmi szenzáció, egy nagy író hagyatékának felbecsülhetetlen alkotóeleme, amely a Helikon Kiadó gondozásában most kerül először az olvasók elé.
Márai Lola naplójához maga Márai Sándor adja meg a kulcsot saját 1986-os naplójában. Felesége halála után megszállottan kezdi olvasni jegyzetfüzeteit: „Mindenre figyelt, mindent felírt, az álmokat, a látogatókat, a napi tennivalókat, nappalt és éjszakát, csodálatos érzékiességgel.” Az apró részletek újraélése a „visszapergetett” idő valóságába viszi, de hosszú kapcsolatuk valódi mélysége is ebből az írásból világosodik meg előtte. Rádöbben, hogy míg ő másoknak írta a naplót, felesége neki. Vagyis ami Márai életrajzából naplójának tudatos stilizálása során elveszett, azt Márai Lola kendőzetlen őszinteséggel napról napra vezetett jegyzetei megőrizték: házaséletük hullámzásait, emberi kapcsolataikat, fiuk felnevelését, költözéseiket, az írói munka és emigráns létük bonyolult érzelmi hátterét. A napló attól a pillanattól rögzíti az eseményeket, amikor végleg elhagyták Magyarországot. Nápoly, New York, majd Salerno nyüzsgő hétköznapjainak megörökítésén végigvonul az idegenség érzése, hosszú vándorlásuk során igazi otthonukat egymásban találták meg.
„Posta Párizsból Radvánszkytól: bekapcsolódunk-e aktívan az Európa-mozgalomba? Igen! Az egyetlen, amit érdemes csinálni. Egyesült Európát! Megszüntetni a vámhatárokat, egységes pénzt. (…) A nyelvet lehet ápolni nemzeti sovinizmus nélkül, és európai öntudatra nevelni egy nemzedéket! Szép lenne megélni!” – 1949. június 20.
A 296 füzetnyi feljegyzést Márai saját kezűleg csomagolta az irodalmi hagyatékát őrző hajóládákba. Gazdag jegyzetanyaggal kísért válogatásunk Márai Lola teljes naplójának mintegy felét tartalmazza.
„Jó érzés az állampolgársági tudat! Olyan »devoir accompli« érzés, ami minden érzés közt a legjobb! Öröm és elégedettségérzés. Ő is így érzi, semmi »elvesztett haza« stb. álérzések. A tíz év kigyógyított mindenből.” – 1957. május 11.
Márai Sándor 1986 márciusában jegyzi le naplójába, hogy elhunyt feleségétől, Lolától álmában – vagy ahogy ő írja, „hot line”-on keresztül – kapott egy üzenetet: „Te másoknak írtad a naplót, én neked.” Ekkor keresi meg a hajóládában az asszony 1948-tól írott naplóit, füzeteit, és elkezdi olvasni ezeket: olyan érzés ez neki, mintha mindennap kapna Lolától egy levelet. Márai újra átéli az együtt töltött napokat, heteket, hónapokat, éveket. Márai Sándorné Matzner Ilona huszonéves korától írt naplót. Három évtizednyi szorgalmasan írt bejegyzés maradt fenn férje hagyatékában. Éppen azok a füzetek, amelyek az önként vállalt emigrációjuk alatt teltek be nehezen olvasható, szálkás betűivel. A Helikon Kiadó gondozásában az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Betűbe zárva címmel Márai Ilona naplója két kötetben (1948–1964 és 1965–1979). A kötet mellé, a naplók egyik szerkesztője, Ötvös Anna ad hátteret a Nyugati tér cikkében, amelyben további naplóbejegyzések is olvashatók.
Ne keresd a könyvet, itt van.
