Megnézhető James Gandolfini utolsó filmje
Ez az 1000. lóvélenyúlási történet, de nem az első, amiben James Gandolfini szerepel, viszont biztosan az utolsó. Sajnos. A Piszkos pénz október 30-ától látható a magyar mozikban.
Príma nemzetközi társaság jött össze a Piszkos pénzben. Tom Hardy – aki sokkal butábban tud nézni, mint Mark Wahlberg – játssza a titokzatos múltú, visszahúzódó, a légynek ritkán ártó bárpultost, Bobot. A Tetovált lány óta híres svéd Noomi Rapace a szomszéd lányt, akin minden lényeges szereplő átesik. A belga Michael R. Roskamnak ez az első angol nyelvű filmje, és bár magával hozta az általa rendezett könyörtelen, mocskos és szteroidtól ragacsos Bikanyakból Matthias Schoenaerts-t, bizonyára azért kerül be a filmtörténetbe, mert ő volt az utolsó ember, aki James Gandolfinit rendezte.
A tavaly 52 évesen elhunyt Gandolfini zsánereinek ismertetésére semmi szükség. Egy csomó filmben játszott, az esetek döntő többségében önmagát. A rendezők örültek, hogy készen hozta a figurát (a karakter bizonyos szerencsés embereknél mindig rendelkezésre áll), amire nekik éppen szükségük volt. Gandolfini csak beállt a képbe, felvették, aztán a lakókocsijához, mostantól pedig a halhatatlanságba sétált. A Piszkos pénz a szokásos nagy buli megcsinálása, a pénz lenyúlása, majd távozás a vészkijáraton – lehetőleg egy olyan ország felé, amelynek az Egyesült Államokkal nincs kiadási megállapodása. New York-ban kábé 9000 bár van, a film azt állítja, hogy nem mindegyik tiszta – a szó igazgatásrendészeti terminológiája szerint. Mindig van egy gyűjtőbár – senki nem tudja, mikor melyik -, ahová éjjel az aznapi bevételeket viszi a maffia, ami ebben az esetben alapértelmezetten veszélyes, ugyanis: csecsen. Az Umarov-klán nem viccel, egyszer-kétszer demonstrálják is a filmben, valóságos csoda, miként szereztek legális tartózkodási engedélyt egy olyan országban, ahol annyira kínosan ügyelnek a tiszta pénzügyi tranzakciókra. A csecseneket nem nagyon lehet átverni, de egy páran mégis megkísérlik, a szinte lehetetlen küldetést a Super Bowl napjára időzítve.
A kijelölt gyűjtőbár tulajdonosa Gandolfini. Pontosabban azt játssza el, hogy valamikor a tulajdonosa volt, hűvös és nem barátságos fickó, egykor maga is részt vett piszkos kis illegális sportfogadásos dolgokban, azóta sem javult meg, legfeljebb úgy tesz, mintha. Minden Gandolfini rajongónak kötelező megnézni – utoljára -, hogyan csinálja. Mindenki más nem fontos és nem feltűnő mellette, mert Gandolfini annyira jelen van a szerepekben, hogy más veszít a kontúrjából. A Piszkos pénz egyébként nem rossz film. Nem kapkodja el a tempót, de éppen ettől feszült, a vége felé van egy kis fekete humora, és szenvtelenül kezeli a lepusztult, ám változatlanul életképes brooklyni félvilágot.
