Michael Stipe: Drive To The Ocean – klipdal az R.E.M.-énekes 60. születésnapjához igazítva
Az ex-R.E.M.-énekes Michael Stipe 2014-ben még feldolgozásokra építette első szólókoncertjét, majd a Fischerspooner együttessel és a néhai River Phoenix húgával, Rain Phoenixszel is dolgozott, de egy Future, If Future című 40 másodperces demófelvételt leszámítva csak tavaly lépett közönség elé első szólódalaival – melyek közül az ősszel stúdióverzióban is kiadott Your Capricious Soul mellé ma a 60. születésnapján egy második számot is megjelentetett egy saját rendezésű videóval.
Az R.E.M.-hez hasonlóan a georgiai Athens városából indult Now It’s Overhead indie rock zenekar egykori frontemberével, a társszerző-multiinstrumentalista-producerként besegítő Andy LeMasterrel készült szólófelvételei közül Stipe az októberi első kislemezdal bevételeit az Extinction Rebellion környezetvédő szervezetnek ajánlotta fel, míg a most megjelent Drive To The Ocean című szám a hasonló célokért küzdő Pathway To Paris művész/aktivista egyletet támogatja, melyet Patti Smith 1987-es születésű lánya, a zongorista Jesse Paris Smith és a szőke kanadai csellista Rebecca Foon alapítottak a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény szellemében.
Ők szervezték a 2015-ös ENSZ-klímacsúcshoz igazított párizsi minifesztivált (többek között Thom Yorke, Flea, Warren Ellis és persze Patti Smith szereplésével), Stipe már 2016-ban is fellépett velük együtt egy hasonlóan sztárparádés amerikai Pathway To Paris-esten, de 2019 tavaszán is épp az ő New York-i Earthfest rendezvényükön tartotta első szólódalainak élő ősbemutatóját – és most az új számát is a szervezet jótékony célú dalsorozatához adta, melyet 2019 utolsó napján Jesse Paris Smith első szólófelvétele nyitott Legacies címmel.
íme a Michael Stipe 60. születésnapjához időzített apokaliptikus hangulatú Drive To The Ocean és saját rendezésű klipje:
I’ll drive through the mountains, the crumbling west
I’ll sing like the whales before man was a pest
Radio transistor my friend by my side
I’ll drive to the ocean, the ocean I’ll drive
We stand at the water the wind and the sun
Where all of God’s creatures are gathered as one
Surfacing, crowning we blast right through
Histories and riches and residue
We came to explore, just look where that got us
Look where that got us
We’ve been here before
Radio transistor, my friend
Radio love me
Radio ascend
Radio the ocean
Radio the end
.
Michael Stipe videoüzenete a dal és a klip premierjéhez:
a Drive To The Ocean és a hozzá tartozó kiegészítő csomag az énekes honlapján tölthető le, minimum 77 cent ellenében:
https://michaelstipe.com/
a dal bevételeit kapó Pathway To Paris honlapja:
https://pathwaytoparis.com/
.
Michael Stipe az amerikai költő Ralph Waldo Emerson (1803-1882) Song Of Nature című 1847-es versét szavalja Jesse Paris Smith és Rebecca Foon zenei kíséretével a Pathway To Paris egy 2016-os New York-i rendezvényén, melyen rajtuk kívül Martha Wainwright, Lucy Wainwright Roche, Suzzy Roche, Nicole Atkins, Jim Sclavunos, Patrick Watson, a New York Dolls-legenda David Johansen és a Mercury Rev együttes tagjai is felléptek:
.
Jesse Paris Smith 2019. december 31-én kiadott Legacies című első szólódala, az elején a csillagász Carl Sagan (1934–1996) üzenetével:
„We speak for Earth. Our obligation to survive is owed not just to ourselves but also to that Cosmos, ancient and vast, from which we spring.”
From underneath the surface of the sea, what do you see?
From underneath the surface of the sea, what do you see?
From underneath the surface of the sea, what do you see?
From underneath the surface of the sea, what do you see?
I see a hand pressed to glass in the sky
but an ocean divides the stars from the night
is there a bridge, is there a boat, is there a wall, oh, I don’t know
how I wish you would turn and say goodnight
now it’s deep in the darkest hour of the loneliest century
had to tear ourselves away and fall into the sea
we can still hear the bodies shifting in the walls
as they breathe or sleep
but they wanted to paint a masterpiece
someday maybe soon
we will sleep again
but it’s hard to imagine now
did you notice how everything’s shifting when the eagle’s cracked?
when we close our eyes we can almost get that golden feeling back
to see our dreams alive as they were
to see an eagle fly across our hand
but then we open our eyes and the chilling storm
frightens our bones to their very core
and I find each day as we slip away more
that the world resembles a spider web
yes, a spider web is strong
surviving through the greatest storms
though it’s scary because
most of the things that it catches will die
someday maybe soon
we will sleep once more
though it’s hard to imagine now
From underneath the pile of rubble, what do you see?
From underneath the pile of rubble, what do you see?
From underneath the pile of rubble, what do you see?
From underneath the pile of rubble, what do you see?
I see a body twisting, trying to speak
and the dark cloud surrounding their lungs
carries them away to the sea
then a building of gold collapses from right underneath
with nothing to ground in catastrophe
now it’s deep in the final year of this old decade
had to build an armor of wings and try to fly away
one should have been more than enough
but now that so much has been lost
and now that we’ve all had our time in the sun
can we open our eyes to the chilling storm
that frightens our souls to their very core?
can we see each day as see slip away more
that this world will be resembling an old cobweb?
bodies blow away in the dust
memories with no place to exist
no one will remember us
cause legacies mean nothing to the birds in the sky.
climb up to the top of the trees and tell me, what do you see?
climb up to the top of the trees and tell me, what do you see?
climb up to the top of the trees and tell me, what do you see?
climb up to the top of the trees and tell me, what do you see?
10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1
