Mit jelentett valójában a Rolling Stones kubai fellépése?
Péntek este Kubában közel félmillió ember előtt adott ingyenes koncertet a Rolling Stones. A gigantikus fellépés nem csak a zenekar fél évszázados pályafutásában számított mérföldkőnek, de az autonómiájából lassan engedő szigetország történelmében is különleges szimbolikával bír.
Közel 500 ezren gyűltek össze a Rolling Stones március 25-i, ingyenes havannai koncertjén, hogy szem- és fültanúi legyenek egy történelmi eseménynek. A szabadtéri sportrendezvényekre optimalizált Ciudad Deportiva területét csordulásig töltő kubaiak legtöbbje még soha nem látott élőben nyugati zenekart – a Manic Street Preachers és a Simly Red előadása amolyan: a kivételt erősíti szabály volt -, lévén az 1959-es forradalommal hatalomra kerülő, Castro-féle rezsim fél évszázadon keresztül kulturális-és esetenként gyakorlati határzárral igyekezett szeparálni a szigetállamot a világ többi részétől.
Ugyan a Rolling Stones 54 éves pályafutása során ez eddig soha, egyetlen koncertet sem adott Kubában, lényegében underground zenekarként, másolt kazettákon terjedve így is jelentékeny rajongótábort szerzett magának. „Rengeteg elképesztő helyen játszottunk már, de ez a koncert számunkra is történelmi esemény lesz” – szólt a kubai rajongókhoz egy, a koncertet beharangozó videóban a 72 éves Mick Jagger. A Mirror információi szerint a brit együttest, családtagjaikat és technikai stábjukat szállító magángép a koncertet megelőző nap szállt le a Jose Marti nemzetközi reptéren, hogy egy teljes napot tölthessenek a helyszíni előkészületekkel.
A szervezők a nézőtérként szolgáló területet már hat órával a koncertkezdés előtt megnyitották a közönség előtt, a legelvetemültebb rajongók pedig rövidtávon versenyt futottak, hogy az első sorból hallgathassák végig az országba hivatalosan bejutó első nyugati zenekart.
Alig néhány nappal azután, hogy a Raul Castroval találkozó Barack Obama kubai látogatását a világsajtó nyugati nyitásként címlapon hozta le, a Rolling Stones koncertjével vált teljessé egy minden bizonnyal évek, ha nem évtizedek óta húzódó diplomáciai folyamat. A változás, Kuba a múltján való túllépése lassú változás, amelynek azonban immár nem csak látható, de látványos eredményei is vannak. Az, hogy egy brit zenekar félmillió ember előtt koncertezett egy olyan országban, amely történelme során mindent megtett annak érdekében, hogy elzárja lakosait a démonizált, kapitalista Nyugattól, egyértelmű jele annak, hogy Kuba lakosai nem szeretnék, hogy a saját múltjuk határozza meg a jövőjüket, melyet egy szabad világban, annak szerves részeként szeretnének megélni.
