Mothica: Mythic – a húszéves brooklyni producer-énekesnő bemutatkozó EP-je
A mai nap a csajos megjelenéseké volt (Charli XCX az új Mr. Oizo-EP-n, Katy B közös dala Four Tettel és Floating Pointsszal, Willow Smith meglepetés-debütalbuma, EMA filmzenelemeze), zárásként pedig itt a 20 éves brooklyni Mothica első EP-je – amivel egyben folytatódik pályakezdő énekesnőket bemutató sorozatunk is (Ryn Weaver, Dotter, Seinabo Sey, Bea, Jetta, RÉN, Cléa Vincent, Sasha Siem, Indiana, Courtney Barnett, Marika Hackman, Ibeyi, SOAK, Flo Morrissey, Tei Shi, Natali Felicia, Alessia Cara, Aurora, Kaya Stewart, Chagall, Kirsten Izer, Empress Of, Dua Lipa).
Míg a brooklyni Chairlift együttes jövő hónapban megjelenő Moth albumára várunk, ismerkedjünk meg a szintén ugyanabban a New York-i városrészben dolgozó Mothicával, akit igazából Mckenzie Ellisnek hívnak – a becenevét egy barátjától kapta, mikor arról beszélt, hogy spirituális rokonságot érez a molylepkék iránt, akik éjszakai repülésükkor egyenes beleszállnak a fénybe, még ha ebbe butamód bele is halnak egy gyertyalángban elégve!
A kis Molylepkelány még Oklahomában kezdett gimnazistaként klasszikus gitárt tanulni, majd mások szerzeményeinek feldolgozása után saját dalokat írni – ebben nagy előnynek tartja, hogy tud kottát olvasni, és a billentyűkön is kiigazodik . Mikor 2011 elején elütötte egy részeg sofőr, és három hónapig nem tudott járni, csak még inkább megerősödött művészi eltökéltsége, és mikor 2013 őszén New Yorkba ment egyetemre webprogramozást tanulni, azonnal spirituális otthonra talált a brooklyni színtéren.
A saját stílusmeghatározásában gloompopként definált melankolikus hálószobazenéjét ekkor már szintivel és számítógéppel alkotó Mothica példaképei az olyan női multitalentumok, mint Björk, Lykke Li, Santigold vagy Grimes, de közben oklahomai földijeinek, a Flaming Lips pszichedelikusainak is örök rajongója maradt. SoundCloudra feltöltött saját szerzeményei alapján sokan megtalálták éteri énekhangját, alig két év leforgása alatt több tucatnyi kollaborációban is részt vett folktól a trapig (életében először tavaly állt koncertszínpadra egy rockzenekar alkalmi vendégénekesnőjeként), de a másokkal közös munkák mellett folyamatosan csiszolta saját felvételeit is, melyeknek ő maga volt a producere.
Mothica egy ideje már ígérgette első EP-jét, melyet a november-december fordulóján bemutatott beharangozó kislemezdalok (No One, You Will Forget Me, No One) után végül a mai napon tett közzé – az ötszámos Mythic anyaga itt hallható:
.
a Carry Me Home című kiadatlan dal élőben a legelső Mothica-koncerten, szeptember 12-én a brooklyni Palisades színpadán:
az It’s Not Always Safe Here című szám szintén nem került fel az EP-re, pedig még videót is kapott 2014 novemberében:
a 2013 nyaráról való Oklahoma, melyben az énekesnő elbúcsúzik szülőföldjétől New Yorkba költözése előtt:
a 2011 végéről való Easily című Kate Nash-szerű dalocska arról, hogy nem olyan lány ő, aki könnyen összetörik:
Mothica legnehezebben született dala, a Flowers, melyet (ön)terápiás célból írt, hogy kibeszélje autóbalesetének traumáját – ahogy ahhoz is elszántság kellett, hogy kitegye YouTube-oldalára a 2011-es kórházi videót, ahol bemorfiumozva fekszik a kórházi ágyon a műtét után:
.
az énekesnő 2015 novemberében összegyűjtötte Bandcamp-oldalán az összes kollaborációját és különféle producerekkel készült dalait is az elmúlt két évből:
