Mozikban az új Mad Max: mindent beborító, apró részletek
Jobbára látványos filmként tért vissza a Mad Max a mozikba. Mindenki számára világos, Hollywood immár évek óta a remake gyártás mocsarában ázik egyre puhábbra, egyre málósabbra, mintha csak arra várna, hogy az idő a szerves alaplevet a lefolyóba ölve elhozza a soron következő kulturális ősrobbanást, újra ötletessé téve a popcorn filmek hálás műfaját.
Amikor az első hírek felröppentek, miszerint a Mad Max-univerzum új, színes-szagos, a kétezertízes évek megannyi trendjének megfelelő folytatást kap, a mozijárókban még élt a őszülő halántékú Harrison Forddal kedveskedő negyedik Indiana Jones film emléke, mint afféle kompromisszumos megoldás, mely megtölti a zsebeket, ugyanakkor többé kevésbé érintetlenül hagyja a szépen patinásodó eredeti művet és a hozzá köthető törékeny gyermekkort. A Mad Max: A harag útja a forgatás megkezdésekor bejelentették, az 1979-ben az egész posztapokaliptikus őrületet elindító Mel Gibson bizonyosan nem fog feltűnni vásznon, már sejteni lehetett, az új film sokkal inkább tekinthető nyúzásnak, melyhez különösebb magyarázkodás nélkül hozzáilleszthetők a tematikus fröccsöntött ajándéktárgyak, videojátékok és egyéb önzetlen szolgáltatások.
A recept ilyesképp igen egyszerű: már az eredeti Mad Maxet követő ‘81-es majd ‘85-ös folytatások fő erőssége volt a benzin, vér-és izzadtságszagú, minden szempontból mocskos atmoszféra, melynek antihős karakterei gyönyörűen illeszkedtek a világunk romjain zajló hadúri zűrzavar forgatókönyvébe. A sorozat új jogtulajdonosának nincs is más dolga, mint begyűjteni néhány marcona úriembert, a hetvenes évek néhány nagy teljesítményű autócsodáját, némi sivatagi port, az egészet összerázni egy hógömbben és az elkövetkezendő években szelvényt vagdosni.
A misszió rendezői munkálatainak felelősségteljes feladata stílszerűen az első filmet jegyző, majd az 1985-ös harmadik részbe producerként belekóstoló, az utóbbi három évtizedben pedig többek között a Táncoló talpak és a Babe, a kismalac szériáért is felelős, ám legalább ausztrál George Millerre jutott.
Miller pedig – remélhetőleg nem ideológiai megfontolásból – lelkiismeretesen legyártott egy, a kelletténél jóval hosszabb, két órás üldözési jelenetet. Félidőnél az a fura érzés keríti hatalmába az embert, mintha a film végét eredendőleg valahol hatvan percnél húzták volna meg, majd mikor a stúdióban kiderült, más áll a szerződésben, egyszerűen visszaálltak a startvonalhoz és újra végigpörgették ugyanazt a forgatókönyvet.
Miller munkája bevallottan csak külsőségeiben hasonlít az eredeti trilógia világára, azonban a letagadhatatlan háttérnek köszönhetően tele van olyan, gyakran még előzetes ismeretek mellett is magyarázatra szoruló, elemekkel, melyek kibontása vagy legalább az arra tett kísérlet afféle gesztusként megadhatta volna a filmnek azt a bizonyos fűszert.
A Mad Max: A harag útja ugyanis értékelhető történet híján, az ökölbeszorított zsírkrétával, nagy elánnal felskiccelt karakterek és a rengeteg, de tényleg rengeteg üresjárat mellett mindössze egy valami menti meg: a mindenhol jelenlévő, mindent beborító, apró részletek. Legyen bár szó skandálásba rejtett Fukushima-utalásról, a motorházon kifacsart elektromos gitárral rángatózó szörnyszülött kobzosról, valóban ötletes implantátumokról, illetőleg a filmben felbukkanó minden egyes tövises, óriáskerekű vagy lánctalpas járműről, a díszlet-és jelmeztervezők, maszkmesterek munkája önmagában is képes lenne órákra bársonyszékbe tapasztani bárkit, aki valaha is birtokolt matchbox kisautót.
Mindezek fényében jogos kérdés, mégis kinek szól az új Mad Max? A film hosszával jócskán túlnyúlik a multiplexek tizenéveseinek befogadási köszöbén, miközben a benne lévő meztelenkedés Zoë Kravitz hosszú combjainál egyszer sem szalad feljebb, sőt – bár az eredeti trilógia kifejezetten erőszakos – vér, belek szintén alig akadnak a legújabb interpretációban.
A Mel Gibson országúti, ám érző fenegyerek-karakterét istenítő rajongók jobb esetben összezavarodnak, rosszabb esetben fel is háborodnak majd azon, mennyire sekélyes szimbólumhalmazként is tálalható egy, az idő által lassan tényleges kultfilmmé emelt mű, de a legnagyobb veszély kétségtelenül a gyanútlan mozibajárót fenyegeti, aki a méltatlan címazonosságnak köszönhetően mostantól akaratlanul is egy rossz B-filmmel azonosít majd egy jó B-filmet.
https://www.youtube.com/watch?v=L_tW459UYdM
A Mad Max: A harag útja május 21-étől látható a mozikban.
