Művész vagy? Íme, az emberek, akik soha nem fognak fizetni a munkádért
A társadalom által különféle hangsúlyokkal ejtett művésznek lenni mindenkor felér egy egzisztenciális fejlövéssel, ez azonban nem jelenti azt, hogy az idealista és naiv, de legalábbis kallódó emberek kihasználása bárki számára követendő példa lehetne. Emmie Tsumura grafikáival a való életben elhangzott, arcpirító megrendelői mondatoknak ajándékozott fiktív arcokat, emlékművet állítva a mások foglalkozását lenéző kuncsaftok múlhatatlan jelenségének.
„Meg tudod mutatni, hogyan tervezted a névjegykártyáinkat? Nem szeretnék épp azért fizetni, hogy te csináld meg” – felesleges lenne szépíteni, hogy a művészetinek bélyegezett szakmákban elhelyezkedni az ambiciózus kreatívok elenyésző százalékának sikerül, aki pedig a kudarcot belátva nem kezd el B-terven dolgozni, könnyen a munkaerőpiac legmostohább kasztjában találhatja magát: az ingyen dolgozó művészek közt.
Emmie Tsumara megtörtént üzleti levelezések szövegéből ollózta ki a megrendelők legpofátlanabb aranyköpéseit, melyek ugyanakkor tökéletesen prezentálják, milyen megbecsülésnek örvendenek a kevésbé szerencsés – jobb esetben pályakezdő – festők, fényképészek, grafikusok és minden más artisztikus felebarát a munkaerőpiac igazságtalan gépezetében. Tsumara egyszerű, ám nagyszerű módon adományott arcot az ingyenmunkát megkövetelő hajcsároknak, így csak reménykedni tudunk, hogy a grafikákért megkapta a neki járó honoráriumot.
