NagySzínPad élő: ilyen volt a Szabó Benedek és a Galaxisok
A kétezres évek romantikája amilyen nehezen behatárolható, legalább olyannyira levetkőzhetetlen. A bölcsészkarok fád életérzése újra sikk, ez pedig épp az olyan popkulturális víznyelőknek köszönhető, mint Szabó Benedek sorozatos önvallomásokra alapozott galaktikus zenekara.
Kizárólag papíron létező hiányt pótol, mégis Magyarország egyik leginkább magától értetődő popzenei csoportosulása ma a Szabó Benedek és a Galaxisok, mely a NagySzínpad elődöntőjén prezentálta, miért is érdemes az ezredforduló soha fel nem növő fiatalságának útkeresését romantizálva ignorálni a zordon jelent. A bajai trubadúrhadtest lényegében minden dala arról szól, hogy az ember valamit – legyen az tett, személy, kor avagy korszak – megbán, aztán mégsem, aztán mégis. Szabó Benedek lírájának elemzése akár a gimnáziumi tanrendben is megállná a helyét, ennél azonban sokkal kézenfekvőbb és persze szórakoztatóbb, mikor egy koncertteremnyi kollégiumlakó fiatal saját értelmezésében és láthatóan jó ízzel mormolja a saját magára vonatkoztatott sorokat.
Hullámvölgyek
Szabó Benedek 2013-as, egyszemélyes Kapuzárási Piknikjét mindösszesen két év intermezzo választja el a Galaxisokkal közös első megmutatkozásától, a zsenge kor pedig az összhatáson is megérződik. Az együttes már jobb koncertzenekar, mint amilyen tavaly volt és bizonyosan rosszabb, mint amilyenné újabb két év elteltével válik majd. Az Akvárium színpadát egészséges mértékben belakó kollektíva a műsor részeként még meg-megbicsaklik, ám szinte csak azért, hogy ezzel is nyomatékosítsa, mennyire emberi, esendő, érzékeny négyfejű-nyolclábú kreatúra.
Hullámhegyek
A Szabó Benedek és a Galaxisok egészen addig nem fog kimenni a divatból, míg a magyarország tovább termeli a létezésben elbizonytalanodott fiatalokat: a hazai énekes-dalszerző hagyományokat szépen ápoló frontember és zenekara persze a széljárásnak megfelelően szabályos időközönként le fogja venni és fel fogja tenni a vastagkeretes szemüvegeket, az elvárásoknak megfelelően rendezi arcszőrzetét, de a dalaiból nem enged. Az Akváriumban adott koncert kedves lombik-euforiáját figyelembe véve, ez így is lesz rendjén.
Nagyszínpad?
Nem mindegy, hogy egy zenekar akármilyen vagy valamilyen, a Galaxisok pedig kétségtelenül az utóbbi alfajt erősíti. Annak ellenére, hogy zenei teljesítményként legjobb esetben is ugyanazon a szinten áll, mint a NagySzínPad elődöntőjének slágergyáros versenyzői, Szabó Benedek ízig-vérig hazai termék, akinek a búsbohém dalait anélkül érezhetjük – teljes joggal – sajátunknak anélkül, hogy rajongók vagy csupán szimpatizánsok lennénk. A bajai együttes egyik leginkább megnyerő tulajdonsága, hogy képes elfeledtetni az emberrel a színpad jelentősségét, ez pedig – ha tetszik, ha nem – legitimálja, hogy akár a legnagyobb porondokról hirdesse a háromakkordos életbölcseleteket.
Felkészül: A NagySzínPad elődöntőjének május 4-i záró akkordját a Zaporozsec prezentálja.
