A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

„Ne akard másnak mutatni magad, mint aki vagy” – Middlemist Red interjú

2014. december 1., 11:23

Nincs abban semmi szokatlan, ha négy huszonéves srác zenekart csinál, és abban sem, ha ettől kezdve sebességkorlátozás nélkül száguldoznak. A Middlemist Red is így csinálta, csak egy kicsit még gyorsabban, még jobban és még szerethetőbben.

Korábban már megjelent egy négy dalt tartalmazó EP-tek, és most itt az első albumotok, a Supersonic Overdrive. Mit csináltok vele: újrahallgatjátok, nézegetitek, vagy tudomásul veszitek: ilyen lett, ez van, ezt kell nagyon szeretni?

Nóvé Soma: Elégedettek vagyunk az albummal, és nem gondolom, hogy korlátozva éreznénk magunkat, hogy egy darabig főleg ezeket a számokat játsszuk majd a koncerteken. Nekünk is friss az élmény, ezért izgalmas őket hallgatni és játszani.

Ha valaki meghallgatja a lemezt, ráérez, melyik évtizedben jár? Már ha belőtte, hogy melyik évezredben?

Deli Soma: Viszonylag könnyen felismerhető, hogy honnan merítünk, viszont a hangzásról, illetve jó pár zenei motívumról üvölt, hogy ez friss, mai zene. Ha csak arra törekednénk, hogy visszaadjuk egy korszak zenéjének hangulatát, és nem vinnénk bele saját elemeket, nem is igazán lenne a miénk ez az egész.

Imponálóan sikerült a hatvanas-hetvenes évek megidézése. Hogy csináljátok? Andrew Stockdale a Wolfmotherből azt mondta: az a trükk, hogy nemcsak sok zenét kell hallgatni, megérteni és rendszerezni, hanem fel kell függeszteni a jelent, és valahogy vissza kell illeszkedni a múltba.

Deli Soma: Szerintünk nincs ebben semmilyen trükk. Ha már azon gondolkodsz, hogyan lehetne ez olyan, mint valami aminek valamikor egyszer már nagy sikere volt, az rég rossz. A lényeg, hogy szeresd amit csinálsz, őszintén azt játszd, ami belőled jön, és ne akard másnak mutatni magad, mint aki vagy. Ha ez a stílus nem lenne ennyire felkapott manapság, mi akkor is ezt játszanánk. Ezt szeretjük, ez jön belőlünk, amikor leülünk a hangszereink mögé.

supersonic_overdrive_cover

Régebben az ilyen lemezek úgy készültek, hogy valaki összetekert egy 5 fontos bankjegyet, másvalaki pedig kiszórt valamit az asztalra. A stúdiómunkák alatt nálatok hogy’ jön az ihletett pillanat?

Papp Dávid: A stúdiómunkálatokat egy egészen kiforrott képpel a fejünkben kezdtük meg, és mindegy egyes ihletett pillanat akkor történt, amikor ez a kép a valóságban is kezdett kirajzolódni.

Mi a pszichedelia: vallás vagy érzés?

Ürögdi Ábel: Sokkal inkább egy érzéshez tudnám kötni: a zene nagyon jó eszköz arra, hogy kihozza azokat a bizonyos érzéseket az emberből. Amikor mi pszichedelikus hangzásvilágról beszélünk, akkor azt arra értjük, hogy egy érdekesebb, elvarázsoltabb irányt vesz a zene. Ez a műfaj rengeteg teret és szabadságot ad, szeretünk is kísérletezni effektekkel, hangzásokkal és számfelépítésekkel, hogy tartósan izgalomban tartson minket és azokat is, akik hallgatják. Fonotos, hogy az ember végletekben tudjon gondolkozni, ami folyamatosan inspirációt ad, hogy kiderítsd, meddig tudod a határaid feszegetni.

Ajánljatok három klasszikus albumot és három fazont azoknak, akik bele akarnak esni ebbe a zsánerbe.

Ürögdi Ábel: Nem mondanám magunkat egy-egy zsánerből táplálkozó együttesnek, szeretünk minden korszakból és az adott korszak ikonikus előadóiból merítkezni. Természetesen nagy hatással van ránk a Beatles, tőlük a Revolver a kötelező darab. A Doors mindig kultikus zenekar marad, nekik sikerült új irányokba vinni ezt a műfajt. Aki kíváncsi arra, hogy miért hivatkoznak Jim Morrisonra és a Doors-ra máig olyan sokat, az nézze meg a When The Music’s Over című számuk élő felvételét. A Led Zeppelin III ugyan már kevésbé nevezhető pszichedelikusnak, nem maradhat ki, ha már a rockról van szó, és persze Robert Plant is ott van a legjobbak között.

A borítón köszönetet mondtok néhány embernek. Kik ők és mit csináltak annak érdekében, hogy a zenekar a legjobb formában legyen?

Papp Dávid: Ismerősök, zenészek, barátok, családtagok. Valamennyien az album elkészítésében segítettek főként, azonban legtöbbjüknek ezen kívül is köszönettel tartozunk.

Ha valaki simán lefordítja az album címét magyarra, nyilván kap egy képszerű választ, de minden jó albumcímben van valami plusz titkos tartalom. Ebben is?

Papp Dávid: A cím tisztelgés az egyik, számunkra leginspirálóbb zenekar előtt. Másrészt úgy gondoltuk, a kifejezés hangulata és összecsengése passzol a az albumhoz.

A borítót elég sokáig kell nézegetni ahhoz, hogy kiderüljön, van rajta egy optikai trükk, egy sziluett.

Nóvé Soma: A barátnőm gyerekkori képének arcsziluettje látható rajta.

Mit csináltatok az elmúlt fél évben és mit fogtok az elkövetkező fél évben?

Ürögdi Ábel: Az elmúlt fél év sűrű volt. Folyamatosan számokat írtunk, mivel mindenképp szerettünk volna az albummal kijönni novemberben. Tavasszal és nyáron egyre többen figyeltek fel ránk, és az érdeklődés következtében sok helyre el is jutottunk, úgyhogy koncertezéssel, számírással majd intenzív stúdiózással teltek a hónapok. A következő fél év arról szól, hogy a Supersonic Overdrive minél több emberhez eljusson. Már most körvonalazódni látszanak itthoni és külföldi fellépések, szóval nem veszünk vissza a tempóból.

Majdnem mindenhol kiemelik, milyen jól néztek ki. Nemcsak az arcok és a hajak vannak rendben, hanem az is amit, és ahogyan viselitek. Mint mindig, ezzel kapcsolatban is felvetődik a kérdés: Ki találta ki a Middlemist Redet?

Nóvé Soma: A Middlemist Red nevet, a ”10 legritkább növény” lista első helyén lévő virágfajta inspirálta. Amilyen ruhákat hordunk, és ahogy kinézünk nem egy előre megtervezett koncepcióra épül.

Hol és kikkel bulizik egy zenekar, amikor nem a színpadon van?

Deli Soma: Nem igazán tudom, ennek miért lenne jelentősége. Nem az a célunk, hogy az alapján ítéljenek meg minket, kivel és hol vagyunk egy péntek este. Túl érdekes történetekkel sem tudunk szolgálni a hétvégéinket illetően, ennek ellenére
sokszor kérdezgetnek minket a nem létező őrült sztorijainkról.

December végén a Trafóban búcsúztatjátok az évet. Miért pont ott?

Ürögdi Ábel: A Trafó megkeresett minket, hogy van-e kedvünk náluk játszani december 29-én, és mi igent mondtunk. A Képzelt Várossal nyitottuk az idei évünket a GMK-ban, most velük is zárjuk egy teljesen más környezetben. A színpad és az előtte lévő tér eltér a szokásos klubok felépítésétől, ezért szokatlanabb, különlegesebb hangulata lesz ennek a koncertnek.

Németh Alajos (Bikini) legendás mondása, hogy a rock and roll egymillió kilométer hosszú bárpult. Ő csak tudja, hiszen már lemérte. Ti hol tartotok?

Deli Soma: Ez számomra sok esetben csak egy felvett póznak tűnik. Attól, hogy van egy rock and roll zenekarod, nem válik a zenészeknek kötelezővé ennek az unásig ismert képnek az ismétlése. Persze egyre több és több stressz-forrás érheti az embert egy bizonyos idő után, amibe akár bele is lehet bukni. Mi még az út elején járunk.