Nem kézikönyv, figyelmeztetés: George Orwell – 1984
A Helikon kiadónak hála, most zsebkönyvben ismét kapható a XX. század egyik legnagyobb hatású és legtöbbet hivatkozott disztópiája, George Orwell 1984 című műve.
George Orwell az indiai Motihariban született 1903-ban, Eric Arthur Blair néven, apja az indiai Polgári Szolgálat tisztviselője volt, innen költözött nővérével és édesanyjával Angliába, később pedig az Eton kollégium diákja lett, ekkor jelentek meg első írásai is az iskola lapjában.
Egyetemi ösztöndíjat nem sikerült szereznie, így aztán visszatért Indiába, hogy öt évig a burmai rendőrség tisztjeként szolgáljon, de 1927-ben felmondott, nem kis mértékben az angol gyarmati politikával való ellenérzései miatt. Ezután Londonban és Párizsban tengődött, csavargók és szegények közt, tüdőbántalmai is ekkoriban erősödtek meg, bár az író ennek ellenére élete végéig erős dohányos maradt. Erről a korszakáról írta meg 1933-ban, már Orwellként, Csavargóként Londonban, Párizsban című beszámolóját. Művésznevét egy lakhelyétől nem messze csörgedező folyótól kölcsönözte.
Bár akkori regényeit, például A lelkész lányát, kritikai elismerés övezte, azok eladásaiból megélni nem tudott, így az írás mellett tanított, recenziókat írt, és egy könyvesbolt eladója is volt. 1936-ban feleségül vette Eileen O’Shaugnessyt, akivel együtt ment Barcelonába, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson; végül fegyvert is ragadt a marxisták oldalán. Az aragóniai fronton egy fasiszta orvlövész megsebesítette a nyakán, majd a marxisták bukása után feleségével együtt elmenekült az országból. Itt szerzett élményei Hódolat Katalóniának címmel jelentek meg 1938-ban, és ugyanebben az évben diagnosztizálták TBC-vel.
A háború alatt a Home Guardnál, a brit honvédelmi polgári testületnél szolgált, 1943-1944 közt írta meg a szovjet ideológia savként maró szatíráját, az Állatfarmot, ami nem jelenhetett meg a háború ideje alatt, tekintve, hogy Nagy-Britannia a Szovjetunió szövetségese volt.
Felesége halála után a skót partok mellett fekvő Jura szigetén telepedett le, itt íródott az 1984, ami végül 1949-ben jelent meg, Orwell pedig, nem sokkal magnum opusa megjelenése után, 1950. január 21-én tüdőbajban elhunyt.
Mi újat lehet még az 1984-ről elmondani? Már magától a címtől diktatúrákra asszociálunk tőle, ész nélkül hivatkozunk rá bárhol, bármikor, ha akár csak minimális társadalmi igazságtalanságot érzékelünk a környezetünkben, szlogenként puffogtatjuk, hogy a „Nagy Testvér mindent lát”. Az „orwelli”, mint jelző, mára szinte közhellyé kopott. A kollektív tudatalattira tett hatása 70 év távlatából is elképesztő, de a művészetekben is mérhetetlen mennyiségben köszön vissza. Nagy mértékben ihlette Ray Bradbury Fahrenheit 451, valamint Stanisław Lem Éden című könyveit. Először 1956-ban filmesítették meg, de leghíresebb, elsöprő erejű mozis feldolgozása az ominózus évben készült John Hurt és Richard Burton főszereplésével, aminek vérfagyasztó soundtrackjét az Eurythmics követte el. De Terry Gilliam Brazilja is nagyon erősen támaszkodik Orwell könyvére. David Bowie három dalt is szentelt a regénynek a Diamond Dogson, a Radiohead 2+2=5-ja is az 1984-en alapszik, és persze olyan punkbandák is sokat merítettek belőle, mint az Anti-Flag, a Crass, vagy a Conflict. Itthon az URH Van-e élet a Földön? című albumán szerepelt a Nagy Testvér című dal, de említhetjük a Bonanza Banzai 101-es szoba illetve az 1984 című számait is.
https://www.youtube.com/watch?v=5k4ja6yqiPw&feature=emb_logo
Most, évekkel később újraolvasva megint megbizonyosodtam róla, hogy nem csak a kultfaktor magas, hanem a maga jogán is kiváló, vészterhes és lebilincselő szöveg, retro-futurisztikus ódonsága ellenére a mai napig gördülékeny, olvasmányos darab, ami ugyanolyan elemi erővel képes megragadni a figyelmet. Fullasztó atmoszférája még a könyv becsukása után is napokig képes az olvasót fogva tartani.
Az 1984 világa feltűnő párhuzamokat állít a keletkezése idején működő, totalitárius rendszerekkel, elsősorban a Szovjetunióval, emellett külön ráerősít, és nagyon erősen festi meg a háború utáni Angliában uralkodó állapotokat. Az 1984 világában a Földön három szuperhatalom tartja fent egy állandó háború rémét, az embereknek minden, valódi szabadsága köddé vált, ebben a világban minden a Párt érdekében történik. A beszélt nyelvet szisztematikusan rombolják, egészen az alapjaiig, annak érdekében, hogy már maga az eredendő gondolatbűn is elkövethetetlen legyen, azt elég alaposan kifejező szókészlet híján. Persze ebben a világban is utat tör magának az individuum és a szerelem, Winston és Julia története nem csak a diktatúrák sötét ernyője alatti, nyomorodott világ rajza, hanem egy már eleve elvetélt, reménytelen szerelem története is.
Az egyik legfélelmetesebb érzés a világon arra rádöbbenni, hogy Orwell regénye a mai, minden eddiginél jobban megosztott, és feszültebb, radikalizálódó valóságunkban nem csak egyre érvényesebbnek érződik, hanem lényegében sok szempontból valósággá is vált. A texting korában az emberek maguk silányítják a nyelvet mémekké és hangulatjelekké, szótörmelékekké. A Facebook és a többi közösségi hálózat szinte maga a direkt nyakunkra hozott Gondolatrendőrség. A gyűlölet könnyen kap itt táptalajt, meg is tölt, akit lehet, önmagával.
A regény kiadása óta eltelt hetven év alatt sem tette magáévá igazán az emberiség a benne taglalt veszélyeket. Ehelyett inkább tévés valóságshow-vá degradálta a központi gondolatot. Pedig már az Orwell-mém is megmondta, hogy figyelmeztetésnek szánta, nem kézikönyvnek. Nagy Testvér tényleg mindent lát.
Az utolsó figyelmeztetés George Orwelltől:
Még egy fontos mondat:
„Soha többé nem leszel képes mindennapi érzelmekre. Minden meghal benned. Soha többé nem leszel képes szerelemre, barátságra, nem leszel képes örülni az életnek, nem leszel képes nevetni, érdeklődni valami iránt, nem leszel képes bátorságra, becsületességre. Üres leszel. Üresre facsarunk, aztán megtöltünk önmagunkkal.”
A könyv itt megrendelhető.
A többi hivatkozott dal:
