„Nem találkozunk elég korán a mássággal” – Závada Péter újrafordította a Hairt

Szent tehén a Hair? Mennyire szabad bátran hozzányúlni a dalszövegekhez, újrafordítani őket?

Szerencsés helyzet, hogy a magyar szövegeket nem ismertem, csak az angolt. Úgy gondolom, ha felkértek erre a feladatra, nem kezelhetem relikviaként a szöveget. Bátornak kell lennem még akkor is, ha tudom, hogy ez a darab sokaknak a gyerekkorát jelenti. Ez a kérdés egyébként minden klasszikus mű fordításánál felmerül: a kiváló Nádasdy Ádám nemrég újrafordította a Hamletet. Ha azon stresszelnék, hogy számon kérik rajtam az eredetit, megbénítaná a munkámat. Hiszek a színdarabok aktualizálhatóságában. Meg kell próbálni eltalálni a hajszálvékony vonalat, ami az aktuális és az örökérvényű között húzódik.

Miért döntöttetek a vadonatúj fordítás mellett?

Különleges, újszerű előadás születik, ami újszerű szöveget kíván. Ismerem a Mohácsi testvérek sajátos stílusát, meghökkentő színházi megoldásait, és ezek tudatában fordítottam újra a dalszövegeket. Abszolút szabad kezet kaptam tőlük.

Mi volt a munkamódszered?

Dalról dalra haladtam. Egyszerre volt megnyitva a gépen az eredeti musical kottája az angol szöveggel, a zene-fájl és egy harmadik ablakban a saját, magyar verzióm. Állandóan dúdolnom kellett a sorokat, hiszen az elsődleges szempontjaim az érthetőség és az énekelhetőség voltak. A szöveghűség sem elhanyagolható, de néhol azért eltérek az eredetitől: műfordítást készítettem annak reményében, hogy magyarul is meg tudnak majd szólalni a számok. Sok dalszöveget írtam már korábban is: van egy saját zenekarom, az Akkezdet Phiai, és rendszeresen dolgozom színházban, legutóbb például a Krétakör A párt című előadásához fordítottam dalokat, és részt vettem a Nagyvárosok Máriája című Piazzola-opera librettójának magyarra fordításában is Láng Annamari felkérésére.

Milyen korábbi Hair élményeid vannak?

Őszintén szólva a Forman-filmet nem annyira kedvelem. Amellett, hogy kiválóan van fényképezve, kicsit egyszerűnek találom. Remélem, a mi előadásunk egy fokkal összetettebb lesz. Színpadon még nem volt szerencsém látni Hairt.

Önfeledt szabadság és háborús készülődés párhuzamosan témái a darabnak. Aktuális a mű ebből a kettősség szempontjából ma is?

Sokszor feltettem magamnak fordítás közben a kérdést: mitől időszerű a Hair? Kétség kívül vannak aktuális pontjai. Háborús helyzet van most is Ukrajna és Oroszország között, vagy a Közel-Keleten, mely konfliktusokban ráadásul Magyarország szerepe nem tisztázott. A Hair másik központi témája a sokszínűség elfogadása. Legyen szó akár a bőrszín, a származás, a vallás vagy a szexuális orientáció kérdéséről. Ha én rendezném az előadást (nem én rendezem), erre a kérdéskörre komoly hangsúlyt fektetnék, hiszen Magyarországon gyerekcipőben jár a tolerancia, és az LMBTQ közösség ebből a szempontból különösen nehéz helyzetben van. Harmadrészt be kell látnunk: a szereplők végigdrogozzák a darabot. Ez a kérdés most is napirenden van, sok Nyugati országban legalizálják a könnyű drogokat, hiszen, ha kikerülnek a fekete gazdaságból, bizonyítottan könnyebb nyomon követni a szerek minőségét, az adóztatásuk bevételt jelent és egyszerűbb bekerülni az orvosi ellátásba is. Ugyanakkor hallani pro és kontra érveket is a témában. A hippi korszak önfeledt szabadságeszménye viszont mára sok szempontból meghaladottnak tűnik.
Mohácsi János nyilván nem csak egy musicalt szeretne rendezni, zenével és tánccal.

Magam is ezt remélem.

Szóba hoztad a toleranciát. Szerinted miért nem működik ez nálunk?

A tolerancia nyitottságot, a hiánya valamiféle bezártságot jelent. Lehet, hogy már ki vagyok erre élezve, de soha nem hallottam ennyi cigányozást, zsidózást, buzizást egy kilométeren belül az utcán, mint manapság. Alapvető edukációs problémák vannak a magyar társadalomban. Nem találkozunk elég korán a mássággal. Vidéken még kevésbe, mint a nagyvárosokban. Ez máig tabutéma. A toleranciára való szocializáció az elmúlt huszonöt évben nem történt meg Magyarországon, ahogy a múlttal való szembenézés: az ügynökakták feltárása vagy a forradalmak újraértelmezése sem. Az emlékezet tabusítása magával vonja az elfogadás hiányát is. Emellett a közbeszédben össze van mosva a liberalizmus eszméje a neoliberális gazdaságpolitikával, ami nagy baj, mert így összekapcsolódik a fejekben a tolerancia egy tisztán kapitalista szemlélettel. Sajnos a jelen vektorai nem arra mutatnak, hogy ez a közeljövőben változna. A most érvényben lévő, úgynevezett polgári-keresztény értékrend sem kedvez a nyitottságnak. Egy lehetőségünk van: beszélni róla, és a legfontosabb, hogy nem szabad félni.

Ha színész lehetnél, kit játszanál szívesebben a Hairből: Claude-ot vagy Bergert?

Talán Bergert. Ő az elejétől fogva tisztában van vele, kicsoda. Nincs benne megfelelési kényszer.