Nomadguru 20. My Brightest Diamond / Cibo Matto
A műsor ideje 2015. 05. 26 (kedd) 18.00-19.00
My Brightest Diamond
A My Brightest Diamond repertoárjában az opera, a kabaré és kamarazene keveredik az alterrockkal, mindez megfűszerezve némi triphopos elektronikus eleganciával. A zenekar kulcsfigurája az a Shara Worden, aki kétezres évek elején együtt dolgozott az ausztrál komponistával, Padma Newsome-mel, The Queen néven szerepelt a Decemberists nevű amerikai rockzenekar Hazards of Love lemezén, majd vendégzenészként Steven Sufijan két albumán is. 2006-ban jelent meg az első My Brightest Diamond nagylemez, a Bring Me the Workhorse, melyet 2008-ban, 2011-ben és 2014-ben újabb három nagylemez követett. A pár hete megjelent EP-be is belehallgatunk majd a műsorban.
Cibo Matto
Két New York-i japán lány, a billentyűs, háttérvokált éneklő Yuka Honda és az énekes-gitáros-perkás Miho Hatori 1994-ben úgy döntött, zenekart alapít. A Cibo Matto név azonban nem japán, hanem olasz szóösszetétel, azt jelenti „őrült étel”. Az első nagylemez, a nőkről és kájákról szóló a Viva La Women Japánban húszezer, amerikában hetvenötezer példányban fogyott.
A Cibo Matto duó nemsokára öttagúra bővült, ekkoriban játszott Sean Lennon is a csapatban. A Cibo Matto-alapító Yuka Honda a Lennon fiú barátnője volt, közreműködött Sean első szólólemezén is 1998-ban. Az Into the Sun című Lennon-album főként alternatív zenét tartalmaz, az egy évvel későbbi Cibo Matto nagylemez, a Stereo Type A az alter-rock, a hip-hop, az ambient vonalán, kísérletezőbb és keményebb lett, mint az első Cibo Matto album, de Lennon bemutatkozó albumánál jóval könnyebben befogadható. A Melody Maker az év lemezének kiáltotta ki 1999-ben.
A csapat két album és két EP után 2002-ben felolszlott, és, hogy a Cibo Matto a műsorunkban nem a retró részben kerül bemutatásra, annak köszönhető, hogy a két alapító hölgy Yuka és Miho 2011-ben újraformálta a zenekart. A dalok letisztultabbak, a szövegek érettebbek bár az a kísérletező impulzus, amit a kilencvenes évek végén Sean Lennon hozott, eltűnt a dalokból. 2014-ben jelent meg a harmadik Cibo Matto nagylemez, amelynél részben egyet tudok érteni Heather Phares véleményével az AllMusicGuide-ról: a zene folytatása a régi megkezdett dolgoknak, azonban nem retró, hanem teljesen friss anyag. Mások kevésbé kedvelik, a Under the Radar kritikusa szerint egy erejét vesztett koncept album, az A.V. Club tollnoka pedig arról elmélkedik az új Cibo Matto album kapcsán, hogy azok az alter bandák, amelyek frissen szóltak a kilencvenes években, a kétezer tízes években keresik és nehezen találják a helyüket. Alkossatok ti is véleményt a lemezről, amelnek legjobb pillanatait a keddi műsorban hallhatjátok.
