Olvass bele Charles Bukowski: A város legszebb nője című új novelláskötetébe

A Troubadour Books Kiadó (https://www.troubadourbooks.hu/) és a Vörösbegy Könyvek gondozásában megjelent A város legszebb nője című kötetben harminc novella szerepel, és mind olyan, mintha egy-egy kisfilmet néznénk, vagyis így nem 2 az 1-ben, hanem 30 az 1-ben az élmény, amit Buktól kapunk.
Vannak köztük megrázó, letaglózó, abszurd, groteszk, gyomorba vágó, rettenetes, illetve végtelenül vicces, szórakoztató és máig aktuális – sőt, profetikus – darabok, amiknek közös nevezője az a következetesen kívülálló, az életet egyszerre mélyen megélő és kívülről szemlélő attitűd és elegánsan nyegle stílus, ami Bukowskit már egészen fiatal kora óta jellemzi, és amiből halhatatlan műveit írta.
Ha a novella az irodalom Instagram-posztja (© Pritz Péter), akkor Bukowskitól most harminc olyan posztot kapunk, amik ugyanolyan emlékezetesek lesznek, mint találkozásunk életünk első szerelmével, mint életünk első dugása, koncertje vagy berúgása.

Íme egy részlet a kötetből:

A kizsegerlő gép

Danforth egymás után lógatta fel a testeket, amiket a présgéppel kizsigereltek. Bagley a telefonok mellett ült.
–        mennyi van eddig?
–        19. jó napunk van ma.
–        ja, ja. jónak tűnik, igen. tegnap mennyit csináltunk?
–        14-et.
–        jó, jó. ha ezt tudjuk tartani, jó lesz. csak közben azon aggódom, hogy mi van, ha kiszállnak Vietnámból?
–        ugyan, ne hülyéskedj már. ahhoz túl sokan profitálnak abból a háborúból, meg túl sokan függnek tőle.
–        de a párizsi békekonferencia…
–        á, csak nem vagy ma jó passzban, Bagley. tudod, hogy csak naphosszat üldögélnek és nevetgélnek, felveszik a fizetésüket, esténként meg mennek a párizsi éjszakai klubokba. azok a fiúk ott nagyon jól élnek, és nem akarják, hogy véget érjen a párizsi békekonferencia, ugyanúgy, ahogy mi sem akarjuk, hogy véget érjen a háború. mi szépen csak hízunk, és egy karcolás sem esik rajtunk. príma. és ha véletlenül mégis megegyezésre jutnának, jön majd a többi. rengeteg háborús övezetet tartanak életben világszerte.
–        igen, azt hiszem, sokat aggódom feleslegesen.
megszólalt az asztalon lévő három telefon közül az egyik. Bagley felvette.
–        KIELÉGÍTŐ MUNKAERŐ-KÖZVETÍTŐ. itt Bagley beszél.
hallgatta, amit mondtak.
–        igen, igen, van egy jó számviteli ügyintézőnk. hogy mennyi a fizetés? 300 dollár az első két hétre. úgy értem, 300 dollár hetente. az első kétheti fizetését mi kapjuk. aztán vegyék le heti 50-re, vagy rúgják ki. ha két hét után kirúgják, MAGUK kapnak tőlünk 100 dollárt. hogy miért? hát nem érti? az a lényeg, hogy mozgásban legyenek a dolgok. pszichológia az egész. akárcsak a télapó. hogy mikor? átküldöm most. mi a cím? rendben, rendben, ott lesz se perc alatt. ne feledjék a megállapodást. elküldjük vele a szerződést. viszlát.
azzal letette. magában dúdolgatott, és közben aláhúzta a papírján a címet.
–        szedj le egyet, Danforth. egy fáradt, sovány példányt. nincs értelme a legjobbat elküldeni egyből.
Danforth odament a ruhaszárító kötélhez, és levette a csíptetőket egy fáradt, sovány példány ujjairól.
–        kísérd ide. mi a neve?
–        Herman. Herman Telleman.
–        hát, nem néz ki túl jól, bazzeg. úgy tűnik, még maradt benne egy kis vér. látok némi színt a szemében… asszem. figyelj, Danforth, biztos, hogy jó szorosra állítottad a présgépet? azt szeretném, ha az összes tökösséget kipréselnéd belőle. semmi ellenállás ne maradjon benne, érted? te is tedd a dolgod, ahogy én is teszem az enyémet.
–        voltak köztük elég kemény csávók. tudod, vannak emberek, akik tökösebbek, mint mások. ezt nem lehet mindig előre megállapítani.
–        jól van, próbálkozzunk meg vele.
–        Herman. hé, fiam!
–        mi van, fater?
–        mit szólsz egy jó kis melóhoz?
–        szó se lehet róla!
–        mi van? nem kell egy jó kis munka?
–        mi a faszomnak? az öregem, aki Jersey-ben született, az egész életét végiggürcölte, aztán eltemettük a pénzével együtt. tudod, mennyi maradt neki?
–        mennyi?
–        15 cent. az örömtelen, unalmas, szürke élete végén.
–        de nem szeretnél feleséget, családot, egy házat, megbecsülést? háromévente új autót?
–        nekem nem kell a mókuskerék, fater. engem ne zárjanak ketrecbe. én csak lazulni akarok. a picsába is.
–        Danforth, tedd be ezt a rohadékot még egyszer a présgépbe, és jól húzd rá a csavarokat.
Danforth megragadta az alanyt, mire Telleman azt kiáltotta: ‒ az öreganyád segge lyukát, azt!
–        sajtold ki az ÖSSZES VÉRT A PUCÁJÁBÓL! hallasz engem? AZ ÖSSZESET!
–        jó van má, jó van! – válaszolta Danforth. – a picsába. néha úgy érzem, hogy te fogtad meg a könnyebb végét a melónak.
–        ugyan már! menj, és préseld ki a pucájából a vért. Nixon mindjárt véget vet a háborúnak…
–        tessék, már megint hülyeségeket beszélsz! biztos nem alszol jól mostanában. valami nem stimmel veled.
–        igen, igazad van. nem alszom jól mostanában. folyton arra gondolok, hogy inkább katonákat kéne gyártanunk! egész éjszaka emiatt forgolódom. micsoda üzlet lenne az!
–        Bag, kihozzuk a legtöbbet abból, amink van. nincs más.
–        jól van, jól van. átnyomtad már a présgépen?
–        KÉTSZER is! az összes vért kipréseltem a pucájából. mindjárt meglátod.
–        na jó, akkor hozd ide, hadd lássuk.
Danforth odavitte Tellemant. egy kicsit tényleg máshogy nézett ki. a szín eltűnt a szeméből, és totál megjátszott mosolyt erőltetett az arcra. gyönyörű látvány volt.
–        Herman? – szólt Bagley.
–        igen, uram?
–        mit érzel? vagy hogy érzed magad?
–        semmit nem érzek, uram.
–        a zsarukat szereted?
–        ők nem zsaruk, uram. hanem rendőrök. ők a mi gonoszságunk áldozatai, annak ellenére, hogy néha úgy védenek meg minket, hogy ránk lőnek, börtönbe zárnak, megvernek, megbüntetnek. rossz zsaru nem létezik. elnézést, rendőr. fel tudják fogni, hogy ha nem lennének rendőrök, akkor a saját kezünkbe kéne vennünk a törvényt?
–        és akkor mi történne?
–        ebbe még sosem gondoltam bele, uram.
–        kitűnő. Istenben hiszel?
–        igen, uram. Istenben, a Családban, az Államban, az Országban és a munka becsületében.
–        jézus isten!
–        mi az, uram?
–        semmi, bocs. na, és ide figyelj, túlórázni szeretsz?
–        természetesen, uram! szeretnék heti 7 napot dolgozni, ha lehet. 2 állásban, ha lehet.
–        miért?
–        a pénzért, uram. hogy legyen pénzem színes tévére, új autóra, előlegre egy házra, selyempizsamára, 2 kutyára, egy elektromos borotvára, életbiztosításra, egészségügyi biztosításra, és mindenféle biztosításra a gyerekeimnek, meg egyetemi tandíjra, már ha lesznek gyerekeim, és kell még távirányítású ajtó a garázsra, szép ruhák, 45 dolláros pár cipők, fényképezőgépek, karórák, gyűrűk, mosogatógépek, hűtők, új székek, új ágyak, szőnyegek faltól falig, az egyháznak adomány, hőszabályzós fűtés, és…
–        jól van, elég. és mikor fogod mindezt kihasználni?
–        ezt nem értem, uram.
–        hát ha éjjel-nappal dolgozol túlórában, mikor fogod ezt a sok luxust kiélvezni?
–        ó, eljön a napja, uram, eljön a napja!
–        és nem gondolod, hogy egy nap, amikor a gyerekeid felnőnek, úgy fognak esetleg gondolni rád, hogy egy seggfej voltál?
–        nagyszerű. csak még néhány kérdés.
–        igen, uram.
–        és nem gondolod, hogy ez az állandó robotolás árt az egészségnek, az életkedvnek, vagy ha úgy tetszik, a léleknek?
–        a fenébe is, ha nem dolgoznék állandóan, akkor csak üldögélnék és innék, olajfestményeket készítenék, vagy cirkuszba járnék, vagy ülnék a parkban és nézném a kacsákat meg ilyenek.
–        szerinted nem jó dolog a parkban üldögélni és nézni a kacsákat?
–        azzal nem lehet pénzt keresni, uram.
–        rendben. akkor húzz innen a faszba.
–        hogy mondta, uram?
–        úgy, hogy végeztünk.

Ne keresd a könyvet, itt van: https://troubadourshop.hu/varos-legszebb-noje

Charles Bukowski Facebook-oldal: https://www.facebook.com/people/Charles-Bukowski-ford%C3%ADtva/61557364160731/

Charles Bukowski YouTube-oldal: https://www.youtube.com/channel/UCPVnTCjIJZbPiWW9jKZOgNw

A város legszebb nője borító: Győrösi Imre
Fordította: Pritz Péter