Olvass bele Szendi Nóra: Van ilyen című regényébe 

Szendi Nóra (1988) író. Volt már biciklis futár és személyi edző, mostanában kutyákat oktat. Írók Boltja Könyvösztöndíjas és Junior Szépíró-díjas. A Van ilyen a harmadik regénye, ami a wannabe művész, a szorongó füves és az istenfélő bűnöző abszurd szerelmi háromszöge. Zavarok, kényszerek és betegségek. Erőszak, magány és hiány. Kültelki késdobáló, lakótelepi konyha és leopárdmintás plüsstakarón rendezett piknik. Ingázás munka és semmittevés, börtön és szabadság, függőség és tisztaság között.

Részlet a kötetből:

Valami készül

Péterke vígan tapossa a pedált. Péterkének semmi gondja nincsen. Péterkének megvan mindene, ami kell. Péterkének van egy kerékpárja. Ötezer forintért vette a Tímár Feritől. A Tímár Feri az az öreg Tímárnak a fia. Nincsenek váltók a kerékpáron, de errefelé emelkedők sincsenek. Jó, hogy nincsenek emelkedők errefelé, csak panelek meg társasházak meg szép parkok meg a Duna. Jó, hogy váltók sincsenek a kerékpáron, abból csak a baj van. Akartak neki adni egy motoros kerékpárt, segítettek volna megszerezni hozzá a jogosítványt is, de amikor kipróbálta a Maczkó Feri motoros kerékpárját, látta, hogy abból is csak a baj van. Péterke vígan tapossa a pedált, nyelve hegye szájsaroktól szájsarokig vándorol a koncentrációtól. Péterkének van tisztességes munkája. Péterkének van a munkához szép egyenruhája, zöld egyenruhája, még sapkája is van hozzá. Péterkének az a munkája, hogy tapossa a pedált, háztól házig tapossa a pedált. Ha olyan a levél, hogy csak be kell dobni, Péterke bedobja. Ahogy Péterke dobja be a levelet, úgy nem tudja senki más bedobni, olyan gondosan. Néha kiesik a levél a kezéből, leesik a földre, akkor Péterke lehajol, két ujjával felcsippenti, megfújkodja, leporolja. Ha meg olyan a levél, hogy csöngetni kell, Péterke csönget. Ahogy Péterke csönget, úgy senki más nem tud csöngetni, olyan állhatatossággal. Te még a holtakat is kicsöngetnéd a sírból, Péterkém, azt mondja a Mózes Laci bácsi, akinek egyedül Péterke tud átcsöngetni a süketségén. De jó, hogy te jössz, Péterkém, az a másik, az a mamlasz mindig csak az értesítőt képes bedobni, azt mondja a Józsik néni, most éppen a Józsik néni, de mondhatná akárki más is, mert Péterkének, ahogy lengeti vigyorogva a levelet, mindenki örül. Péterkének van egy szép fizetése. Tizenhat éves kora óta dolgozik a postánál. Nincs annyi pénze, mint a Kaczor Flóriánnak, de nem is kell neki annyi. Péterke nem iszik, nem dohányzik soha, csak néha, mikor a Gyuszi bácsiék adnak neki cigarettát, de az ingyen van. Péterke nem jár el olyan helyekre, mint a Kaczor Flórián. Amit keres, nagyrészt azt is beadja a családi kasszába, mert ebben a családban minden közös. Ha taposhatja álló nap a pedált, és megnézheti este az orvosos sorozatot, Péterkének meg is van mindene, ami kell. Péterkének van egy kényelmes fotele, ahonnan este megnézheti az orvosos sorozatot. Péterkének van egy kényelmes ágya is, jó ideje a saját ágya, régen édesapának volt az ágya.

Egy időben még benne volt az édesapa illata, még a matracban is benne volt az édesapának a nyoma, egy édesapa-alakú mélyedés. Később Péterkének lett egy saját matraca, kirakták lomtalanításkor az édesapa matracát, amit Péterke sajnált azért. Szereti Péterke, ha minden úgy van, ahogy mindig is volt, a fotelek és a kanapé a nappaliban, köztük a dohányzóasztal, a fényképek a falakon, az anyuka nippjei a szekrényeken. Ha például az őzike, aki mindig balfelé néz, egyszer csak mégis jobbfelé néz, Péterke két ujja közé csippenti, megsimítja, megfordítja. Minden pontosan úgy van, ahogy mindig is volt. Péterkének van egy szép családja. Édesapa kint alszik a temetőben, anyuka otthon rakja a rendet, az öccsei, Sanyika és Csabika örökké szaladnak, örökké keresik a tisztes munkavégzést. Péterkének a kisebbik öccse, a Csabika a számítógéphez ért, de annyira, hogy ha úgy akarná, professzor lehetne. Ő a család büszkesége, anyuka ezt így mondja. Egyetemet végzett, színötösre diplomázott minden tárgyból. Bármit kérdeztek tőle, azt a Csabika mind színötösre tudta. Meg is lett az eredménye, mert a Csabika nagyon jól keres, de nem szórja el a pénzt. Van szép lakása a belvárosban, mert ott több a számítógépes munka. Vannak dolgok, amiket megvesz a Csabika, és azt mondja rá anyuka, hogy nem kellett volna, mondjuk karácsonyra a lapos képernyős tévét, ami tiszta olyan, mintha moziban ülne az ember, de látszik azon, ahogy az anyuka nézi azt a tévét, hogy azért csak kellett. Péterke sajnálta persze a régi tévét, a Sanyo tévét, amit majdnem úgy hívnak, mint az édesapát meg a Sanyikát, mert szereti Péterke, ha minden úgy van, ahogy mindig is volt, de ezt nem szabadott mondani a Csabikának, aki nagyon sokat dolgozik, hogy olyan dolgokat vehessen nekik, mint az új tévé vagy a mikrohullámú sütő. A Csabika nagyon jó fiú. Péterkének a nagyobbik öccse, a Sanyika mindenhez ért, amihez két kéz kell. Tudja a kertészkedést, érti az autókat, fest, mázol, fugáz, szigetel, épít, bont, nincs olyan zár, amit ne tudna kinyitni. Cukrásznak tanult, édesapa után, de át kellett mennie egy szigorú bentalvásos iskolába egy időre, mert nagyon ment a saját feje után. A Sanyika úgy nevezi a bentalvásos iskolát, hogy az élet iskolája. Mindig mondja az anyuka, hogy jó fiú a Sanyika, csak sajnos a rosszat is örökölte szegény édesapától. Arra mondják, hogy szegény, aki már nem él. Szegény apád, azt mondja az anyuka, az is ment a saját makacs feje után. A makacs fej miatt a Sanyika sok mindenkivel összeveszett már, és ha a Sanyika összeveszik valakivel, utána nehezen nyugszik meg. Néha el is kell mennie a Sanyikának messzire, hogy megnyugodjon. De mindig megnyugszik, és mindig visszajön, és amikor visszajön, még többet dolgozik, mint annak előtte. A Sanyika nagyon jó fiú. Péterkének van egy anyukája, akit mindenkinél jobban szeret. Péterkének, ha megnézheti este az orvosos sorozatot az anyukával, amihez az anyukának mindig van valamilyen vicces hozzáfűznivalója, akkor megvan mindene, ami kell. Ilyeneket mond például az anyuka, hogy na, itt az ország hülyéje, mikor belép a főorvos úr, vagy hogy valami tisztességes rongyokba is felöltöztethetnék ezt a spinkót, mikor az Anikó nővér lép be, de úgy mondja ezeket az anyuka, hogy azon nem lehet nem nevetni. Mit vigyorogsz, azt mondja az anyuka, ez halálos komoly dolog, de úgy mondja ezt az anyuka, hogy azon még jobban kell nevetni. Amikor a Csabikának és a Sanyikának épp nem kell annyit dolgoznia, hétvégén együtt ebédelnek. Most még sokat kell dolgozniuk, telefonban mondják, hogy sajnos rengeteget kell dolgozniuk, de amikor tudnak, jönnek ebédelni hétvégén. Azt mondják, ez sem tart örökké. Azt mondják, ezt is a családért csinálják. Anyuka is ezt mondja. Ha egyszer az ember gazdag lesz, ezt a Sanyika magyarázta neki, ha az ember igazán gazdag lesz, nem kell többet dolgoznia, és azt csinálhat, amit akar. Ha úgy akarja, lehet egész nap a családjával, ihat egész nap kólát, vehet családi jégkrémet a csöngettyűs kocsiból. Ő, mondjuk, ha igazán gazdag lenne, pont ilyesmiket csinálna. De azért taposná a pedált is, annál jobb munka nincs a világon. Péterkének majdnem mindene megvan, ami kell. Csabi élete nagyobb részében hülyén érzi magát. Randikon különösen hülyén érzi magát. Nehéz eldönteni, hogy azért, mert már a randi előtt betép, vagy azért, mert mire odaér, kezd múlni a hatás. Megfogadja, mindig megfogadja, hogy egyszer kipróbálja. Kipróbálja, hogy nem tép be randi előtt. Csak az a baj, hogy randik általában délután vagy estefelé vannak. Csabi lefekvés előtt megfogadja, hogy nem tép be a másnapi randi előtt. Bekapcsolja a szagelszívót, betép, megfogadja, hogy másnap nem tép be. Fogat mos, a biztonság kedvéért még egyszer betép, kiöblíti a száját, kikapcsolja a szagelszívót. Aztán fekszik az ágyban, és próbál a másnapi randira gondolni. Löködi a gondolatait a másnapi randi felé, de már a konyhaasztalnál ül, és még egyszer betép. Felriad, rájön, hogy fekszik az ágyban. Felkel, bekapcsolja a szagelszívót, a biztonság kedvéért még egyszer betép a konyhaasztalnál, kiöblíti a száját, kikapcsolja a szagelszívót. Aztán fekszik az ágyban, és próbál a másnapi randira gondolni. Hogy az most majd hátha más lesz. És akkor felkel másnap, benyomja a laptopot, és amíg tölt, az ujjai szórakozottan sodornak egy cigit. Ekkor agyának egyik fele közbeszól randiügyben, hogy azért mégse kéne betépni előtte. Agyának másik fele azzal érvel, hogy a randi majdnem tíz óra múlva lesz. Vagy nyolc, mikor hogy. Még hét óra is rengeteg. Igazából öt óra is sok. Rengeteg óra van egy napban. Csabi beleszív az első reggeli cigibe, és valamilyen oknál fogva azt hiszi, hogy ez ennyi, ez a cigi ennyit jelent, önmagát. Csabi valamilyen oknál fogva azt gondolja reggel, hogy egy cigi az egy cigi, illetve hogy egy cigi nem cigi. A randi előtt másfél órával Csabi felocsúdik, hogy másfél óra múlva randi. Még oda is kell jutni, az fél óra, el is kell készülni, az is fél óra, marad még egy fél óra, ami alatt egyáltalán össze kéne vakarnia magát. Csabi görnyedten ül. Ül görnyedten a laptop előtt, a válla előreesik, a nyaka, mint egy vén, gondterhelt teknősé. Másfél óra alatt ki lehet józanodni. Csabi elképzeli, hogy egy óra múlva ott fog állni kinn, az utcán, aztán villamoson fog utazni, aztán egy szórakozóhelyen fog ücsörögni, mindenhol emberek, és akkor Csabi pórusai olyanformára kerekednek, mint az apokalipszis harsonái, és Csabi verejtéke mennydörgő robajlással zúdul ki rajtuk. Csabi huszonöt perc alatt lejátssza magában az összes lehetséges forgatókönyvet, hogyan kellene lemondani a randit úgy, hogy ne sértődjön meg a csaj, és lehessen még vele találkozni egy olyan napon, amikor nincs ennyire betépve. Míg igyekszik higgadtan végiggondolni ezeket, az ujjai szórakozottan sodornak egy cigit. Még mindig van idő, a találkozásig több mint egy óra. Csabi elszívja ezt a cigit, és azalatt kitalálja, hogy legyen. Elszívja ezt a cigit, egy kicsit belazul, és kitalálja az egész lemondószöveget. Csabi elszívja a cigit, kezébe veszi a telefonját, hogy akkor most felhívja a csajt, meglátja az órát, és pánikszerűen készülődni kezd. Sikerül időben elindulnia, sőt, ha sodor egy egészen gyenge cigit még indulás előtt, az is belefér. Azt állva elslukkolja a konyhában, az még bőven belefér. De Csabi nem számol vele, hogy egyrészt az izgalomtól gyakran menthetetlenül rátör a szarhatnék, éppen az utolsó utáni cigi közben, másrészt, hogy a folyosón fog eszébe jutni, hogy kikapcsolta-e a szagelszívót.

Ne keresd a könyvet, itt van.