„Olyan volt, mint egy királynak dolgozni” – Michael Jackson udvari festőinek vallomásai
Michael Jackson személyi portréfestőjeként dolgozni éppen annyira szürreális volt, mint amilyennek hangzik – derül ki a pop királyának megrendelésére évtizedeken keresztül ügyködő művészek beszámolóiból. Egy feltáró cikknek köszönhetően most mindannyian megtudhatjuk, mi rejlik az énekest lovagi páncélban, angyalként, puttók, szárnyas majmok vagy épp űrrakéták közt mutató olajfestmények, freskók és szobrok mögött.
Ralph Wolfe Cowan – Michael Jackson
Michael Jackson halála előtt mindösszesen két évvel, 2009 áprilisában a Julian’s aukciós ház négy napon át tartó vásárt szervezett, mely során az énekes 1390 személyes tárgyát árverezték el. Az önmagában igen eklektikus, megannyi antikvitást magába foglaló kínálat legzavarbaejtőbb darabjai közé tartozott a Jacksont teljes életnagyságban, Batmanként ábrázoló szobor, egy – motorháztetjén a Pán Péterként lefestett énekest mutató – golfautó, valamint megannyi, hasonlóan egzotikus, esetenként egyenest bizarr képmásokkal elhalmozott olajfestmény.
Elterjedt spekuláció, hogy a Michael Jacksont körbelengő, művileg kreált misztikum karrierjének előrehaladtával túlnőtt az énekesen magán, aki így lényegében saját álomvilágának fogjává lett. A Dangerous Minds igen tanulságos cikkéből kiderül, Jackson évtizedeken át foglalkoztatott a legnagyobb titoktartás mellett beszervezett képzőművészeket, akiknek dollármilliókat fizetett ki, hogy portrékat, freskókat, szobrokat készítsenek róla.
2003 nyarán Leon Jones, egy autodidakta festő szokásához híven a Hollywood-i Universal Citywalk egyik kávézója előtt készített airbrush portrékat olyan celebritásokról, mint Jennfier Lopez vagy Tupac Shakur, mikor egy jól öltözött férfi odalépett hozzá és megkérdezte, elvállalna-e „a főnöke megrendelését.”
Jones szkeptikusan állt a felkéréshez, ugyanakkor egy 500 dolláros előleget követően beleegyezett, hogy két nap múlva egy benzinkúton találkozik a férfival. A festőt és vele tartó unokaöccse a találkozót követően autóval követték a férfit és teljesen megdöbbentek, mikor az apró konvoj Jackson legendás Neverland-birtokának felhajtójára gördült. Jonest az énekes több, a komplexum kertjében működő kisvasút remizének oldalát díszítő, közel öt méter magas freskó elkészítésével bízta meg, a munka hónapokon át tartott.
Az egyik kép Jacksont lovagi páncélban, angyalszárnyakkal, a másikon pedig a mennyek felé mutató puttókkal körbevéve mutatta. „Rettentő bizarr volt, mintha minden látogatásomkor egy másik bolygóra érkeztem volna” – idézte fel a történteket Jones.
David Nordhal – The Storyteller
1998-ban egy 47 éves amerikai festő, David Nordhal Santa Fe-i otthonában, egy éjszaka csörrent meg a telefon. Egy hang Michael Jacksonként mutatkozott be és arra kérte Nordhalt, hogy vállaljon el egy munkát. A férfi saját bevallása szerint az első percekben azt hitte, valaki szórakozik vele és csak akkor tudatosult benne, valóban az énekessel beszél, mikor az megemlítette, hogy a minap látta egyik új festményét Steven Spielberg irodájában. Miután Jackson és Nordhal több, mint egy órán keresztül társalogtak, előbbi meghívta a festőt az éppen zajló Bad-turné denveri állomására, hogy személyesen is találkozhassanak.
David Nordhal – Michael
Nordhal 17 éven keresztül dolgozott az énekes saját portréfestőjeként, több ezer rajzzal és közel egy tucat, mítikus olajfestménnyel járulva hozzá annak halhatatlanságához.
Az óriási portrék mindegyikéért Jackson bőkezűen, 150 ezer dolláros honoráriumot fizetett, miközben több interjúban is úgy nyilatkozott, Nordhal a kedvenc, élő művésze. Kettejük kapcsolata az évek során barátsággá lett, Nordhal Jackson családi kirándulásainak, Disneyland-túráinak szinte állandó résztvevőjévé lépett elő, egy ízben pedig még az énekest és összes gyermekét is vendégül láthatta saját lakásában. „Emlékszem, ő és Roland Emmerich (a 2004-es Holnapután című film rendezője) jó barátok voltak és mindannyian kaptunk jegyet a film nyitóvetítésére, amely egy bevásárlóközpont mozijában volt. Először én mentem be a gyerekekkel, Michael pedig csak a fények lekapcsolása után ült be mellénk. Sötét volt, ő kínai selyempizsamát és baseball sapkát viselt, senki nem ismerte fel.”
David Nordhal – Camelot
Ralph Wolfe Cowan 1993-ban összesen négy művet festett Jackson számára, az utolsó hármat az énekes rögtön az első portré megvásárlása után rendelte meg. Az egyik portrén az énekes lovagi páncélban látható, kezében kard, annak markolatán egy papagáj ül, Jackson lábánál pedig saját házimajma, Bubbles kapott helyett – a kép első verzióján – egy pár németjuhász társaságában. Cowannak azonban hamarosan meg kellett szabadulnia a kutyáktól.
A festőt az énekes menedzserének asszisztense hívta fel és kérte meg, fesse át a képet úgy, hogy a kutyák ne legyenek rajta. Cowan tiltakozott és leszögezte csak akkor nyúl hozzá a műhöz, ha azt maga Jackson kéri tőle. „Pár perc múlva csörgött a telefon, felvettem. „Hello, itt Michael beszél. Nem szeretem a kutyákat. A majmokat szeretem” – szólt egy hang, majd megszakadt a vonal.”
Cowan szerint az énekes fantáziavilága nem ismert határokat és a financiális kötetlenség miatt mindenkit beszippantott. „Olyan volt, mint egy királynak dolgozni. Az ember óhatatlan szorongott, mikor szemlére került sor, mintha egyenest lefejeztethetett volna, ha valami nem tetszik neki. S valóban, csak úgy végzett ki embereket, hogy nem hívta őket többé. Engem sem hívott.”
