UTOLSÓ LEHETŐSÉG! JÚLIUS 9-ÉN EINSTÜRZENDE NEUBAUTEN AZ AKVÁRIUMBAN! – ÖT EINSTÜRZENDE-DAL, AMI MEGRENGETTE A VILÁGOT
A Szerző néhány napja körülírta, miért kell megnézni az Akvárium Klubban az Einstürzende Neubauten-koncertet. Különles zenei építkezésről értekezett, furcsa hangszerekről, pionírokról, új utak kijelöléséről. Még van néhány nap, hogy meghozd a döntést: ezt neked is hallani kell. Az utolsó lehetőség? Ebben senki nem lehet biztos, de ha mégis.
Emlékezzünk, kik rengették meg ártatlan életemet, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hős matrózai. Először 1968-ban az Illés együttes dala, az Amikor én még kissrác voltam: 12 éves voltam és fekete-fehérben bámultam a Táncdalfesztivált. Azután zenei érdeklődésem radikálisan lanyhult, és legközelebb 1981-ben az Einstürzende jött: 26 éves voltam, és színesben hallgattam bootleg kazettájukat.
KOLLAPS / ÖSSZEOMLÁS (1981)
1981-ben F. M. Einheit, az Abwärts nevű hamburgi zenede ütőse csatlakozik az Einstürzendéhez, vele adják ki az első nagylemezüket. A Kollaps a nyers punk dallamok és ipari zajok keveréke, az utóbbiakat a maguk készítette zenegépek és elektronikus eszközök, talált tárgyak – például fémtálak – szolgáltatják. A ’80-as években az experimentális kísérletező Einheittel koncertezve az előadásokon gyakran hangzanak fel a fémtárgyak ütésével – gyakran teljes szétverésével – előidézett durva, erős hangok.
A Jet’M című dal Gainsbourg ikonikus erotikus slágere, a Je t’aime… moi non plus feldolgozása. A cím szójáték – leírva egy technológiai cég nevének tűnik, kiejtve pedig felidézi az eredeti francia címet. A Trouser Press zenei magazin így jellemzi az albumot: „Ez az egyik legsokkolóbb víziók egyike mind közül, amit lemezen eddig kiadtak”.
ZEICHNUNGEN DES PATIENTEN O.T. / O. T. PÁCIENS RAJZAI (1983)
A második nagylemez címét Leo Navratil osztrák pszichiáter Über Schrizophrenie könyvének alcíme adta, amelyben a doktor Oswald Tschirter nevű, akut mentális betegségben szenvedő betege rajzait elemzi (München, 1974). Itt már szélesebb skálája jelenik meg a hangnemeknek és hangzásoknak, mint amit előzőleg megismerhettünk. Az Einstürzende az erős ütések, a sercegő és pengő hangok, vagy másképpen nevezve: a „kifacsart” hangok mestere – jellegzetes hangzásaikat bármilyen megzengethető tárgyon meg tudják szólaltatni. A fémekkel keltett zajongás áthatja az album egészét. Emellett bevetnek olyan eljárásokat, mint a „talált hangok” felhasználása (pl. telefonbeszélgetés, a hamburgi halpiac tömegzajai stb.), vagy mint a digitális kort megelőzően alkalmazott sampling („lopás”, hangmintavétel) az Armenia című számukban felhasznált tradicionális örmény dal (Toun en kelkhen imastoun yes) esetében. A basszusgitár viszonylag hangsúlyozott szerepet játszik az albumon, bár általában minimál stílusban szól (és a hangzása inkább közelít a szonikus szerkezethez, mintsem hogy ritmus- vagy harmónia-alapot adna.). A Trouser Press szakírója, David Sheridan szerint ezzel a lemezzel egyet léptek a „konvencionalitás” felé. Cikkében a kritikus elszörnyedve kiált fel: „A címadó dalban még akkordprogresszió is van!”
HALBER MENSCH / FÉLEMBER (1985)
A harmadik nagylemez áttörés. A zenei struktúra sokkal nyilvánvalóbb, megváltoztak Blixa Bargeld szövegei is – de mindenekelőtt az éneklése megy át alapvető változáson. Az elüvöltött szavak, a végigkiáltozott strófák után itt már jól szerkesztett, poétikus dallamokat énekel. A Halber Mensch még szélesebbre nyitja a banda sajátos művészeti terepét: a Yü-Gung (Fütter mein Ego) című számban például elemeket emel át az elektronikus tánczenéből, a címadó dalt pedig (majdnem) a capella adják elő. A dinamika is fejlődik: a Seele Brenntben „zen buddhista” Blixa hangja, az alig hallható suttogásból hirtelen magasba szökő sikításra vált, a Letztes Biest (am Himmel) című dalban pedig csöndes basszgitár-felhangok úsznak a meglehetősen visszafogott dobolás fölött. Sōgo Ishii sokkoló, egyórás dokumentumfilmet rendez róluk, butoh-táncosok bevonásával, ami japán turnéjukon kíséri végig őket.
https://www.youtube.com/watch?v=f3u9xhtscig
FÜNF AUF DER NACH OBEN OFFENEN RICHTERSKALA (1987)
Csak hallgassátok.
ÖTÖS FOKOZAT A FELFELÉ NYITOTT RICHTER-SKÁLÁN (2015)
Csak hallgassátok.
https://www.youtube.com/watch?v=vuDDtLwxnpA
HAMLETMASCHINE / HAMLETGÉP (1990)
A Rundfunk der DDR keletnémet rádió számára lemezre rögzítik az NDK drámaíró, Heiner Müller színdarabja, a Die Hamletmaschine zenéjét: ezzel a felvétellel valami egészen elképesztő úton indulnK el. Megváltozik az imázs is: Blixa, aki korábban csakis punk vagy ipari stílusú ruházatot viselt, a lemezbemutató koncerten öltönyben jelenik meg.
A „Hamletgép” posztmodern dráma, Heiner Müller drámaíró és színházi rendező 1977-es alkotása. A színdarab valamelyest valóban Shakespeare Hamletjére épült, de csak laza szálak fűzik a címe és témája forrását adó zseniális tragédiához. A Müller-darab akkor keletkezett, amikor az író elvállalta a Shakespeare-mű újrafordítását németre. Néhány kritikusa határozottan állítja, hogy Müller színdarabja az értelmiség problematikus szerepéről szól a keletnémet kommunista rezsimben, mások ezt vitatva kijelentik, hogy a darab sokkal tágasabb posztmodern koncepciók összefüggésében értelmezendő.
Müller Hamletjét az jellemzi, hogy nem fókuszál egyetlen konvencionális helyzetre, hanem részenként bontja ki és húzza egybe a cselekmény szakaszait, monológok során át, amelyekben a főhős szép lassan kilép a szerepéből, hogy azon töprengjen, mi az: színésznek lenni. A dráma színekből épül fel – de nagyon rövid: nagyjából 9 oldalnyi a teljes terjedelme. A szöveg rendkívül sűrű, és abszolút nyitott az interpretációra. Visszatérő tematikus motívumok ismétlődnek benne, olyan korszerű témákban, mint a feminizmus vagy az ökológiai mozgalom.
Müller 1990-ben rendezett Berlinben egy hétórás előadást az eredeti Hamletből, amelybe a Hamletmaschine-t is beleépítette mint színdarabot a színdarabba. Hamlet dán királyfit Blixa Bargeld, Oféliát Gudrun Gut alakította.
https://www.youtube.com/watch?v=hcyGD3M_TRs
Einstürzende über alles!
