Papaver Cousins és Mano

Dübörög a fesztiválszezonra emlékeztető nyár, ezért emlékezzünk milyen is az, amikor két magának való fiatal gitárral kóborol a téli erdőben. Két olyan zenekart mutatunk be nektek, amelyekkel az őszi klubkoncerteken jó eséllyel találkozni fogtok.

A Papaver Cousins egy modern folk-blues duó, Szendrey-Nagy Olivér és Nagy Barnabás vélt, vagy valós unokatestvéri kötelékében. 2015-ös bemutatkozásukat másfél év magányos felkészülés előzte meg, a közös úton pedig Tom Waits „Closing Time”-ját hallgatva indultak el 2014. január 19-én. Dalaik életből vettek: azokról szólnak, akiket szeretnek és azokról is, akiket nagyon nem. Első single-jük, a „No God Can Cage My Love”, a Stenk dalversenyébe is bekerült. Első élő felvételük 2017 elején került nyilvánosság elé. “A Holy Night with Papaver Cousins” c. lemez EP és koncertfilm formájában jelent meg januárban, egy vidéki kápolnában rögzített koncert hat dalát tartalmazza. Április óta pedig „Lack of Lightness” néven első nagylemezüket is hallhatjuk, ami finom intellektussal dolgozza fel a szerelem, a család és az Istennel való perlekedés kérdéseit.

Buday Mátyás „Mano” zenéje olyan, mint a hazatérés két utazás között, ahol összegezhetjük a megtett kilométerek tapasztalatait. Egy rendes folkzenészhez illő módón vidékről (egészen pontosan egy erdőből) költözött a zene miatt Pestre, ahol a Bohemian BetyarsUbikEklektiken játszott először (még név és saját dalok nélkül), supportként elkísérte őket magyarországi turnéjukra. Az érzelmeit erőteljes blues-körökben kifejtő singer-songwriter ugyanolyan bátran nyúl a telt, reverbe-s hangzásokhoz, mint a folkzene elemeihez. Személyes varázsának titka a szöveg, a hang és a zene intim összhangjának a megteremtése. Nem köti le magát egy hangszernél, folyamatosan és szerteágazóan fejleszti játékát, amit bele is épít a zenéjébe. Dinamikus, intuitív, érzelmekkel teli színpadi jelenléte magával ragad az ismeretlen felé vezető úton.