Pincemagányból a tengerbe – tízéves az Anton Vezuv bemutatkozó lemeze

Az Anton Vezuv Into the Sea című bemutatkozó nagylemeze 2014-es megjelenésekor lelkes kritikákat kapott. Az akár regénybe is illő történet szerint a „power-melankólia” stílusú – azaz akusztikus alapú, éterien szomorkás, mégis többségében feszes ritmusú – nagylemez dalait a frontember-dalszerző Gyulai István Sztív jóval korábban, egy rossz életkorszakában írta: másfél-két éven keresztül napról napra egy pincében ült, zongorázott és énekelt, és csak néha ment föl onnan enni, esetleg a városban inni. Nem is tervezett mást, legfeljebb annyit, hogy másnap is felkel és tovább énekel.
A rossz időszakból kifelé tartva feljött a pincéből a felszínre, és a mélyen született dalokból néhány év múlva, 2010 végén megalakult az Anton Vezuv. Ahogy Sztív visszaemlékszik, az első lemezt szinte évekig készítette a zenekar, benne volt a világmegváltás, az újdonság viszkető izgalma. Rengeteg apró kocka állt össze egy képpé, mondja, példaként említve a Moment of Bliss-ben éneklő csodás gyerekkórust, a random megtalált közreműködő zenészeket, a lemez keverésén dolgozó Schram Dávidot és a londoni AIR stúdiós Rupert Coulsont csakúgy, mint a motiváló visszajelzéseket és a nyertes zenei pályázatokat. „A dalok gyökerei pedig egy számomra meghatározó életszakaszra nyúlnak vissza, úgyhogy szuper érzés, hogy az Into the Sea felkerült a polcra: mert akkor ezt le lehet zárni és tovább lehet menni” – fogalmaz a frontember.

A kerek évfordulót egy ezekhez a gyökerekhez visszatérő lemezmegjelenéssel ünneplik: előkerültek a pincében töltött időszakban, 20-22 évvel ezelőtt rögzített felvételek – azaz az Into the Sea dalainak első demófelvételei –, amelyek most a bemutatkozó nagylemez dalsorrendjét követve, egy albummá gyúrva Cellar Light Demos címmel jelennek meg. A kimódolatlan természetességű felvételeken, amelyeken a dalok egyetlen zongorával vagy gitárral kísért változatait halljuk, közelségüknek és intimitásuknak köszönhetően még jobban átsüt a melankólia, mint a 2014-ben már zenekarral rögzített albumon.

„ A felvételeket több célból készítettem, először is, hogy rögzítsem ezt az időszakomat, kicsit interaktáljak magammal, és közben pici megkönnyebbülést érezzek és örüljek. Másodszor azért, hogy ha bárki bármit akar kezdeni velem és ezekkel a dalokkal, akkor legyenek hozzá vázlatok. Tehát egyáltalán nem a fióknak készültek” – emlékszik vissza Gyulai István. „Most, hogy a tizedik évfordulóra megjelenik, a hallgató belehallgathat, hogy szegény Sztív, amikor egyedül írogatta a dalokat, meg egy telefonnal, olcsó keverővel, vonalbemenetes mp3-lejátszóval rögzítette az ötleteit, milyen kis aranyos volt. Meg összehasonlíthatja a nagylemezzel, hogy mik a különbségek ” – tette hozzá.

Cellar Light album a budapesti független boutique kiadó, a Klinik 57. kiadványa. A lemez meghallgatható a Spotify-on és a többi streamingszolgáltatónál, aki pedig jobban szereti a kézzelfogható kiadványokat, érdemes megrendelnie a limitált példányszámban megjelenő kazetták egyikét az Anton Vezuv Bandcamp-oldaláról.

Fotó: Kósa Péter