A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

Pintér Béla és Társulata: nagy a tolongás az ÉletDrog körül

2015. február 21., 11:12

Milyen érdekes, hogy a mozikban e héttől induló Liza, a rókatündér Csudapesten játszódik, Pintér Béla darabja pedig Bujapesten. De miért, amikor nekünk itt van az igazi Budapest? Talán éppen ezért. Nem véletlenül mondja Vonnegut, hogy egyik város rohadtabb, mint a másik.

Olyan nincs, hogy előbb-utóbb minden a helyére kerül, legfeljebb valami helyet cserél valami mással. A szép a csúffal, a fonnyadt klarinéttanárnő a szexakrobata mozgásterapeutával, a gyönyör a kínnal, az apa a fiával. Pintér Béla és Társulata turnéja a volt Mártírok útján. Most talán van esély, hogy megnézd az öt egymást követő estén színre kerülő Bárkibármikort.

Tudományos felmérések, közeli megfigyelések és az Anyák napja közelében felerősödő érzelemviharok jelzik, hogy a világon egyedül az anyának nincs alternatívája. Bármennyire is gyűlölöd, ő az egyetlen élőlény a földön, akit anyának szólíthatsz – tényleg, kitől is van ez a mondás? Az anyáknak a család ellátásán kívül az egyetlen maradék öröme az időzavar, az sem old meg semmit, de legalább elhalaszt valamit. Minden csak nézőpont, világítás, önámítás kérdése.

Az Élet nevű divatos drog körül nagy a tolongás, a darab beli Bujapesten, az egy szóviccel felcserélhető hidak, utcák és körutak városában mindenki ezt tolja, mindenkinek elment a józan esze, ám abban reménykedik, hogy visszatér. Ha mégsem, létezik egy másik dizájnerdrog, a valóságot átszínező Remény. Krisztián a mozgássérült fiú otthagyja mozgássérült menyasszonyát, mert beleszeret a szexbomba ápolónőbe, és még az sem biztos, hogy az érzelmeit nem viszonozzák. Pintér Béla 5 szereplős színműve, a Bárkibármikor ennek a történetnek a különböző aspektusait meséli el, az író-rendező-színész és hibátlan társulata védjegyszerű eszközeivel: a nézők lelkiismeretének megnyugtatására, az álszent aktivisták bosszantására a slamposnak tűnő kabarétréfék csak eladják a metszően pontos, kijózanító látleletet, a mindenki számára rossz hírt. A februárban újra látható Bárkibármikor bizonyos szempontból kegyetlenebb, veszélyesebb és kényelmetlenebb, mint Pintér Béla és Társulata ezt megelőző produkciója, a Titkaink, mert a levegő után kapkodó nézőt csak saját szégyenérzete menti meg attól, hogy belefulladjon a nevetésbe.

Átrium Film-Színház, február 21-25.