Pornó, 1 kg heroin, letargikus nyomozók – Mocsárvidék
Eddig nem tudtuk, hogy a spanyoloknak is van bajuszos, barna terliszter zakót, nagygalléros inget viselő, megtört ábrázatot hordó, fogfehérítés előtt járó nyomozó-párosa. Jó a faszista Francisco Franco kipárolgásával nehezített krimi.
A nyolcvanas évek legelején vagyunk. Messi, Iniesta, Sergio Ramos még meg sem született, Iker Casillas talán, Franco viszont pár éve már nem él, de a fotója ott van a hálószobák falán, a feszületekre illesztve, a tata bele van égve a köztudatba. Az országban nem megy a tikitaka, a munka nélküli munkások ugyanazért tüntetnek, mint bárhol máshol a világon: hideg sörért, olcsó cigarettáért és korrekt játákfeltételeket biztosító céllövöldéért, amennyiben lehetséges, mindezt Madridban biztosítva. De ilyen esély nincs, hanem fullasztó meleg és édes bor van, szegénység, kilátástalanság, amit – asszem, konkrétan a szegényes, vagy akkor szegényes Leon régióban vagyunk – gyatra minőségű folyami rákok meg valami miatt nagyra nőtt szeméthalak laknak.
Két befáradt nyomozó (az egyik egykori francoista titkosrendőr, a másik afféle naív kezdő), a bajuszos Pedro és a bajuszos Juan két lány eltűnése miatt nyomoz. A két, csalfa ígéretekkel behálózott iskolás lányt holtan, megcsonkítva és meggyalázva megtalálják. Fényképes pornó, heroin, kukkolás, perverzió – a Baccaratól a Yes Sir, I Can Boogie még soha nem volt annyira a helyén, mint film beli bárban.
A nyolcvanas években egyáltalán nem úgy bonyolódott a nyomozás, mint a kilencvenes vagy a kétezres években. Ha például egy kútba kellett benézni egy oda bedobott tárgyért, az egyik nyomozó belahajolt, és amíg kotort a másik a lábánál fogva ellentartotta. Ha valakit ki akartak kérdezni, a nyomozók jókora pofonnal indítottak, aztán az embert kidobták a kocsiból. Nem volt számítógép, de a félig elégett filmnegatívról meg lehetett állapítani, hogy aki használta a legdrágább nyersanyagra dolgozott. Az autók szarok, kényelmetlenek, csúszkálnak a nyákos úton, az ablaktörlő éppen annyira töröl, hogy az operatőr rejtélyes képet komponálhasson.
Az utóbbi évek legsikeresebb spanyol filmje, a Torrentét is alázó Mocsárvidék készítői olyan sok ún. skandináv krimit láttak, hogy arra gondoltak, hazai klímában megcsinálják a maguk verzióját. Ebben a filmben minden nyomorult, lepusztult, kilátástalan, rengeteg cigarettát szívnak és keveset beszélnek, mindezt olyan eredményesen, hogy ebből lesz a film feszült, izgalmas és titokzatos szövete. A színészek természetesen kiválóak, a folytatás egyáltalán nem kizárt.
A Mocsárvidék június 11-étől látható a mozikban.
