Rangleklods az Akváriumban: a tökéletes szombat esti ház
A Rangleklods minden kétséget kizárólag a kontinens leghidegebb nyaraihoz készíti csípőringató aláfestőzenéjét. Az északi elektronika-slágerek szerelmeseinek a koppenhágai duó szombati, Akvárium Klub beli koncertje talán az utolsó lehetőség arra, hogy klubszínpadon köszönthessék Dánia soron következő nagy dobását.
Dánia szinte teljesen területén a csütörtöki nap folyamán a legmagasabb hőmérséklet 13 fokban állapodik meg, annak ellenére, hogy jobbára napos, kedvesen őszies idő várható – a dán időjárás jelentés pedig szinte egy az egyben ráhúzható a Rangleklods október 24-én esedékes budapesti fellépésére. A koppenhágai laptop-pop duó többek szerint közel hatéves múltja után épp a berobbanás előtti pillanatait éli át és élvezi ki, karnyújtásnyira a mindenkori nagyszínpadoktól. Az Esben Andersen és Pernille Smith-Sivertsen alkotta fiú-lány páros példaértékűen váltja be mindazt, amely egy közép-európainak csak eszébe juthat Dánia kapcsán: kifakult, a horizonttal összeolvadó tenger, konfekció-márkák világító farmerreklámjai, szűrt fény s az a bizonyos 13 fok. Elvégre ez Észak-Európa, nem?
Azonban a kontinens az utóbbi években épp a sarkkörre nyitott ablakot, azokra az északi országokra, ahol a sztereotípiákra rácáfolva a mínuszok és a sötétség nem csak a kavargó lelkű szarvasvadász-muzsikusoknak és eurovíziós tündéreknek kedvez, hanem annak rendje s módja szerint megágyaz a planéta leginkább csontig hatoló popdalainak is. A hagyományosan szép és szomorú, kétezer tízes években felfutó skandináv énekesnők sora pedig szinte hétről hétre terebélyesedik: az izlandi Sóley, a svéd Lykke Li és Tove Lo vagy a dán MØ nemzetközi sikerei mind azt bizonyítják, hogy a skandináv térség igenis tényezővé nőtte ki magát, mint globális popzenei ellátóközpont.
Az északi siker titka kétségtelenül nem más, mint az előadókkal született minimalizmus, valamint a közönség naivitása révén kitartó ködös misztikum, mely miatt a legkommerszebb sarkköri előadók is megkapják underground címkét az amerikai, brit vagy épp európai játéktereken. Pontosan így történt ez a Rangleklodsszal is. A 2011-es Home kislemez, majd a 2012-es Beekeeper és az idén megjelenő Straitjacket albumok kivétel nélkül habkönnyűnek bizonyultak, miközben a duó soha sem került közel az egyébként számára joggal kijáró tánczene-titulushoz.
Mindezek ellenére, az adagolt elektronikának köszönhetően kellőképp csípőbarát Rangleklods egyike azon kevés zenekarnak, melyet képes az ember a legjobb szándéktól vezérelve élvezni: kihallva belőle azt a kisbetűs popzenét, amely ugyan nem ad, de nem is kér sokat. A dán Rangleklods partnere október 24-én a budapesti Akváriumban nem más lesz, mint a magyar elektronikus-slágervilágot közel két évtizede egyengető s vigyázó Neo.
