Retrográd Forradalom: Laibach
2015. április 19., 19:44
Mersz > a kultművészet kozmonautái 20. > Szerkesztő: Triceps > 2015. április 21. > Kedd 19-20:30
Laibach, 1983 (Fotó: Dušan Gerlica)
1987. február 14.: Laibach-koncert Szabadkán, a Városi Színház patinás-romos dísztermében, három nappal a Szlovéniában három éve illegális band nagy ljubljanai visszatérése előtt. Feszült tömeg, bemelegítőnek Wagner-operák szólnak. Azután vadászkürtök és menetelő dobok, emlékszem, a buggyos bőrnadrágos és meztelen felsőtestű dobos egyszerűen verte a dobot. Még minden jó, Isten Műve és a német márka árfolyama, csak a közérzet, azzal van valami gáz. Utána senki nem vidám – a polgárháború előérzete önti el az emberszagú, hamis barokk, szocialista karám közönségét.
„A politika a legnagyobb, mindent átfogó művészet, és mi, akik a korszerű szlovén művészet letéteményesei vagyunk, politikusoknak valljuk magunkat.” Laibach, 1985.
Az indusztriális rock egyetlen világhírű keleti együttese 1980-ban alakul Trbovljéban, egy szlovén bányászvárosban. 1984-ben, az Irwin festőcsoporttal és a Sester Scipion Nasice színházi társulattal elindítják a Neue Slowenische Kunst (Új Szlovén Művészet) mozgalmat, amely a totalitárius rendszerek (fasizmus, kommunizmus) tömegművészeti, propagandisztikus jellegének kiaknázásával az avantgárd és a posztmodern eszmék szintézisére törekszik. „A politika a népszerű kultúra legmagasabb foka, és mi, akik a korszerű európai pop kultúra megteremtői vagyunk, politikusoknak valljuk magunkat.” (NSK, 1987) A teljes anonimitásba burkolózó csapat (csak Milan Fras énekes neve ismert) számára, a főleg német és angol ismertség után az Opus Dei LP hozza meg az áttörést a világhír felé. Zenéjüket a nyugati kritikusok „drámai”, „nihilista”, „feszült”, „nyugtalanító”, „ironikus”, „zord” jelzőkkel illetik, a „mega-aréna rock’n’roll” és „náci látványosság” közé helyezve őket. A lemezborítón ezüst alapon fekete mellkép: halotti tógába burkolódzó, összekulcsolt kezű férfié, aki szembogár nélküli, kortalan-világtalan szemével a közel-jövőbe néz.
És, jött az Isten:
És, jött az Ember:
És, jött a Nemzet:
És, jött az Ördög:
És, jött a Civilizáció:
És, jött a Művészet:
És, jött a Történelem:
„Én művész vagyok, nem pedig politikus.” Adolf Hitler, 1939.
