Senkivé lenni – megjelent az Antekirtt: Being No One című második albuma
Being No One címmel megjelent az Antekirtt második nagylemeze. A modern klasszikustól a világzenén át a finom és mély popig különféle stílusokat felvonultató lemez úgy tud változatos és egységes képet adni, hogy közben a dalok természetesen folynak át egymásba, szép ívet adva az albumnak.
Farkas Zoltán, akit többek között a Pál Utcai Fiúkból, korábban pedig a colorStarból és az Erik Sumo Bandből is ismerhetünk, az első, Scenes lemezt egy, a zenén keresztül kommunikáló, addig lappangó személyisége ébredéseként definiálta.
Szinovszki Mártonnal (korábban többek között colorStar, mius), mint társszerzővel együtt most még mélyebbre ástak, és az elsőnél is egységesebb, kiforrottabb anyaggal álltak elő. A 2015-ös debütáláshoz képest újdonság, hogy most mind a ketten hoztak ötleteket.
“Az első lemez spontán kereső mozdulatok végeredménye, de valahogy egyből éreztem valami kapcsolatot az amúgy eléggé eklektikus, kissé csapongó hangvételű darabok között. A legfőbb különbség az, hogy az első lemezen főleg az én szerzeményeim voltak, míg a másodikon nagyjából fele-fele arányban vagyunk szerzők. Nagy különbség még, hogy míg az első lemez zenéit, már vázlat koruktól kezdve teszteltem a zenész társakon – bocsánat Varga Laca, Molnár Balázs és Qka, hogy az állandó ‘ez milyen?’ kérdéssel az agyatokra mentem – addig ezt a mostani lemeznél megoldottuk Szinyával egymás közt. Egymás producerei voltunk.
Elég sok és érdekes ötletünk volt. Stílusonként csoportokra osztottuk őket, de egyik csoportban sem volt annyi kompozíció, ami kiadott volna egy lemezt. Talán kétszer vagy háromszor futottunk neki. Volt, hogy majdnem egész lemeznyi számot dobtunk ki, mert nem akart összeállni.
Aztán végül addig szerkesztettük, hangszereltük, editáltuk, csavargattuk őket, míg ez, a Being No One halmaz meg nem telt” – mondja Farkas Zoltán. A lemez címe és a borítóterv Szinovszki Mártontól jött – és nagyon jól kifejezi, hogy mit gondolnak magukról, mint művészekről.
Már az öt évvel ezelőtti indulásnál is meglepő volt, hogy Farkas Zoltán az Antekirttben elsősorban nem dobosként, hanem zongorista-dalszerzőként van jelen.
“A zongoristát visszautasítom! Dobosként rengeteget kopogok mindenen. Egy idő után rájöttem, ha ezt nem az asztalon, hanem egy zongorán csinálom, az sokkal érdekesebb. Nehezen megy, de próbálom elfogadni, hogy már nem leszek sem Richter, sem Cifra. Azt a gyerekkortól tartó, napi 5-6-8 órás gyakorlást nehéz lenne behozni, a tehetséget meg pláne lehetetlen. Amikor zenét írok, sokszor elakadok, mert a zongora tudásom alsótagozatos, ilyenkor az ügyesebb kezemmel rögzítek szólamokat. Néha többet is, mint amennyit élőben le tudnék játszani. Még jó, hogy már a XXII. században élük.”
Az előző lemezhez és a koncertekhez hasonlóan Judie Jay most is feltűnik, az Amends és a Reflection dalokat emeli egészen a felhők fölé finom, érett énekével. Mellette ezúttal a korábbi colorStar-zenésztárs, Keleti András is szerepel egy dalban.
“Az Ahíyye egy közös szerzemény, az alapötlet az enyém volt. Az első vázlatok idején már hallottam benne egy hangot, speciel nem Judie-ét, hanem egy férfihangot. Nem sokkal utána felhívtam Andrist, aztán kiderült, hogy az övé volt a hang” – mondja Farkas Zoltán.
A nyolc dalt tartalmazó lemez munkálatai több éven át tartottak, a végeredmény Szinovszki Márton és Pápai István keverése és masterelésének eredménye. A jelenlegi helyzetben a lemezbemutató koncert időpontja kétséges, de a lemez már elérhető az összes ismert online streaming oldalon, illetve CD formájában hamarosan kapható lesz az ismert boltokban.
A teljes album:
