Szeretünk mindenkit, még azt is, aki nem szeret minket – MYGL-interjú
Agresszióval, terrorral és gyűlölködéssel teli korunkban épp jókor érkezett a MYGL több mint figyelemre méltó, bemutatkozó lemeze, az Árad a szeretet. Az elsősorban Qualitons-ból ismert Szőke Barna (SZB) egyszemélyes elektronikus zenei projektje az albumra +1 fővel, Hó Márton (HM) énekessel bővült. Megkérdeztük őket.
Honnan jön ez a fura hangzású név? Jelent valamit?
HM: A My Girlfiend’s Laptop rövidítése, és Barna barátnőjének a notebookjából jött. Durva sztori!
SZB: Eleinte a csajom laptopján bütyköltem a gagyi demókat, ugyanis évekig nem volt saját számítógépem. Azóta van feleségem és saját laptopom is.
Hogyan talált egymásra és az elektronikus zenére két olyan ember, akiket eddig inkább a rockzenéhez kötöttek a hallgatók?
HM: Mindketten régóta hallgatunk elektronikus zenéket, csak ez valahogy sosem került elő a zenekészítés szintjén, a próbák vagy a koncertek során. Én inkább az elborultabb, kísérletezőbb, acides vonalat szeretem, mint például Squarepusher, Venetian Snares, Luke Vibert, Ceephax Acid Crew, de mellette mindketten bírjuk az olyan zenészeket, akik elektronikus zenében is elég masszív lemezeket írnak, például a Flying Lotus vagy Panda Bear. Egymásra meg nem kellett találnunk, mert adott volt minden: én hallgattam meg szerettem a MYGL korábbi számait is, aztán valamikor 2015 elején kitaláltuk, hogy mi lenne, ha írnék magyar szövegeket azokra a témákra, amiken Barna épp dolgozott a kis házi stúdiójában. Így született meg az a hét szám, ami végül felkerült a lemezre.
SzB: Eleinte gumi raver voltam. Ha bárkinek megvan a Dune nevű német rave zenekar, na, akkor tudja, miről beszélek. Utána Prodigy-s voltam. Vagyok. Nem vicc, volt idő, amikor még úgy is öltözködtem. Aztán jött a rockzene. Szóval, az elektronikus zene mindig is jelen volt az életemben, csak titkoltam.
A MYGL eddig egyes-egyedül Szőke Barnát takarta, ám a bemutatkozó nagylemezre már ketten lettetek. Ez az együttműködés mindössze egyetlen lemezre szól, vagy mostantól ketten toljátok tovább a szekeret?
HM: Ez a projekt továbbra is elsősorban Barna személyes ügye, én meg vagyok a featuring, mint minimál szövegíró és énekes. Korábban már másoknak is írt számot a MYGL (például Bülbüls), és több remix is készült ezen a néven, most pedig én kerültem be a képbe. A folytatást meglátjuk, még az is lehet, hogy egyszer csak nagyzenekar fog állni a MYGL mögött.
SZB: Marcit szerintem nyugodtan lehet az MYGL énekesének nevezni, most már ő is a szerves része. Élőben is együtt adjuk elő a dalokat. Őszre tervezünk új megjelenést, Marci is benne lesz tutira, de lehet, hogy közben más is csatlakozik hozzánk, meglátjuk.
A nagylemez tavasszal jelent meg. Milyenek a visszhangok a ti erősen ironikus látásmódotokra?
HM: Ezt még nem igazán tudjuk, lassan jönnek még a kritikák, azt meg nem akarom hazudni, hogy persze, az egész szakma részéről pozitívak a visszajelzések. Még időt kell adni neki. Az irónia egyébként is veszélyes fegyver, rosszul is elsülhet, és valóban, a közönség nagy része nem nagyon érti, inkább csak az újságírók meg egy szűk kör szereti. Próbáltam visszafogni magam és komolyabb szövegeket írni, de azt sem szerettem volna, ha olyan anyag születik, ami véresen komolyan veszi önmagát. Ez egy fél-ironikus lemez, de a jövőben megpróbálok még komolyabb és pozitívabb témákat és szövegeket írni.
SZB: Az ismerősök és a szeretteink körében tetszést váltott ki a lemez, és ez a lényeg. Az elsődleges feladatot teljesítettük. Az más kérdés, hogy a nagyközönséghez nem jutott el, nem juthat el ilyen rövid időn belül a lemez. Azért az mr2 elkezdte játszani az egyik dalunkat, és már megvolt az első klippremierünk is a Petőfi TV-n. Már meguntam elmagyarázni a “szakmának”, hogy miért csinálunk ilyen zenét, meg miért szól így és miért Marci az énekes, miért nem valaki olyan, aki igazi énekesként van ma Magyarországon elkönyvelve. Az irónia ennek is köszönhető. Azt csinálunk, amit akarunk, és úgy, ahogy nekünk tetszik, maximum nem hallgatnak meg az emberek, meg nem kapunk menő fellépési lehetőségeket. De azt hiszem, ha kitartóan dolgozunk, ezek már mind lényegtelenné válnak, mert a zene úgyis utat tör magának, és megtalálja a maga közönségét. Az egyik kedvenc zenekarom a Metronomy, akik a világ egyik legironikusabb zenekara. Őket sem szereti mindenki, ettől még működik a dolog, igen csak jól. Magyarország is tele van olyan zenekarokkal, akik megosztók és mégis több ezren járnak a koncertjeikre. Minden csak idő és befektetett energia, no meg pénz kérdése.
Mi a lemez központi gondolata, ami köré elhelyeztétek ezeket a cseppet sem dalszerű dalokat? Csak nem napjaink egy fő topikja, a szeretet?
HM: Az, a szeretet. Rögtön a lemez első száma is erről szól Árad a szeretet címmel, ehhez készült az első klip is. Amolyan kikacsintós szám. Arról szól, hogy bármennyire is rosszul mennek a dolgaink, nevetni kell az egészen, és szeretni kell azt ahol, és amiben vagyunk. Szeretünk mindenkit, még azt is, aki nem szeret minket.
SZB: Szeretjük azt hinni, hogy tényleg minden rendben van, és sokszor direkt nem veszünk a (nagyon nagy) gondokról tudomást. Ez általános emberi tulajdonság. Vannak gondok, de valahogy mindig minden megoldódik. Azt hiszem, a lemeznek ez a központi filozófiája. A lemezborítónk is nagyon jól kifejezi ezt, “egyszerre sötét és vidám”. (Csató József: Pomp című festménye látható a borítón.)
Minden kezdő zenekarnak ugyanazokkal a nehézségekkel kell általában szembenézni. Ez rátok is áll, annak ellenére, hogy végül is két ismertebb név készítette a lemezt? A régi éneteket jól ismerő, régebbi rajongók mit szóltak az új produkcióhoz? Működnek az elvárások és előítéletek?
HM: Egyelőre tetszik nekik, de nem tudom, hogy működnek-e az előítéletek. Nem kell ezt annyira túl komolyan venni. Ez most „csak” egy mellékprojekt, de attól még ugyanúgy mennek tovább a zenekaraink (Qualitons, Jégkorszak). Az való igaz, hogy ha én írom a szövegeket, akkor könnyen rásüthetik, hogy ez olyan, mint egy Hó Márton-szám, csak elektronikus alappal, de hát ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Még nem sikerült kibújnom a bőrömből, és nem is kell. Az lenne szörnyű, ha megjátszanám magam, és magamra erőltetnék valamit, ami igazából nem én vagyok. Szóval itt csak ismételni tudom magamat: még idő kell ennek a projektnek, aztán majd megszokják az emberek.
SZB: Nekem már mondták, hogy „figyi, ez kurvaszar”, de az a helyzet, hogy amíg én nem hallom annak, addig ezzel nem tudok mit kezdeni.
Zeneileg teljesen korszerű, naprakész a cucc. A hazai elektronikus zenei közeg mennyire nyitott rátok? Van-e bármi kapcsolat, vagy amolyan kívülállóknak számítotok?
HM: Abszolút kívülállók vagyunk, kapcsolat nem nagyon van, utálunk mindenkit! Na, jó, nem, csak nem nagyon mozgunk ilyen körökben, inkább pop- és rockzenészek között vannak ismerőseink, barátaink. A Farbwechsel kiadó bulijaira azért szoktam járni, Mikolai Martin (SILF, S Olbricht) meg Imre Kiss zenéit nagyon szeretem. Meg a barátaim csinálják a Wedding Acid Groupot, ritkán szoktak játszani, de őket is nagyon szeretem.
SZB: Sajnos, engem sem ismernek a hazai elektronikus zenei berkekben. Az egy elég zárt közösség, vagy legalább is annak tűnik így kívülről. De eddig nem nagyon kerestek meg, hogy „hé, elég fasza a cucc srácok, gyertek, toljátok valamelyik bulinkon”. Pedig ennek a zenének pont ott lenne a helye. Csak az a baj, a korszerűség még nem egyenlő azzal, hogy el is ismerik az újat, vagy nyitottak lennének új előadókra. És mivel minden party-szervezőnek megvannak a jól bejáratott magyar dj-live act előadói, akik mind a barátjuk is, így nem sok esélyünk van bekerülni ebbe a körbe. Én már feladtam, hogy állandóan haverkodjak, meg írogassak buliszervezőknek, így valószínűleg csak akkor kerülünk majd képbe, ha pár év múlva le tudunk nyomni egy önálló, teltházas Akvárium vagy A38 koncertet. Akkor majd hirtelen mindenki lát annyi pénzt és lehetőséget bennünk, hogy meg nyílnak azok a kapuk. De addig sajnos nem.
https://soundcloud.com/mygl/new-track-teaser
Az első klip:
