Talponálló StrandFeszt BestOf #1 – Presented by Zoli

1. Mi volt a nap legkatartikusabb elmene?

Zoli:
Mindenképp a Csaknekedkislány frontemberének, Csepella Olivérnek az elképesztő tánca koncert közben. Lehengerlő színpadi produkció, ami örökre emlékezetes marad.

Peti:
Nyilván nagy pillanat volt hülyére pofozni a Szerencsejáték Zrt alkalmazottait csocsóban, meg meginni az első sört a fesztivál felé vezető El Camino után, de a csúcspont számomra mégis a Majka&Curtis koncerten jött el. Mindig nagyra becsültem, ha valaki olyan mer sebezhetőnek mutatkozni, akinek egyébként bőven van vesztenivalója, és bár Curtis a drogbotránya során rá volt kényszerítve a coming outra, az, ahogyan utána megmutatta a nyilvánosságnak, hogy mekkorát küzdött az állapota normalizálásáért, az egészen példás – most a koncerten pedig volt egy pillanat, amiben ez az egész történet benne volt. Majka kiállt egy szám után, és néhány mondatban elmondta, hogy min mentek keresztül, hogy Curtis „onnan jött vissza, ahonnan nagyon kevesen”, és valahogy az egész pillanatnak olyan varázsa volt, hogy nem igazán fogjuk elfelejteni. Ebben a gyárszerű, folyamatos showműsorban nagyon meg tudnak maradni az igazán emberi momentumok, ez pedig az volt – a „Lehetne újra február” is egészen másképp szólt utána, ez egy igazi, nagybetűs pillanat volt.

2. Mi volt a nap legnagyobb csalódása?

Zoli:
A legnagyobb csalódás talán a még fesztivál mércével is igen drága árlista, ami persze érthető a járványhelyzetben elmaradt fesztiválok fényében, de így is azért már egy egy sör vagy fröccs is igen drága tud lenni főleg repohárral együtt.

Peti:
Úgy emlékeztem, hogy jobban beszélek angolul, de így belerázódás nélkül minden mondattal akkorát küzdöttem, mint Kunhalmi Ágnes egy lengőajtóval az MTVA-székházban. Ettől függetlenül két szlovák lánnyal megbeszéltük, hogy együtt megyünk balatonozni, éppen rájuk várok, de nem úgy néz ki, hogy visszajönnek. Ha valóban nem fognak, na az újabb csalódás lesz, és nem fog segíteni a trianonfájó szittyamagyar lelkemnek. Tipikus szlovákok. Ja meg a másik, hogy egy tizenkettedikes osztálykirándulásra is nehezebb piát bevinni, mint ide a kempingbe, mégis bent ittam 790-ért a takonymeleg sört. Shame on me.

3. Mi volt a nap legkülönösebb fesztiválélménye?

Zoli:
Egyértelműen az emberek viszonya egymáshoz. Én először veszek részt így kempingezve fesztiválon és hihetetlen a fesztiválozók közvetlensége és kedvessége. Nem csak a kempingben hanem bárhol tulajdonképpen egész Balatonaligán. Már amikor a vasútállomástól sétáltunk először a fesztivál felé, összebarátkoztunk több baráti társasággal, ami csak folytatódott a fesztiválon. Innen is hatalmas pacsi azoknak a szlovák srácoknak akikkel a tegnap estét végig buliztuk.

Peti:
Imádom a random pillanatokat a fesztiválokon, az egyik ilyen az volt, amikor random meghívtak egy pénteki FIFA-bajnokságra, amelyre örömmel be is neveztem. Ugyanebben a sátorban a szerencsekeréken való kifejezetten szabályos 72. pörgetés után kijött egy ilyen nyeles mexikói csörgő, és nem hiszitek el, de semmivel nem lehet jobban csajozni, mint egy csörgővel!! Mentem a koncerteken, csörgőztem mint az állat, és sorra jöttek oda a félrészeg lányok, hogy úristen, hadd rázzák egy kicsit! Hát mondom, rázzad. Aztán a környék legjobb nőjénél lapot húztam 19-re, és nekiajándékoztam a csörgőt, de aztán nyilván eltűnt a tömegben a hálátlan fehérnép.

4. Hol volt a nap legnagyobb bulija?

Zoli:
A legnagyobb buli kétségtelenül a Majka és Curtisen volt. A showelemek és maga a két előadó energiája mindenkiből kihozták a legtöbbet, amit ki lehetett. Nagyszabású buli volt, és ami külön jól esett, hogy nem a fesztiváloknál szokásos egy órás koncertet láthatott a nagyérdemű, hanem kereken másfél órát tombolhattunk végig.

Peti:
Majkáék koncertjén a Supersonal című szám alatt. Irdatlan zenekari veretés, és egészen felemelő, ahogy annyi a szöveg Majkáék szájából, hogy TÁTÁTÁ TÁTÁTÁ TÁTÁTÁ TÁ, a tömeg mégis megőrül a basszusra. Akkorát mentek, azt hittem szétesek. Rendesen alig bírtam Zoli ginjének a megivására koncentrálni.

5. Mi az, amit sosem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?

Zoli:
A Majka és Curtisen történt hogy egy előttem lévő úr kezében két koktéllal állt és ezek miatt nem nagyon tudott sem bulizni sem előrébb menni a színpadhoz így fogta az egyik pohár italt és a kezembe nyomta majd az ivás nemzetközi jelét mutatva otthagyott, hogy nyugodtan igyam meg. Bevallom, először kicsit ódzkodtam a dologtól de aztán az első korty és 10 perc várakozás után (hátha kiderül hogy van benne valami és gyorsan összeesem mielőtt még többet iszom belőle) màr nyugodtan ittam belőle. Viszont az biztos, hogy anyumnak nem ezzel fogom kezdeni az élménybeszámolót.

Peti:
Mindig fontos, hogy egy hosszú fesztivál során jóban legyünk a sátorszomszédokkal, nekem pedig jól átgondoltan sikerült a szomszéd lánytársaság legjobban féltett tagjával smárolni a buli negyedik másodpercében, úgyhogy szép napoknak nézünk elébe.