Talponálló StrandFeszt BestOf #2 – Presented by Zoli

1. Mi volt a nap legkatarktikusabb élménye?

Zoli:
A Tankcsapda koncert. Az egész. Régóta hallgatok Tankcsapdát, az első koncertélményem még a 2018-as Volt fesztiválon volt. Azóta már jó pár tankos bulin megfordultam, de ez talán a legjobb volt. Az egész fesztivál összegyűlt a nagyszínpad előtt és egy őrült másfél órás veretést vitt végbe, hihetetlen energiák szabadultak fel. Ami külön tetszett a koncerten, az az, hogy végig szinte csak zene volt – nagyon kevés duma, rengeteg szám. Nekem ilyen egy igazi fesztiválkoncert.

Peti:
Vannak azok a bulik, amiken akkora pillanatokat élsz át, hogy nem tudsz a helyzetre koncentrálni, mert azon gondolkodsz, hogy erre a zenekarra melyik barátaidat kéne meghívni, hogy veled élhessék át mindezt. Vagy a tesód, vagy anyád, de valakivel meg kell osztanod az élményt. A Bohemian Betyarsra nem csak anyámat, de apámat is hoznám, valaki vigyázzon a húgaimra, mi szanaszét leszünk. Egészen fergeteges, tulajdonképpen szavakba önthetetlen az, amit ott átéltünk. Pörgés, trombita, félmeztelen frontember, lányok a nyakadban, és olyan basszus, ami a beszakítja a mellkasodat, de nincs időd ezzel foglalkozni, mert kezdődik is a következő irgalmatlan refrén, és tudod, hogy térdig kopik majd a lábad az önkéntelen csapatástól, de semmit nem akarsz jobban, mint most ezt. Minden túlzás nélkül a valaha volt egyik legnagyobb koncertélményem. A szavak kevesek, @talponalloradio instan nézzétek vissza. MULASSUNK!

Ádám:
Leszállni a 23:38 as aligai szenélyvonatról, ahol készenléti rendőrök társaságában kellett végig utazni. A másik katartikus élmény megtapasztalni, hogy 600 méter séta alatt ketten simán meg lehet inni egy üveg whiskyt.

2. Mi volt a nap legnagyobb csalódása?

Zoli:
A legnagyobb csalódás tegnap a Pál Utcai Fiúk koncert volt. Én nagyon vártam, de valahogy mégsem jött az a katartikus fesztivál hangulat, pedig a zenei repertoárjukból simán ki lehetett volna hozni. Valószínűleg a hiba bennem van, mert a közönség egy igen nagy része viszont kifejezetten élte a bulit.

Peti:
A nap csalódása egy általam nagyra tartott emberkéhez köthető. PamKutya Norbival tök jót beszélgettünk, majd lefixáltunk egy interjút, megadtam a számom, ő majd hív egy órán belül, na azóta is hív. Ő volt az egyik, akire szerettem volna építeni a fesztről szóló műsort, azonban kicsit úgy érzem, hogy cserben lettem hagyva. Persze tudtam ehelyett a Szerencsejáték Zrt-s lányokkal chillelni, kifejezett hobbim dolgozókat feltartani, de azért jól nézett volna ki egy beszélgetés.

Ádám:
Hogy Azahriah nem hozta el a zenekarát. Szaladtunk a koncertre, hogy odaérjünk, erre mikor odaértünk, egy ember áll egy gitárral a tömeg közepén. Most tényleg ezért futottam?

3. Mi volt a nap legkülönösebb fesztiválélménye?

Zoli:
A legkülönösebb, vagyis talán legmeglepőbb a Kiscsillag koncerten volt, mikor az „Ülnek a kiscsajok” című szám indult el, és a háttérben a kivetítőn megjelentek különböző híres hölgyek instabejegyzései. Itt tényleg mindenkire kell gondolni Tatár Csillától Varga Juditig, szóval volt itt minden és mindenki. Igazán meglepő, de mégis valamiért nagyon átható élmény volt.

Peti:
Kettő ide köthető élményem is volt, de nem sáfárkodok a sztorikkal, no para. Először is volt egy placc, ahol egy kirakott tabletre rajzolgathattál, és mindezt folyamatában kivetítették a második legnagyobb színpad mellé egy batárnagy vászonra, rendesen te alkothattad a dizájnt. Ez már önmagában egészen extra volt, na de az a Peter Griffin, amit oda föltettem, na az egészen tekintélyparancsoló volt, csodájára járt a fesztivál. Persze voltak jobbak is, az O1G feliratra egészen hihetetlen reakcióidővel ugrottak a szervezők, a „Balázs, dugunk a sátorban? Zoli” felirat azonban megtorlatlan maradt. A másik random élmény egy sörkuponokért tartott sorverseny volt, nem láttam jönni a random összetoborzott arcokból verbuvált társaság brutál szurkolás közepette történő rákjárását. Valamelyik nap ezen is részt fogok venni.

Ádám:
Az egy dolog, hogy meginterjúvoltam Lukács Lacit, de miután kiloptam a hűtőből a kajáját, kiderült, hogy vegán. Ennyit erről.

4. Hol volt a nap legnagyobb bulija?

Zoli:
A legnagyobb buli a már említett Tankcsapda-koncerten volt, a „Jönnek a férgek” című szám alatt. Hatalmas pogó és tombolás.

Peti:
Nyilván a korábban említett Bohemian Betyars volt a nap bulija, de lehet, hogy nem csak a napé, hanem az egész évé is ez volt. Mivel azonban szeretnék olyan színes lenni, mint a ferencvárosi önkormányzat kapujában lengő pride-zászló, mást is mesélek – Ádám megérkezett, a gátlások eltűntek, mi pedig az Azahriah-interjú után felbátorodva a Nagyszínpad backstage-ében kezdtük csapatni teljes mértékben hivatlanul, és bár megittuk a környék összes piáját, illetve megettük a tankcsapdás Lukács Laci külön csomagolt vegán kajáját, újabb jó sztorit sikerült összeinni. Azt mondjuk bevallhatjuk, hogy összességében kellően vállalhatatlanok vagyunk, de hát istenem, valakinek ezt is kell.

Ádám:
Azért mikor a Nagyszínpad backstage nyitva tart csak azért, hogy két fröccs közben átbeszéljük az életet, na az buli

5. Mi az, amit sosem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?

Zoli:
Amit nem mesélnék el anyámnak, az az, hogy Peti milyen kellemetlenül fűzi a szomszédjában sátorozó lányokat.

Peti:
Az a durva, hogy az már csak a fesztiválélmény apró alkotóelemének számít, hogy napok óta próbálok valamilyen úton-módon ellopni egy kb. húszkilós jägeres babzsákfotelt, ami épp annyira a fesztivál része, mint mondjuk a nagyszínpad. A tegnapi nem mesélhető sztorim igazából ma történt, hajnalban úgy határoztam, hogy itt az ideje nekivágni Balatonaligának a part mentén, az egyetlen emlékképem pedig valami bajuszos öregemberrel való lelkizésről szól, valami hosszúkás parasztházban, de hogy hogyan jöttem vissza, kivel, minek, és mégis hol történt mindez, na az örök talány marad.

Ádám:
Hogy eljöttem a fesztiválra.