Talponálló StrandFeszt BestOf #3 – Presented by Zoli

1. Mi volt a nap legkatarktikusabb élménye?

Zoli:
A Halott Pénz koncerten történt, mikor megszólalt a „Feneked a gyengém” című szám. Akkor olyan tombolás vette kezdetét amit eddig csak a Bohemian Betyarson láttam. Aki már hallotta, tudhatja hogy ez egy alapból pörgős szám, de itt most egy még erőteljesebb verzióját prezentálták nekünk Marsalkó Dávidék. A fények és a pirotechnika pedig tulajdonképpen még egy szinttel feljebb repítették a számot.

Peti:
Igazából elég trágya nap volt a tegnapi, úgyhogy muszáj voltunk a nap buliját mi megszervezni. Hajnal 4, Ádám báttya szülinapja, szóval fogtuk magunkat, és magunkra haragítottuk egész Balatonaligát és agglomerációját. Szegény emberek pihentek volna a kempingben, mi azonban úgy határoztunk, hogy indulhat a zsúr, és a világtörténelem legkínosabb születésnapi nótáit kezdtük üvöltetni a sátrunkból. Ádámot szülinapja alkalmából majdnem agyonverték, a környék teljes népessége kívánt minket máglyára, de az a szanaszétcsapatás, amit mi itt produkáltunk, az egészen király volt. Most ismertük meg a 100 folk celsius Csokitorta című dalát, de nyugi, már egész Balatonaliga tudja. És ebből még a reggel kapott, flegma „k.rva boldog szülinapot Ádám” kiáltás sem vesz le semmit.

Ádám:
Peti szerzett egy cigit a vipben, pedig 11 évvel ezelőtt, az olasz-magyar u21-es VB-elődöntőn szívtam el az előző cigim. Most 22 évet tuti várok a következőig.

Sára&Réka&Tekla:
Nagyon jó koncerteken vettünk részt, különösen Halott Pénzt élveztük, de a tűzijáték tette fel az i-re a pontot. A Balaton-partról nézhettük végig a színkavalkádot, ami örök élmény marad számunkra.

2. Mi volt a nap legnagyobb csalódása

Zoli:
Az, hogy Peti nem nyert a Fifa bajnokságban miután igen nagyot küzdött azért, hogy a Szerencsejáték Zrt minden alkalmazottja megjegyezze a nevét.

Peti:
Alle Farben sátrából eltulajdonítottam egy kisebb platónyi sörszerű folyadékot, bevertem, majd gondoltam, hogy na most célbaértem, de reggel kiderült, hogy egy büdös mocskos miligram alkohol se volt benne. Még egy ekkora szánalmat, mint én, ritkán látni. Mondjuk nem azért a húsz fillérért, kellően meg voltam mordulva enélkül is, de azért ezt elég komoly csalódásként tartom számon. Aki követi a @talponalloradio instát, az a másik csalódásról is tudhat, de nem, nem vagyok hajlandó beszámolni az egészfesztiválos FIFA-bajnokság elvesztett döntőjéről, beszélgessünk másról.

Ádám:
Szerintem én ezt éppen nem tudom megfogalmazni. Majd egyszer egy novellában megfogalmazom! Légyszi, vegyétek majd meg!

Sára&Réka&Tekla:
Hajnalban nagyon megéheztünk, így gondoltuk, eszünk valahol. Sajnos glutén-érzékeny vagyok, gondoltam, hogy kihívás lesz olyat találni amit meg tudok enni, de arra nem számítottam, hogy ennyire kevés lehetőségem lesz. Pozitívumként viszont kiemelném a vegán burgerezőt, nagyon hasznos, jó ötletnek találom.

3. Mi volt a nap legkülönösebb fesztiválélménye?

Zoli:
Miután lementek a nagy koncertek valahogy oda keveredtem a tábortűzhöz ahol tegnap előtt az Azariah koncertet is hallgattuk. Leültem az egyik meglepően kényelmes használt gumi abroncsból készült székre és vártam mi lesz. Ezután pedig egy olyan élménydús két és fél óra következett ami nagyon sokat adott nekem. Mind Hangácsi Márton mind Oláh Marcell olyan fergetes tábortűzi hangulatot varázsolt egy szál gitárral ami egészen elképesztő volt.

Peti:
Nem játszik rosszul Ádám, ha FIFÁ-ról van szó, de mondjuk nagyon jól se, szóval valamit domborítania kellett a közegnek, hogy legyen esély továbbvergődni. Az imák meghallgatásra találtak, a környék összeállt, és egészen önkívületi állapotban sikerült végigtombolni a meccseket, nem hinném, hogy rajtunk kívül bárki más kirúgatta volna magát majdnem a fesztiválról, amiért egy fifás gólöröm közben eldobott egy széket. A másik ilyen a Nagyszínpad backstage-ben tartott buli volt, Marsalkó Dávidnál láttam már stabilabb embert, viszont mégis vidáman támasztottam, hisz olyan interjút adott még korábban, amiért megéri bekapcsolni a rádiót.

Ádám:
A világ legnagyobb ellenszelében negyeddöntőt játszani a Strandfeszt FIFA-bajnokságban! És 2-0-ra vezetni, nyilván onnantól már barátságos volt, ugye! És, hogy a gólörömnél repült a szék, nah az már történelem.

Sára&Réka&Tekla:
A Halott Pénz-koncertre érve rengeteg gyereket láttunk a szüleikkel. Különös élmény volt, mert nem gondoltuk volna, hogy ilyen kicsi gyerekeket elhoznak egy ilyen nagy fesztiválra, de nagyon aranyosak voltak és legalább az egész család együtt bulizhatott.

4. Hol volt a nap legnagyobb bulija?

Zoli:

Legnagyobb buli: Az Alle Farben alatt végig hatalmas tombolás volt. Mindenki táncolt, csápolt, és énekelt. Nagy buli volt.

Peti:
Nagyszínpad backstage, na meg a jó öreg vipbuli. Minden fesztiválon van egy pillanat, amikor leadnád az egészet, de jön a jó öreg vip-moment, előlép a momentum, amiért megéri ilyen fontosembernek lenni, na nekem mindez tegnap jött el. Valami random kopasz arc fogta magát, és olyan szinten kezdte el pakolni a 2010-es FloRida számokat, hogy olyat a világ nem látott még. 10-15 ember, hulla fáradt arcok, de emberünk visszahozott minket a gödörből. Diszkrét, mégis elképesztő buli, ezekért éri meg ez az egész.

Ádám:
Nyilvánvalóan a sátorban tartott zsúron volt a legnagyobb hangulat! Aki jelentkezik esetleg, hogy miattunk nem tudott aludni, azt szeretettel várom egy békefröccsre bent a fesztiválon. Bocsi, hogy pont ma születtem, 18 éve.

Sára&Réka&Tekla:
A nagy koncertek után átmentünk a kisebb sátrakba, ahol techno és riddim bulik voltak, amit nagyon szeretünk. Sokan voltak rajtunk kívül is, szóval a hangulat is nagyon király volt. Ott voltunk egészen hajnalig és az egyik legjobb buli volt az elmúlt napokban.

5. Mi az, amit sosem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?

Zoli:

Azt, hogy sikerült három napig minden este ugyan azt az egészségtelen kaját ennem.

Peti:
És nem is zuhanyzott, mármint a Zoli. Igazából ha Ádámot szétverték volna hajnalban, azt tuti elmesélném, de szerencsére ez nem történt meg, én pedig a sátorból kiabáltam ki a vitába elmés megszólalásokat, így kábé biztonságban voltam. Amit nem mesélnék el, az épp zajlik, ötletem sincs, hogyan fogunk megcsinálni jelen állapotunkban 3-4 interjút a mai este során.

Ádám:
Még mindig nem tudja anyukám, hogy itt vagyok!

Sára&Réka&Tekla:
Amit anyukáinknak sem mondanánk el, azt nektek se ;)