A fesztivál rádió.
Egész évben zene.

 

Open Air Rádió

TALPONÁLLÓ SZIGET BESTOF #1 – PRESENTED BY CSOCSÓ PRESSZÓ

2022. augusztus 11., 15:57

A Talponálló csapata a @talponalloradio instán történő 0-24-es közvetítésen felül minden nap rövid, ámde annál velősebb beszámolóval jelentkezik a 2022-es Sziget Fesztivál előző napjáról. A kérdések nap mint nap ugyanazok, a válaszok korántsem.

Az első napról a stáb négyötöde, Zoli, Peti, Ádám és Luca jelentkezik.

1. Mi volt a nap legkatarktikusabb élménye?
Zoli: Mikor végre sikerült elszakadni rögtön a bejárat után Petiéktől. Viccet félre téve, a többiek tuti Dua Lipát írnak, viszont számomra az volt, amikor a már említett elszakadás után egyedül vetettem bele magam a Szigetbe éjszaka, és csak elindultam a tömeggel. Maga a katarzis pedig az volt, hogy ahogy egyre beljebb és beljebb kerültem, úgy kerültem át egy másik világba – ami tényleg lenyűgöző volt.

Peti: Az, hogy 2022-ben, egy alapvetően tizen-, huszonévesekből álló tömeg egy nemzetközi fesztiválon Korda Gyuri és Balázs Klári hangjára ilyen szintű hisztérikus rajongásba kezd, és úgy tombol egy emberként eksztázisban, mintha egész eddigi életében erre a háromnegyed órára        várt volna, az valami egészen elképesztő. A Sláger FM stage ezekről a pillanatokról szól, és bár mindig azt érzem ott, hogy a fellépő Kozsót, UFO-t, Fiestát és a többieket egyfajta mémként, iróniából rajongja körbe a közönség, itt szó nem volt erről – ott volt ez a 83 éves legenda élete
párjával, és mindenki őszintén, szívből skandálta neki, hogy GYURI-BÁ-CSI! GYURI-BÁ-CSI!

Ádám: Szegény Dua Lipa. Idejött, majd gondolta, jól viszi a napot, de Korda Gyuriékat nem lehet leverni. Emlékszem, kb. 5 éve voltunk Petivel egy Korda-koncerten, és akkor azt mondtuk, hogy milyen jó, hogy eljöttünk, ki tudja, látjuk-e még őket a színpadon élőben. Hát most, 5 évvel
később Gyuri bácsi szerintem jobban ropta a táncot, mint anno. Igaz, a gagyi, kordában tartós szóviccét most is elnyomta. Jah, am Dua Lipa jó nő.

Luca: Inkább a legviccesebbet mesélném el: a Sziget melletti kocsmába ültünk be iszogatni, és várni a jegyeinkre, Petivel pedig nagyon megtetszettünk az egyik kedves vendégnek, annyira, hogy le is fotózott minket. Megörökítette eme csodás pillanatot, majd amikor kisétáltam a kocsmából, utánam kiabált, hogy “jó mulatást nektek fiatalok, nagyon jól néztek ki!”. Nagyon kedves hölgy volt, a probléma csak az volt, hogy egyedül távoztam a kocsmából. Rá is szólt egy másik vendég, hogy “de hát egyedül van”- erre a hölgy csak annyit mondott, hogy “dehogyis, ott
van mellette a fiú”! Nem volt ott.

2. Mi volt a nap legnagyobb csalódása?
Zoli: Az a szó szerint egy kisebb családi házhoz elég cement mennyiségű por, ami belemegy az orrodba, valamint, hogy lényegesen nehezebb tájékozódni kint.

Peti: A sajtóakkreditáció rendszere teljes káoszba fulladt, sajtósok tömege állt kint a HÉV- állomáson, a bejáratnál, és egyéb helyeken mindenféle megbeszélt interjúról lemaradva, mert nem tudtunk belépni a fesztivál területére. Egész napos várakozás után este 7 körül tudtunk bejönni, még szerencse, hogy közben rátaláltunk a Csocsó Presszóra, ahol a csapolt korsó sör 390, a deci bor meg 170. Persze ez is csak némileg tudott megvigasztalni, mert a bénázás miatt lemaradtam Paulináról, akivel itt lett volna a lehetőségem lángoló szerelembe esni.

Ádám: Talán, hogy haza kellett sietnem, mert másnap reggel munka volt. Mondjuk nem sikerült időben hazaérni, és taxi és lime és semmi se volt, így gyalog indultam haza, nem volt egy rövid túra. Fúj!

Luca: A legnagyobb csalódás számomra az volt, hogy a Colosseumban valóban techno megy folyamatosan. 15 percen keresztül ugyanazt az ütemet játszák újra és újra és az emberek ezt szeretik. Miért? Miért szereti valaki a technot??? Mi a baj az emberiséggel?

3. Mi volt az a pillanat, amiről úgy érzed, hogy csak a Szigeten történhet meg?
Zoli: Az, hogy egy indiai csávó mellettem megkéri a mellette lévő srácot németül, hogy vegye a nyakába az egyik Dua Lipa szám alatt, majd megkér egy talán dán lányt, hogy csináljon róluk egy fotót.

Peti: Nem egy pillanat, hanem egy három éve hiányzó feeling: együtt bulizik a féllábú, lábprotézises angol srác, a teljes menetfelszereléses drag queen, a kambodzsai zászlóba tekert népviseletes külföldi, a 70 éves magyar nagypapa, és az 5 éves kislány, aki befelé a HÉV-en még
megkérdezte, hogy „ugye lesznek más gyerekek is?”, de már ő is érzi, hogy itt kicsit mindenki az. Ez az év egyetlen olyan hete, ahol TÉNYLEG mindegy, honnan jöttél, mi van rajtad, csak az számít, hogy érezd jól magad, és mindenki szeretni fog.

Ádám: Muszáj újra Kordáékhoz nyúlnom. Mondjuk ezt majdnem meg is tehettük volna, mert persze sikerült a harmadik sorig előre pofátlankodni, ahonnan csak azért nem mentünk már tovább, mert hát nem akartunk bunkók lenni. Szóval szerintem az máshol nem nagyon
fordulhatott volna elő, hogy több ezer ember egyszerre ugrál az ezeréves számaikra, mintha csak egy Snollebollekes koncerten lennénk. Igaz, olyanon még nem voltam, szóval jövőre jöhetnének a Szigetre (remélem az illetékesek olvassák).

Luca: Szigeten történhet csak meg, hogy Peti zaklat ezekkel a cikkírásokkal, miközben 1 és negyed óra múlva kezdődik a Bagossy-koncert, már felvértezve az ajtóban kellene állnom, az utolsó simításokat végeznem a hajamon, fejvesztve rohangálnom, és azt keresnem, hogy éppen
mit hagyok itthon. Nem akarok lemaradni a Bagossy leghíresebb számáról, amit elsőnek játszanak le!

4. Mennyit fejlődött az angoltudásod tegnap?
Zoli: Semmennyit.

Peti: Az egész napos várakozás és idegeskedés sokat kivett belőlem, nehezen vettem föl a Sziget tempóját, így az első este elég antiszoc voltam, keveset beszélgettem random arcokkal. A „kölcsönkérni”, a „pumpa”, a „felfújni”, és a „matrac” szavakat kellett mindössze kiszótáraznom
eddig, mondjuk abban a mondatomban más szavak nem is nagyon voltak. Lassan megyek vissza a Csocsóba, megiszom a szótárat, és menni fog.

Ádám: Az angolomat hagyjuk! Mondjuk lehet, hogy ha jobb az angolom, akkor nem a tüskés bokros, áthatolhatatlan övezetbe szerzek sátorhelyet Petinek a kedves holland lányoktól. De ami biztos, ők hittek benne, hogy az jó placc.

Luca: Nagyon sokat fejlődött, odajött hozzám 3 új-zélandi lány és a ToiToi wc-k higiéniájáról kezdtek el beszélni velem vagy fél órán keresztül.

5. Mi az, amit semmiképp sem mesélnél el anyukádnak a tegnapról?
Zoli: Az, amikor Sziget előtt a Csocsó Presszóban megláttuk azt a szignifikáns árkülönbséget, ami a presszó és a Sziget közt van, majd az akkor még csak az ebből következő mámortól megrészegülve elkezdtünk fogyasztani.

Peti: A sátorállítás közben nagy igyekezetemben kidöntöttem egy egész szép kis fát, azóta lelkiismeretfurdalásom van. Ma reggel be is mentem a WWF-sátorba, hogy aláírjam a petíciójukat a fák védelmében, meg amúgy mindig megállok kirakni a veszélyben lévő bogarakat az út szélére,
meg szoktam fákat ölelgetni, meg a poloskát is kiviszem zsepivel ahelyett, hogy leölném, szóval csak nem kerülök pokolra emiatt. Vagy nem dől rám egy nagy fa a karma jegyében.

Ádám: Hogy hazafele sétálva az Északi összekötő hídon már olyan mérges voltam, hogy beleköptem a nagy Dunába.

Luca: Anyukámnak semmiképp nem mesélném el, hogy a legrövidebb miniszoknyám alatt, a lábaim közé szorítva csempészem be a hard seltzereket, hogy bent is tudjam folytatni az alkoholizálást.

Címkék: ,
Itt vannak az első Music Hungary díjátadó győztesei
dec. 2., 11:52
Krém | 2022.12.01. (Podcast)
dec. 1., 22:09